Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

À nemzetgyűlés 33. ülése 1922 Ha az állam részéről mégis kiadásokat irányzunk elő és állapítunk meg erre a célra, ez tulajdonképen az adminisztráció hátralékos munkájának pótlására való, mert lia az igazgatás a törvényileg megjelölt irányban kellő eréllyel és kellő körültekintéssel jár el, ugy bizonyára már régen nem volna szükség az állam részéről adandó előlegekre. Ami az állami beruházások dolgát illeti, fel kell még említenem különösen a munkásfoglalkoztatás kérdése szempontjából ugy a margitszigeti feltöltési munkálatokat, mint a pestvidéki lecsapolótársulat munkálatait, amelyek szintén állami támogatással lesznek meginditandók. Hivatkoznom kell azután a vízügyi társulatok részére legutóbb engedélyezett 40 millió korona előlegre, amellyel részben az állam szintén nem a saját feladatkörébe eső munkálat elvégzését kívánta előmozdítani olcsó kölcsön nyújtása által, — azért, mert nagyobb munkásfoglalkoztatást kívánt biztosítani. Ezekhez a munkálatokhoz járul a budapesti kikötő építkezésének munkája, amelyet a franciákkal együtt eszközlünk és amely célra külföldi kölcsönt veszünk fel a beruházás fedezése céljából. A vonatkozó tárgyalások teljesen előrehaladott stádiumban vannak és biztos reménnyel tekintek az elé, hogy ezt a külföldi kölcsönt a párisi piacon rövidesen plaszirozni fogjuk tudni. Mondom tehát, az állam igen jelentékeny áldozatokat fordított beruházásokra, az állam igen jelentékeny kiadásokat teljesít ezen a téren és bizonyára nem mondható az, hogy semmi sem történnék ebben a tekintetben. Azt azonban elismerem, hogy mindenki bármikor mondhatja, hogy ez még nem elég, hogy többet is lehet tenni. Ebben a dologban egyetértünk, de méltóztassanak megengedni, mégis csak mindig más annak a helyzete, aki csak nézi és más azé, aki végzi és különösen aki fizeti ezeket a munkálatokat. Itt azután elérkezünk a fedezetlen papírpénz kibocsátásának kérdéséhez, mert hiszen ez az a mód, amellyel még további beruházásokat is lehetne eszközölni. Az argumentum, amelyet szinte szemrehányóan szoktak hangoztatni, az, hogy ha folyó kiadások teljesítése céljából igénybe lehet venni a bankóprést, miért ne lehetne akkor invesztíciós célból is igénybe venni ? Erre vonatkozólag csak az a válaszom, hogy abból, mert valami helytelenül és rosszul történik egy irányban, még nem következik, hogy aztán ezen túlmenve, más irányban is helytelenül járjunk el és igyekezzünk rosszabitani à helyzetet, arra az álláspontra helyezkedvén, hogy lássuk Uramisten, mire megyünk ketten. Elhangzik az Emiltett észrevétel egy másik formában is, ugy t. i, hogyha már tényleg szűk' séges és elkerülhetetlen, hogy folyó kiadásokra igénybe vegyük a jegyintézetet, akkor inkább és helyesebben igénybe vehetjük egyidejűleg beruházásokra is. Erre az a válaszom, hogy a '. évi július hó 31-én, hétfőn. Í4? cél, amelynek érdekében valamely kiadás teljesíttetik, ezen a téren sem szentesitheti az eszközöket. Hogyha pedig azt mondják, hogy a beruházásokra felhasznált papirospénzzel tulajdonképen aranyat teremtünk, hogy aranyfedezetet biztosítunk az így kibocsátott bankjegyek számára, ugy méltóztassanak megengedni, hogy egy egész egyszerű számítást eszközöljek : Magyarország kiépített úthálózatának hossza, — hogy csak ennél az egy tételnél maradjak — az, amely a trianoni békeszerződésben kijelölt határok közé esik, kb. 20.000 kilométert tesz ki. Ebben benne vannak az állami, törvényhatósági és egyéb közutak. Ennek építési költsége békében átlag cirka 10 —12.000 koronára volt tehető, az egész útépítés költsége tehát, igen alacsonyan számítva, 200—220 millió svájci frankot tesz ki. Jelenlegi egész államjegyforgalmunk 36 milliárd korona. Ez a 36 milliárd korona, különösen ha a jelenlegi kurzust vesszük alapul, csak mintegy 100 millió svájci franknak felel meg.Tehát nekem az egész mostani állam jegyforgalomnak megfelelő összeget kellene útügyi beruházásokra fordítanom, hogy csak a fél aranyfedezetet szerezzem meg azzal szemben, ami ezideig is már megvan a jelenlegi jegyforgalommal szemben és amely fedezet az összes egj'éb állami és közvagyonnal és minden egyéb értékekkel együtt, amelyek ebben az országban vannak, sem képes biztosítani a korona értékének stabilitását. Ne vicceljünk, t. Nemzetgyűlés ! Ilyen módon aranyfedezeteket teremtem nem lehet. Hogyha kiadást teljesítünk, azt mindenesetre — mint ezt ismétlem, igazán már számtalanszor hangoztattam — csak magyar ember zsebéből teljesíthetjük. Arról van szó, hogyan és ki fizesse ezeket a teljesitenelő kiadásokat ? Én tehát akkor, amikor felmerült új beruházások és új állami kiadások terve, nem azt mondottam, hogy én ilyeneket nem tartok helyesnek, nem tartok fedez en dőnek. Én azt mondottam, hogy ezzel szemben kérek megfelelő és általam is helyesnek tartott bevételeket. Azt mondottam, hogyha ilyen uj beruházásokat, illetőleg uj kiadásokat határoz el a nemzetgyűlés, akkor határozzon el uj adókat is, amelyek hozamából ezeket fedezni lehet. Én nem engedem a kérdést elhomályosítani, nem engedem *a kérdést másként feltenni, nem engedem ugy feltenni, hogy azt mondják : jó, helyes célszerű és hasznos kiadások lennének teljesitendők és van itt egy pénzügy minis ter, aki ezeket teljesíteni nem akarja. Utóvégre ilyen perverz gondolkodású én sem vagyok. Hanem igenis, a kérdés ugy hangzik, hogy vannak jó, helyes, célszerű és teljesítendő kiadások és ezek részére fedezetet kell biztosítani. Ezt a fedezetet biztosíthatjuk vagy ugy, hogy papírpénzt bocsátunk ki és ezzel megterheljük az összes fix-fizetésü osztályokat, a munkásságot és azokat, akik szellemi mun* kájukból élnek, vagy pedig biztosítunk olyan 19*