Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-33
126 Â nemzetgyűlés S3, ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn. Gr. Bethlen István ministerelnök: Az én megGyőződésem szerint is ezt a jelenlegi generációt nem akkor fogja áldani az utókor, ha letérve a fokozatos fejlődés útjáról, látszólag a naptömegeket úrrá teszi itt a parlamentben, a valóságban azonban csak üzleti politikusokat tesz úrrá saját maga felett ; (Taps a jobboldalon.) akkor és abban az esetben, lia ez a generáció becsületesen és gyorsan hajtja végre azt a földreformot, amelyre a társadalmi és szociális harmónia szempontjából szükség van. (Felkiáltások a haloldalon : Lássuk ! Tessék megcsinálni !) Ha van ebben a tekintetben szemére vetni való az intelligenciának, hogy talán kellő időben nem járult a maga cselekvésével hozzá, hogy ez a reform gyorsan hajtassék végre, igenis, ebben a tekintetben kérem gróf Andrássy Gyula és kérem gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam közreműködését, mert a latin mondás ugy szól, hogy: »Bis dat, qui cito dat!« Igenis, ha a magyar intelligencia nem fellebbezésekkel, nem rekurrálásokkal, hanem becsületes cselekvéssel önmaga kínálja fel azt, amit adhat, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) ebben az esetben ez a generáció is meg fogja tartani azt a presztízsét, amelyre neki az alsóbb néposztályok előtt r s az egész magyar közéletben szüksége van, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) En azzal zárom szavaimat : mi nem akarunk középosztályuralmat és nem akarunk osztályuralmat egyáltalán, igenis, mi becsületes magyar nemzeti demokráciát akarunk, amelyben mindenki, apraja-nagyja, megtalálja a maga helyét a maga súlya és értéke szerint,. .. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak csendben maradni! Rakovszky István (közbeszól). Eckhardt Tibor: Most nem maga a ministerelnök ! (Derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Kőváriné üdvözölteti! Gr. Bethlen István ministerelnök : . . . de ehhez, tisztelt Nemzetgyűlés, minden társadalmi osztálynak, minden pártnak, az egész nemzetgyűlésnek összefogására, van szükség. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kérem, hogy az indemnitást elfogadni méltóztassanak. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps a jobboldalon és a közéjjen.) Elnök : Az ülést tizenöt percre felfüggesztem, (Szünet után.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla alelnök * foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A belügynűnister ur kivan szólni. • Rakovszky Iván beîiigyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Nem akarom hosszabb időre igény be venni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét, nem akarok kitérni azokra az irányelvekre, amelyek értelmében nézetem szerint a közeljövőben a belügyi politika folytatandó és vezetendő lesz, annál kevésbé, mert hiszen röviddel ezelőtt alkalmam volt a nyilvánosság előtt hosszasabban nyilatkozni a belügyi politikának ezen alapelveiről, és ismétlésekbe bocsátkoznám, ha itt a nemzetgyűlésen megint hosszasabban foglalkoznám evvel a témával. Amiért ma felszólalok, az a törekvés, hogy előadjam a kormány és a magam csekélységének álláspontját olyan kérdésekben, amelyek az indemnitási vita folyamán felmerültek, gyakrabban, újból és újból ismételtettek és amelyek azon fontosabb kérdések sorába tartoznak, melyek a kormány és a belügyi kormányzat részéről válasz nélkül nem maradhatnak. Főleg két gondolatkörbe tartozó kérdésekre vonatkozólag szándékozom most felszólalni. Az egyik a rendkívüli intézkedéseknek az a csoportja, amely a belügyi tárca ügykörébe tartozik, a másik pedig a választási u. n. visszaélések és atrocitások. Ami az első csoportot illeti, a belügyi tárca ügykörébe tartozó rendkívüli intézkedések csoportját : itt főleg két kérdéssel szándékozom foglalkozni, — amint a rendkívüli intézkedések is főleg két szempontból tétettek kritika tárgyává — egyrészt az internálás kérdésével, másrészt a sajtójog terén igénybevett rendkívüli intézkedésekkel. (Egy hang a szélsőbal oldalon : S a rendőri jelentkezés ?) Az az internáláskérdéshez tartozik. Az internálás kérdésében, az én szerény nézetem szerint azért mutatkozik sok ellenmondás és azért jutnak a különböző pártkeretekbe tartozó kritikusok különböző eredményre, mert az internálás kérdésénél nagy elvi tévedésekkel állunk szemközt. Egy ilyen elvi tévedés, amely minduntalan újból és újból felmerül mindenekelőtt az internálásnak büntetésképen való felfogása. Az internálás kritikusai, akik ez ellen az intézmény ellen tiltakoznak, állandóan és bizonyos következetességgel abból indulnak ki, hogy az internálás büntető intézmény, hogy azzal szemben, akit internálnak, büntető rendelkezést alkalmaznak. Jöjjünk tisztába vele, az internálás nem büntetés, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) nem repressziv intézmény, hanem preventív intézkedés. Az hiszem, hogy nem kell túlságos jogi disztinkció hozzá, hogy mindenki megérthesse, hogy amikor valakivel szemben ez az internálási eljárás helyeztetik folyamatba, nem arról van szó, hogy elkövetett múlt bűnökért bosszút álljunk, hanem arról van szó, hogy megakadályozzuk egyes állampolgároknak olyan tevékenységét, amely az államra nézve veszedelmes. Pikler Emil : Gondolatolvasás alapján és nem birói Ítélet alapján! (Zaj.)
