Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

A nemzetgyűlés 34. ülése 1922, őrzés alatt áll és van egy másik, az úgynevezett házi raktár, amelybe a nyilvános ellenőrzés alatt lévő raktárból, sub titulo házi szükséglet, a cukrot átszállitják, de természetesen nem anynyit, amennyit a házi szükséglet kitesz, hanem ennél sokkalta jelentősebb mennyiséget, s ez az a cukor, amellyel maga a cukorgyár és a cukorkartell is láncol s amelyet titokban megkaphatott bárki, akinek volt hozzá elegendő pénze, hogy kétszeres vagy háromszoros árakat is megfizethetett. Javarészben ezekből a házi raktárakból került ki cukor, amelyet az állami ellenőrzés alól elvontak. T. Nemzetgyűlés ! Cukorrazzia is volt most, a napokban, de Kissé csodálatos, hogy megelőzőleg ezt bejelentették. Az árvizsgáló-bizottság volt olyan szives, hogy napokkal előbb ujságnyilatkozatot adott ki arról, hogy most pedig cukorrazzia lesz, és igy mindenkit előre figyelmeztetett, hogy dugja el jobban a cukrot. (Mozgás a szélsobaloldálon.) Mégis ugy tudom, jelentős mennyiségeket találtak igy is. De nagyon érdekelné a közvéleményt, hogy azt a 770 vagon cukrot ki kapta. Végeredményben a cukorelosztó-bizottságnak vagy a kartellirodának módjában van kimutatni, hogy kik kapták ezt a cukrot akkor, amikor már az áremelés, illetőleg az importcukor és a cukorparitás előre vetette árnyékát, (ügy van! bal felöl.) Mert abból, hogy kik kapták ezt a 770 vagont, nagyon sokat tudnánk következtetni. Következtethetnénk ebből bizonyos intim összeköttetésekre, egyes kereskedők, vállalatok, valamint a cukorgyárak között. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Én sokalom a koncedált hasznot, és ugy látom, hogy itt a cukorgyáraknak, ezeknek az igen erős kapitalista vállalatoknak túlságos favorizálásáról van szó. Nem látom semmi szükségét és közgazdasági indokoltságát sem annak, hogy miért kell ilyen vállalatokat atyai jóindulattal a fogyasztók zsebére kezelni, (Ugy van! balfelöl.) sőt én azt hiszem, itt van az ideje annak, hogy az állam magának egy nagy jövedelmi forrást, teremtsen azzal, hogy a ^cukorgyártást a dohány módjára monopolizálja. Elvégre ezek a cukorgyárak épen eleget kerestek már rajtunk ahhoz, hogy az állam most megválthassa őket. (Egy hang jobbfelöl : Szóval szocializáljuk őket!) Nem szocializálásról van szó, mert én nem mondom, hogy tessék ezeket a gyárakat ingyen elvenni. A megváltás egészen más dolog, erre már sok példa volt a múltban, tessék csak a vasutakra, villamosokra .etc. gondolni, épen nem ismeretlen fogalom ez a megváltás, és az eddigi monopóliumok mintájára semmi különöset sem látnék abban, ha egy ilyen közszükségleti cikket' is saját kezelésbe venne az állam. •Miután pedig a cukorgyártás csakugyan nem követel olyan szakértelmet, amely naprólnapra változik, amely valami uj és csak az évi augusztus hó 1 én, hetiden, 173 egyéni vállalkozás által elérhető fix finomítást és én nem tudom minő gyártási módozatokat szokott produkálni — mert ez csakugyan egy nagyon könnyű produkció — semmi akadályát nem látom annak, hogy az állam maga foglalkozzék a cukorgyártással. Ismétlem, ez nem valami folyton változó produkció, ellenkezőleg, állandóan teljesen ugyanaz, és azt hiszem, igen sokáig változatlanul is marad. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az állam ezt saját kezelésében nem gyárthatná, Amennyiben pedig a Ház elutasította azt a határozati javaslatomat, amelyben proponáltam, hogy a cukorügy aktái tétessenek le a Ház asztalára, és hogy parlamenti vizsgálóbizottság megGyőződést szerezhessen a történtekről, hogy miért volt szükség az emelésre, indokolt volt-e az, és nem volt e túlságos favorizálása a tőkének, mondom, mivel a Ház ezt a javaslatomat elvetette, már most tisztelettel bejelentem, hogy a drágasági-bizottságban ezt az akciómat meg fogom ismételni és követelni fogom, hogy a drágasági bizottság, mint ilyen, vizsgálja meg ezt a kérdést, mert egészen nyilvánvaló, hogy itt a drágaság egy olyan tényezőjével állunk szemben, amelyet a köz érdekében tisztázni kell. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Még a B-listára vonatkozólag szeretnék egy-két megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) A minister ur indítványára a Ház azt a javaslatomat is elvetette, amelyben kivántam, hogy a B-listások egy bizottság által revideáltassanak felül, és hogy arra az időre, amig az ő felmondásuk tart, egy esztendeig, kapják meg teljes illetményeiket és ezalatt képeztessenek át valami más mesterségre, A pénzügyminister ur azt mondja, hogy az én időmben már indítványoztunk egy ilyen tanfolyamot, azt a menekültügyi hivatal meg is tartotta, ez azonban nem vezetett eredményre, mert a tisztviselők nem igen jelentkeztek. Természetes dolog, hogy akkor nem jelentkeztek, mert egy állami tisztviselő sem akarta elhinni, hogy elbocsátják szolgálatából, és hogy épen ő lesz az, aki feleslegessé válik. Hiszen az állami tisztviselőknek szerződésük volt az állammal, amely halálig vagy legalább is nyugdíjazásig szólott, és igy minden tisztviselő abban a szent tudatban élhetett, hogy őt nem fogják elbocsátani, nem szorul arra, hogy más pályán keressen magának elhelyezkedést. Egészen más azonban a helyzet most, miután az emberek egy nagy része már a B-listán van, ugy hogy tényleg számolniuk kell azzal, hogy más pályára lépjenek. Ha tehát most tartatnék egy ilyen átképző tanfolyam, biztos vagyok benne, hogy annak egész ideje alatt — és én egy esztendőt vélnék erre szükségesnek, mialatt az illető járandóságainak teljes élvezetében lenne — a tanfolyam látogatott volna, és az érdekeltek nagyon is komolyan iparkodnának azon, hogy egy más foglalkozási ágban szükséges ismereteket elsajá-