Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

Í60 A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn. hogy három hónapon belül terjesztessék ide a törvényjavaslat. Ez szerény nézetem szerint lehetetlen, következőleg kérem ennek elvetését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlési Bejelentem, hogy ebben a tárgyban is a törvényjavaslat már meglehetősen előrehaladott stádiumban a földmivelésügyi ministeriumban készül, ugy hogy rövidesen . a nemzetgyűlés elé jöhetek vele. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e elfogadni Szeder Ferenc képviselő urnák imént felolvasott határozati javaslatát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállni. (Megtörténik. Felkiáltások a széUöbáloldulon : Többség !) Kérem azokat, akik nem fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. F elkiált ások a bal- és a szélsőbaloldalovi: Kisebbség! Le vannak szavazva!) Többség. A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. Következik Haller István képviselő ur határozati javaslata. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a határozati javaslatot felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa Haller István határozati javaslatát a cukorár-ellenőrző bizottság aktáinak a Ház asztalára letétele, a cukorgyárak terhére a cukoréilátásnak kormánybiztosra bízása, a termelés és értékesítés ellenőrzése, az elmúlt cukor-kampányban történt ármegállapítás és állami részesedés felülvizsgálására parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése tárgyában). Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel megjegyzem, hogy a cukorforgalom az 1921. év ősze óta szabad. A cukortermelés eredménye az 1920—21. évben négyezer vagont tett ki, az 1921—22. évben pedig 5300 vagont. Tekintettel arra, hogy az 1920—21. évben a hazai termelés a hazai fogyasztás fedezésére elegendő volt, joggal volt feltételezhető az, hogy ebben az esztendőben is elegendő lesz a tavalyinál jóval nagyobb termelés a fogyasztás szükségleteinek kielégítésére. Cukorellenőrző bizottság a forgalom szabadsága óta, amint méltóztatnak tudni, nem működik, ilyen nincs. A közélelmezési tanács a maga kebeléből küldött volt ki egy bizottságot, amely bizottság, mint a közélelmezési tanácsnak egy albizottsága foglalkozott a cukor kérdésével és igyekezett figyelemmel kisérni azt, hogyan alakulnak a termelés és a fogyasztás viszonyai, hogy megvédessenek a közszempontok, amennyiben t. i. ennek szüksége felmerül. Amikor a Közélelmezési Tanácsnak ez a bizottsága kiküldetett és működni kezdett, tehát 1922. év januárjában, akkor még 2400 vagon volt a kiosztatlan cukormennyiség, ugy hogy a fenmaradó időszakra átlag havi 340 vagon esett volna. Január és február hónapokban az átlagos havi mennyiség nem vétetett igénybe. Márciusban kezdődött bizonyos nehézség a cukorellátás körül, még pedig azért, mert akkor állapíttatott meg az új szerződés a répatermelőkkel és ekkor kellett a cukor árának uj megállapításáról is gondoskodni. A termelőkkel való ez a répaármegállapitás a cukorgyárosok részéről oly módon eszközöltetett, hogy megállapittatott egy 180 koronás alapár, és ehhez bizonyos prémiumok, bizonyos többletek arra az esetre, ha a búzaár emelkedni fog. Maximális 2300 koronás búzaárral történt kalkuláció, ugy hogy a cukorrépa maximális ára ezen az alapon 210 koronával szerepelt. Már ez a körülmény, hogy t. i. a répaárak 210 koronáig terjedő összegig felemeltettek, a 2300 koronás búzaárnak megíelelőleg, maga után vonta azt, hogy a közönségben bizonyos izgatottság mutatkozott arra nézve, hogy a cukor eddigi ára nem lesz fentartható, magasabb cukorár fog jelentkezni, ennélfogva igyekeztek szükségleteiket biztosítani. Ekkor történt az első cukorármegállapitás, amely 42 koronáról 53 koronára emelte fel a cukor árát, tekintettel egyrészt a répaszerződésre, amelyet ismertettem, másrészt a gyáraknak felemelt üzemi költségeire. Az állami részesedés ekkor változatlan maradt. Én ezeknél a tárgyalásoknál azon az állásponton voltam,- hogy nem helyeseltem az 53 koronás ármegállapítást. En ezt az árat a magam részéről alacsonynak tartottam. En azon az állásponton voltam és vagyok ma is, hogy kiszakítva egyes cikkek áfát nem lehet megmaximálni és hogy ilyen kiszakított maximálás későbbi időben megbosszulhatja magát. Én tehát a magam részéről feljebb is mentem volna abban az időben és hangsúlyozom, hogy most is azt tartom egyedül megfelelőnek és helyesnek, ha mielőbb igyekszünk az egész vonalon megszüntetni mindenféle ilyen maximálást. A közélelmezés érdekeire való tekintettel azonban akkor ez a maximális ár állapíttatott meg, mert ugy láttuk, hogy ezen az áron a szükséglet a meglevő mennyiségekből tényleg kielégíthető is lesz. Méltóztatnak azonban emlékezni a később közbejött eseményekre. Ilyen közbejött esemény volt először is az, hogy a búza ára jelentékenyen felemelkedett, felülemelkedett azon a 2300 koronán, amely a répaár megállapitásánál alapul vétetett. Azonkívül valutánk értéke is esett. Ennélfogva nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt a külföldi behozatal mindenesetre jóval drágább volna, mint a belföldi cukorár, másrészről pedig, hogy a jövő répaszerződések és jövő gyártás eredményéből« az ár mindenesetre jelentékenyen magasabb lesz, mint az, amely eddig volt megállapítva. A közönségnek ez a gondolkodása megindiditotta a vásárlást és ez a vásárlási kedv, amint