Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

134 A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi Julius hó 31-én, kéff'hi vannak olyan helyzetek, az állami életben felmerülő olyan jelenségek, amelyeket csakis rendészeti érzékkel, csakis a közigazgatási elvek alapján lehet megítélni és elintézni, ugyanígy állunk épen azzal a kérdéssel, amelyet oly hosszasan fejtegettem, azokkal a bizonyos sorok között mutatkozó és a sorok közül kikereshető izgató, lázitó, vagy forradalmi tendenciákkal, amelyeket nem a tényállításokban, nem bizonyos, a szöveg szerinti és a szövegben foglalt felhívásokkal vagy izgatásokkal követnek el, hanem elkövetnek bizonyos tendenciákkal, bizonyos rejtett, földalatti, sorok közötti munkával. (Ugy van!Jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) En itt csak annyit jelenthetek ki erre vonatkozólag, hogy a belügyministerium és a belügyi kormányzat ezzel a neki adott jogával nem fog visszaélni ; azt becsületesen és tisztességesen fogjuk kezelni ; ellenben addig, amig felelősnek érezzük magunkat az ország rendjéért, amig felelősnek érezzük magunkat azért, hogy ez az ország a konszolidáció és nem az ujabb destrukció utján haladjon, addig erre az eszközre igenis szükség van. (Ugy van ! jobbfelöl) T. Nemzetgyűlés ! Én a magam részéről nem szándékozom visszanyúlni a múlt bűneire s ma ennek az eszköznek igénybevételével a múlt bűneiért és visszaéléseiért büntetni egyes lapvállalatokat a magam részéről nem szándékozom, ezt az eszközt politikai szempontból — a kormány politikájának kritikája szempontjából — igénybevenni szinte nem fogom. En ezt az eszközt egyedül és kizárólag arra a célra tartom alkalmasnak, hogy amint azt látom és azt érzem — és jogom van feltételezni, hogy fordulhatnak elő olyan esetek, hogy ezt látni és érezni fogom — hogy ismét egy rendszeres aknamunka folyik az állam rendje és a társadalmi rend ellen, hogy ezekben az esetekben erélyesen, de felelősségem teljes tudatában ezt az eszközt igénybevegyem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen ) Még mielőtt áttérnék beszédem másik témájára, méltóztassék megengedni, hogy kitérjek egy kicsit a rendkívüli intézkedéseknek egész komplexusára általánosságban. Ahogy a rendkívüli intézkedések kezdetben azért voltak szükségesek, hogy az állam hadi érdekeit megvédelmezzék, ma — méltóztatnak megérteni — azért szükségesek, hogy ezt az országot ujabb forradalom és ujabb kommunizmus ne sújthassa. S én disztingválok azok között, akiktől egy ujabb forradalom, egy ujabb felfordulás szempontjából aggódom és félek. Vannak igenis jóhiszeműek és rosszhiszemüek, (Egy hang a szélsöbahldaion: Csakhogy elismeri!) amint hogy voltak az 1918. évi forradalom előtt is jóhiszeműek és rosszhiszemüek. Akkor is voltak jóhiszemű egyének, akik nem forradalmat, nem felfordulást akartak előkészíteni, akik azt hitték, hogy ők csak kormányellenes politikát folytatnak s nem tudták, hogy államellenes a politikájuk, akik azt hitték, hogy kormányt fognak buktatni s nem tudták, hogy államot buktatnak. (Ugy van! jobb felől.) En ezeket a jóhiszemű urakat arra kérem, hogy gondolják meg jól, hogy mit cselekszenek és "mit tesznek, gondolják jól meg, hogy akkor, amikor ők csak kormányválságot akarnak előidézni, előidézhetik az állam és a társadalmi rend válságát is s óvatosan álljanak meg azon a határon, ahol többé nem a kormány, hanem az államrend és az állam tekintélyének kritikája következik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket az urakat arra kérem, ismerjék meg önmagukat. De viszont a rosszhiszemüeket, akik tudatosan ujabb felfordulásra és forradalomra törekszenek, arra kérem, [hogy ismerjenek meg bennünket és pedig abból a szempontból, hogy mi komolyan vesszük és becsületesen végre fogjuk hajtani azt a hivatásunkat, hogy akkor, amikor az állam és annak rendje ellen egy céltudatos hadjáratot látunk és veszünk észre, ezzel a hadjárattal és törekvéssel szemben kőfalként kell ott államink és hatalmunk teljes igénybevételével az állam alkotmányos és rendészeti eszközeinek vértezetében meg kell akadályoznunk azt, hogy egy ujabb felfordulás vagy forradalom bekövetkezzék, mert nagyon rosszul, nagyon hitványul, nagyon gyáván teljesítenek kötelességünket akkor, ha elvesztenénk a szivünket ilyen velleitások megakadályozásánál. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mondom, a jóhiszemüeket arra kérem, hogy önmagukat ismerjék meg, a rosszhiszemüeket pedig arra kérem, hogy bennünket ismerjenek meg. Mert én azt hiszem, és azt tartom, hogy ez a szegény ország a közelmúltban épen eleget szenvedett már, semhogy nyugodtan napirendre térhetnénk afelett, hogy esetleg ujabb szenvedéseknek és bajoknak lehet kitéve. Pikler Emil ; Szenved ma is eleget. Bogya János : Ennek is maguk az okai ! (Ellenmondások a szélsöbaloldalon. %aj.) A forradalom és a kommunizmus ! (Egy hang a jobboldalon : Á Piklereknek is nagy részük volt!) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky Iván belügyminister : Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a választási visszaélések kérdésére, i^zok a panaszok, amelyek itt az ellenzék részéről előadattak, meglehetősen ötletszerüek és kaotikusak voltak. Ha meg méltóztatnak engedni, egy bizonyos rendszert hozok bele ezeknek a panaszoknak kérdésébe, hogy mintegy kategorizáljam ezeket a panaszokat. A panaszok négy csoportba oszthatók. Az első csoport vonatkozik a személyes szabadság elleni eljárásra; a második csoport vonatkozik a gyűlések betiltására; a- harmadik csoport a plakátok és nyomtatványok betiltásának és osztogatásuk megakadályozásának kérdése; a ne-