Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-34

A nemzetgyűlés 34. ülése 1922, őrzés alatt áll és van egy másik, az úgyneve­zett házi raktár, amelybe a nyilvános ellenőrzés alatt lévő raktárból, sub titulo házi szükséglet, a cukrot átszállitják, de természetesen nem any­nyit, amennyit a házi szükséglet kitesz, hanem ennél sokkalta jelentősebb mennyiséget, s ez az a cukor, amellyel maga a cukorgyár és a cukor­kartell is láncol s amelyet titokban megkapha­tott bárki, akinek volt hozzá elegendő pénze, hogy kétszeres vagy háromszoros árakat is meg­fizethetett. Javarészben ezekből a házi raktá­rakból került ki cukor, amelyet az állami ellenőrzés alól elvontak. T. Nemzetgyűlés ! Cukorrazzia is volt most, a napokban, de Kissé csodálatos, hogy megelő­zőleg ezt bejelentették. Az árvizsgáló-bizottság volt olyan szives, hogy napokkal előbb ujság­nyilatkozatot adott ki arról, hogy most pedig cukorrazzia lesz, és igy mindenkit előre figyel­meztetett, hogy dugja el jobban a cukrot. (Mozgás a szélsobaloldálon.) Mégis ugy tudom, je­lentős mennyiségeket találtak igy is. De nagyon érdekelné a közvéleményt, hogy azt a 770 vagon cukrot ki kapta. Végeredményben a cukor­elosztó-bizottságnak vagy a kartellirodának mód­jában van kimutatni, hogy kik kapták ezt a cukrot akkor, amikor már az áremelés, illető­leg az importcukor és a cukorparitás előre ve­tette árnyékát, (ügy van! bal felöl.) Mert abból, hogy kik kapták ezt a 770 vagont, nagyon sokat tudnánk következtetni. Következtethetnénk ebből bizonyos intim össze­köttetésekre, egyes kereskedők, vállalatok, vala­mint a cukorgyárak között. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Én sokalom a koncedált hasznot, és ugy látom, hogy itt a cukorgyárak­nak, ezeknek az igen erős kapitalista vállala­toknak túlságos favorizálásáról van szó. Nem látom semmi szükségét és közgazdasági indo­koltságát sem annak, hogy miért kell ilyen vál­lalatokat atyai jóindulattal a fogyasztók zsebére kezelni, (Ugy van! balfelöl.) sőt én azt hiszem, itt van az ideje annak, hogy az állam magának egy nagy jövedelmi forrást, teremtsen azzal, hogy a ^cukorgyártást a dohány módjára mono­polizálja. Elvégre ezek a cukorgyárak épen ele­get kerestek már rajtunk ahhoz, hogy az állam most megválthassa őket. (Egy hang jobbfelöl : Szóval szocializáljuk őket!) Nem szocializálás­ról van szó, mert én nem mondom, hogy tessék ezeket a gyárakat ingyen elvenni. A megváltás egészen más dolog, erre már sok példa volt a múltban, tessék csak a vasutakra, villamosokra .etc. gondolni, épen nem ismeretlen fogalom ez a megváltás, és az eddigi monopóliumok mintá­jára semmi különöset sem látnék abban, ha egy ilyen közszükségleti cikket' is saját kezelésbe venne az állam. •Miután pedig a cukorgyártás csakugyan nem követel olyan szakértelmet, amely napról­napra változik, amely valami uj és csak az évi augusztus hó 1 én, hetiden, 173 egyéni vállalkozás által elérhető fix finomítást és én nem tudom minő gyártási módozatokat szokott produkálni — mert ez csakugyan egy nagyon könnyű produkció — semmi akadályát nem látom annak, hogy az állam maga foglal­kozzék a cukorgyártással. Ismétlem, ez nem valami folyton változó produkció, ellenkezőleg, állandóan teljesen ugyanaz, és azt hiszem, igen sokáig változatlanul is marad. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az állam ezt saját kezelésé­ben nem gyárthatná, Amennyiben pedig a Ház elutasította azt a határozati javaslatomat, amelyben proponál­tam, hogy a cukorügy aktái tétessenek le a Ház asztalára, és hogy parlamenti vizsgáló­bizottság megGyőződést szerezhessen a történ­tekről, hogy miért volt szükség az emelésre, indokolt volt-e az, és nem volt e túlságos favorizálása a tőkének, mondom, mivel a Ház ezt a javaslatomat elvetette, már most tiszte­lettel bejelentem, hogy a drágasági-bizottságban ezt az akciómat meg fogom ismételni és köve­telni fogom, hogy a drágasági bizottság, mint ilyen, vizsgálja meg ezt a kérdést, mert egészen nyilvánvaló, hogy itt a drágaság egy olyan tényezőjével állunk szemben, amelyet a köz érdekében tisztázni kell. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Még a B-listára vonat­kozólag szeretnék egy-két megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) A minister ur indítványára a Ház azt a javaslatomat is elvetette, amelyben kivántam, hogy a B-listások egy bizottság által revideáltassanak felül, és hogy arra az időre, amig az ő felmondásuk tart, egy esztendeig, kapják meg teljes illetményeiket és ezalatt ké­peztessenek át valami más mesterségre, A pénz­ügyminister ur azt mondja, hogy az én időmben már indítványoztunk egy ilyen tanfolyamot, azt a menekültügyi hivatal meg is tartotta, ez azon­ban nem vezetett eredményre, mert a tisztviselők nem igen jelentkeztek. Természetes dolog, hogy akkor nem jelentkeztek, mert egy állami tiszt­viselő sem akarta elhinni, hogy elbocsátják szol­gálatából, és hogy épen ő lesz az, aki felesle­gessé válik. Hiszen az állami tisztviselőknek szerződésük volt az állammal, amely halálig vagy legalább is nyugdíjazásig szólott, és igy minden tisztviselő abban a szent tudatban élhetett, hogy őt nem fogják elbocsátani, nem szorul arra, hogy más pályán keressen magának elhelyezkedést. Egészen más azonban a helyzet most, miután az emberek egy nagy része már a B-listán van, ugy hogy tényleg számolniuk kell azzal, hogy más pályára lépjenek. Ha tehát most tartatnék egy ilyen átképző tanfolyam, biztos vagyok benne, hogy annak egész ideje alatt — és én egy esz­tendőt vélnék erre szükségesnek, mialatt az illető járandóságainak teljes élvezetében lenne — a tan­folyam látogatott volna, és az érdekeltek nagyon is komolyan iparkodnának azon, hogy egy más foglalkozási ágban szükséges ismereteket elsajá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom