Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

A nemzetgyűlés 33. ülése 192, 2. évi július hó 31-én, hétfon. Í61 mindenkor szokott lenni, lavinaszerüleg nő. Egy időben egyébről sem lehetett hallani, mint arról, hogy cukrot minél előbb, minél nagyobb mennyi-* ségben kell biztositani a magánháztartásoknak és a kereskedőknek a maguk számára. Ennélfogva tényleg óriási mennyiségeket vásároltak és raktároztak el, úgyhogy a,z átlagos havi mennyiség, melyről beszéltem, már nem volt elegendő a havonkinti kiosztásra. A gyárak tehát azzal igyekeztek a helyzeten segiteni, hogy nagyobb mennyiséget dobtak a piacra, azt gondolván, hogy azzal, ha egyszerre nagy mennyiséget, havi 340 vagon helyett havi 435 vagont dobnak a piacra május, vagy június hónapban, ennek a nagyobb mennyiségnek odadobásával kielégitik a szükségletet, megszüntetik azt a bizonyos pánikszerű hangulatot és egyszerre normális helyzet áll elő. Az utóbbi időben tehát ilyen nagy rendelkezésrebocsátás történt, anélkül azonban, hogy ez a vásárlási kedvet lehüthette volna. Nem hűthette le pedig azért, mert a külföldi ár jóval magasabb volt, ennélfogva a behozatalnak a lehetősége jelentékeny áremelés nélkül mutatkozott. Ez pedig egy egészen speciális viszonynak a következménye, amelyben Cseho-szlovákiával vagyunk, hogy t. i. a mi valutánk követte a német valutát és igen jelentékenyen leromlott, ellenben a cseh valuta, amely elsősorban jön figyelembe ilyen cukorügyleteknél, nem hogy romlott volna, ellenkezőleg emelkedett. A helyzet tehát az volt, hogy nem lehetett már régebben sem behozni Csehszlovákiából, tehát az elsősorban figyelembe vehető piacról cukrot, csak igen jelentékenyen drágább áron, amely drágább ár tehát jelentékenyen felül multa volna a belső cukor árát. Ilyen helyzetben nem maradt más hátra, mint fölemelni a belső cukor árát, illetőleg megengedni annak felemelését a gyáraknál, mert hiszen a cukor a piacról eltűnt, és ha a kiosztott mennyiségek alacsony áron kerültek volna is ki az egyes helyekre, azokat a fogyasztónak megszerezni tényleg csak a jóval magasabb áron lehetett volna. Ez általános jelenség, ezt mindenütt tapasztalhatjuk. A cukrot nem lehetett de facto megkapni, csak azon a bizonyos magas áron. Az orvoslás módja tehát csak az volt, hogy egyrészt beengedjünk külföldi cukrot, másrészt azonban ugyanekkor megállapítja a cukor árát ezen a külföldi ár figyelembevételével a belföld részére is a gyárnál, mert hiszen teljesen indokolatlan és helytelen eljárás lett volna, hogy a kis- vagy nagykereskedő a felhalmozott cukrot ilyen magas áron adja tovább, dacára annak, hogy a gyárból való beszerzési költségei nem emelkedtek. A külföldi behozatalt illetőleg tehát úgy intézkedtünk, hogy az arany vámon felül, azon a bizonyos 26 koronán felül, amely a cukorra meg van állapitva, eltörültük a nyolcvan szoros felpénzt, mert ez a kormánynak módjában volt és nem tartottuk fenn csak az el nem engedhető vámnak megfelelő 26 aranykorona helyetti 26 papirkoronát, NEMZETGYŰLÉSI NÁPLÖ. 1922—1926. — ni. KÖTET. viszont a belföldi árat felemeltük a gyárnál addig a magasságig, amely szükséges, hogy az Emiltett jogtalan nyereséglehetőségeket elimináljuk. Ezeknek eliminálása pedig csak ugy történhetett, — mert hangsúlyozom, az ár magassága adva van — hogy az igy előállt többletet ne adjuk oda másnak, hanem hogy ezt az állam a maga részére biztositsa. Én kiindulok és kiindultam abból, hogy nem akarok itt magasabb árrészesedést, de ha egyszer előállt helyzet, hogy a természetes, az árképzőclési törvénynek erejénél fogva itt ilyen ár fog előállni, akkor ebből a magasabb árból való differenciát a kincstár számára akartam biztositani. Ezért tettem azt, hogy júniusra 25 koronával, júliusra pedig 35 koronával emeltem fel kivételesen az árrészesedést; azonkivül intézkedtünk arra nézve is, hogy minden további differencia is, amely a magasabb árból kifolyólag adódik, nem a gyárosok javára fog esni, hanem egy külön cél javára, nevezetesen arra a célra, hogy a jövő termelési évadra nézve megkötendő répaszerződések fedezetéül szolgáljon, tehát végeredményben a jövő évre az olcsóbb ellátás lehetőségét biztositsa. Ilyen módon a gyárak , egyelőre nem nyertek semmit ezen az ármegállapításon, hanem abba a helyzetbe jutottak, hogy fedezhessék a répaártöbbletet anélkül, hogy ezzel termelési költségeik a jövő kampányban aránytalanul emelkednének. Méltóztassanak megengedni, hogy most még egy pár szót hozzáfűzzek ehhez a megállapodáshoz. Haller t. képviselő ur beszédében kiterjeszkedett ennek a cukorkérdésnek a pénzügyi kezelésére, nevezetesen a Hitelbank geszcióját tette szó tárgyává. A Hitelbank a cukorgyárosok központi eladási szervének bankja, az a bank, melylyel a cukorgyárosok a maguk ügyleteit lebonyolítják, illetőleg amely financirozza az ő geszcióikat. Az a pénz tehát, amely a cukorgyárosokat megilleti, a Hitelbank kezelésébe kerül vagy kerülhet, de ahhoz nekem, a pénzügyminiszternek semmi közöm nincs. A pénzügyministert illető pénzből a Hitelbank csakis a fogyasztási adót, a cukoradófc kapja egy nagyon régi törvény, illetőleg szabályzat alapján, ez azonban csak két koronát jelent. Ez a fogyasztási adó számlájára folyik be épen ugy, mint más ilyenféle adó. Ami a részesedést illeti, ami 37 korona és igen jelentékeny összeget tesz ki, ez nem a Hitelbankhoz folyik be, hanem a Pénzintézeti Központhoz és itt kezeltetik ugy, hogy ehhez a Hitelbanknak semmiféle köze nincs. Ami már most a cukorgyárosok dolgát illeti és azt, hogy ők hitelt vehetnek igénybe a jegyintézettől, ezt egészen természetesnek tartom, mert hiszen kinek adjon a jegyintézet hitelt, ha nem épen ezeknek a nagyvállalatoknak az aláírására ? Ha azt akarjuk, hogy itt termelés és több21