Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-33
A nemzet g y ülés 33. ülése 192, szerencsétlenség csak azért történt, mert, nem tudom én, nincs általános, titkos, községenként való választás. (Ugy van ! jobbfelől Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Pakots József : Ugyan kérem ! Kabaré ! Rakovszky Iván belügyminister : Továbbmegyek : A túlzásokban és az általánosításokban egy egészen nagy, "veszedelmes, semmiképen sem menthető szabadosságot láttunk ! (Felkiáltások jobbfelől: ügy van! Itt is az van!) Egy példára hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét és azt kérdem, hogy van-e ebben az országban egyetlenegy olyan jegyző, akire ma is mindenki nem azt állítaná ott, a falujában, hogy ő a hadiözvegyeket legelni küldte? Hát volt talán ilyen jegyző az országban, vagy talán nem is volt, (Egy hang a szélsőbaloldalan : Volt !) de az ilyen eseteket elővették és általánosították. Hiszen volt az országnak akkoriban egy nagynevű publicistája, aki rendszert csinált abból, hogy a jegyzők, az alispánok, vagy a polgármesterek közül leleplezett egy-kettőt és azt a vélt vagy bebizonyított visszaélést általánosította (Ugy van! jobbfelől) és nem azt nézte, hogy itt vagy ott akad egy-két visszaélés, egy-két bűnös közeg, hanem általában az államrenclre, az egész tisztviselői karra, a társadalmi rendre ráalkalmazta és ráhúzta az egyéni eltévelyedések kritikáját és elhitették a publikummal, hogy nem csupán egy-két bűnös tisztviselő, hanem egy egész bűnös kormányzat és bűnös államrend van. (Felkiáltások jobbfelől ; Ugy van ! Fényes László!) Erre önök azt mondhatnák, hogy : Istenem, tévedések, túlzások, valótlan állitások innen is, onnan is beleesnek a mérleg serpenyőjébe és végre is kiegyenlítik egymást. Csak az a baj, hogy itt nem ilyen jóhiszemű, egymást kiegyenlítő tévedésekről volt szó. Itt arról volt szó, és arról lehet szó, hogy egy bizonyos makacs következetességgel, (Ugy van! jobbfelől.) egy bizonyos szisztematikus kitartással mindig ugyanazon irányban, állandóan izgatták a publikumot és ezzel a makacs kitartással, ezzel a szisztematikus következetességgel jutott el a sajtó egy része odáig, hogy tragikus módon elhitette az országgal, hogy a háborút Tisza István akarta, hogy Károlyi Mihály az ország legbecsületesebb és legönzetlenebb embere, hogy a háború csak a szocialisták és radikálisok ellenzése ellenére, ezek holttestein keresztül lett megvalósítva, -és csakis ezen céltudatos és ravasz következetességgel juthattunk odáig, hogy az.ország felháborodása nélkül írhatta egy lap, hogy Kun Béla az a Krisztus, aki az uj kereszténységet és az uj boldog jövőt fogja meghozni. ( Ugy van! jobbfelől. Felkiáltások: Ma sem bűnhődött! Zaj a szélsőbaloldalon.) Pakots József: Az egész sajtóról beszél igy a belügyminister ur ! Rakovszky Iván belügyminister: Mikor azt mondom, hogy az ilyen sajtóeljárás ellen, ezek 2. évi július hó 31-én, hétfőn. 133 ellen a ravasz és furfangos, de céltudatos tendenciák ellen perrendszerüleg, a büntetőtörvénykönyvünkben megállapított büntetések utólagos alkalmazásával nem tudunk védekezni, akkor, ha ezt mondom, felmerül az a kérdés, hogy mi legyen hát az, amivel biztosithassuk a kormánynak azt a jogát, hogy ilyen tendenciákat és visszaéléseket meghiúsítson. (Zaj a szélsöbalolclalon.) Pikler Emil: El kell fogadni Eckhardt indítványát ! Propper Sándor: Meg kell szüntetni a sajtót ! El van intézve ! Rakovszky Iván belügyminister: A háború folyamán előzetes cenzúra volt, ez azonban tisztára a hadi érdekre volt korlátozva. A forradalom után egy egész uj rendszer állott be. A Károlyi-kormány kimondotta a teljes sajtószabadságot, ugyanakkor azonban rendszeresen és állami vezető tisztviselők által szervezetten indult meg egy terrorisztikus hadjárat egyes lapok ellen. Hiszen méltóztatnak emlékezni a Pesti Hirlap, az A Nap, a 8 Órai Újság esetére. A magam részéről, miután magam is igazgatósági tagja voltam annak a lapvállalatnak, nagyon élénken emlékszem a Budapesti Hirlap esetére, ahol egyenesen a Mária Terézia laktanyában elhelyezett népezred 11. százada parancsszerüen lett kirendelve arra, hogy amenynyiben a Budapesti Hirlap nem hajlandó a kormányt támogató» cikkeket írni, lerombolja az egész épületet és a nyomdát. (Zaj.) A nagyobb sajtószabadság azután a kommün alatt következett be, (Derültség jobbfelől.) amikor a sajtószabadság abban állott, hogy mindenkinek szabad volt lapot nem szerkesztenie és beszüntetnie a maga lapját, kivéve a kormányt. (Egy hang a balközépen : Népszava és Vörös Újság ! (Zaj.) A kommunizmus bukása után. a cenzúra visszaállitódott és egy darabig továbbfolytatódott, azután egy enyhébb állapot állt elő : az előzetes cenzúra helyett a sajtótájékoztató-bizottság állíttatott fel, (Mozgás a szélsőbaloldalon) míg röviddel ezelőtt ez a sajtótájékoztatóbizottság is megszűnt, ugy, hogy tulaj donképen ma semmiféle cenzúra sem áll fenn. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Akkor tehát, ha itt egyes szónokok igyekeztek a dolgot ugy beállítani, mintha itt atavisztikus sajtórendszabályok volnának érvényben, ez megint csak hangulatkeltés, megint csak a szavakkal való visszaélés, megint csak a tényekhez fűzött hamis kommentár, mert ma a belügyi kormányzatnak egyetlen egy eszköz áll rendelkezésére, amellyel a sajtó dolgaiba beleszólhat s 3z az az eszköz, hogy időszaki lapokat akkor, ha az állami rendre, az állam biztonság ara es a külpolitikára veszedelmes irányzatot követnek, a maga részéről betilthasson. Fábián Béla : Erre csak a független bíróság illetékes. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rakovszky Iván belügyminister: Amint az internálás kérdésénél azt mondottam, hogy
