Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

A nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn. Í25 Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök : Bocsánatot kérek, de én azt az obszervációt tettem, hogy, mikor a t. képviselő ur kormányon volt, akkor nagyon mérsékelt és konzervatív volt, de abban a percben, amikor ellenzékbe került, egyetlen egy követelés sem volt elég radikális, mely az ő radikalizmusát kielégítette volna. (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Ez az Andrássy­politika !) Patay Tibor : A cél szentesíti az eszközt! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képyiselő urak ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Gróf Andrássy Gyula képviselő ur azt mondja, hogy mi álparlamentárizmus restaurációjára törek­szünk és kifejti ezen álparlamentárizmus veszé­lyét az országra nézve és rámutat arra, hogy ez a Ferenc József király korában divott parla­mentarizmus összeomlott abban a percben, ami­kor egy szélfuvalat jött és senki sem sirta azt vissza. A t. képviselő urnák egy vonatkozásban igaza van, abban a vonatkozásban, hogy azt az időt, melyben a kormányzat mereven szembe helyezkedett nemzeti törekvéseinkkel, azt az időt, amikor királyi vétóval állottunk szemben min­den nemzeti követelésnél, senki sem sirja vissza. De ezek a törekvések nem titokban burjánzot­tak fel a nép széles rétegeiben. Negyven éves parlamenti csaták vívattak ezen kérdések eldön­tése jegyében és a nemzet túlnyomó többsége nyíltan ezen az állásponton volt, nem volt szük­sége arra, hogy ezekkel a követelésekkel bujkál­jon. Ha azonban a t. képviselő ur azt hiszi és ezen titkos követeléseknek elterjedését arra a radikalizmusra és különösen arra a választó­jogi radikalizmusra értette, amelynek egyik szó­szólója ő máma, ugy erre vonatkozólag azt kell mondanom, hogy ez történelmi falzum, mert hi­szen ezt a radikalizmust a császári demagógia hozta be a magyar közéletbe, (Ugy van! a jobboldalon és a középen. Felkiáltások : Kristófty!) akkor, amikor a nemzeti törekvésekkel szemben már nem voltak képesek helytállni, akkor a császári demagógia talált magának alkalmas eszközöket Kristóffy személyében, hogy ezt a kérdést a magyar közéletbe belevesse és ezál­tal a magyar nemzeti eszmék által felállított követelmények teljesítését meggátolja. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Propper Sándor: Magyar királyi demagógia! Gr. Bethlen István ministererlnök : Ez az első időben égy felülről a magyar közéletre rá­oktrojált kérdés volt, felülről ráoktrojált, mert emlékezzünk vissza, abban az időben nem csak hogy visszhangra nem talált, hanem ezen-kísér­let után egyhangúlag választatott meg a koalíció olyan túlnyomó többséggel, amilyen többséget választás még soha nem eredményezett. (Ugy van! a jobboldalon.) Vázsonyi Vilmos: De a választójog jelsza­vával ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Igenis ez a radikalizmus felülről lett iniciálva, még pedig Ferenc Ferdinánd trónörökös által és csak akkor, amikor Ferenc József király hanyatló korával közeledett az az idő, hogy a király halála foly­tán Ferenc Ferdinánd lépjen a magyar trónra, akkor jelentkeztek mind sűrűbben magyar poli­tikusok, akik egyszerre felismerték a maguk radikális vénáját. Fábián Béla : Irányi Dániel és a régi függet­lenségiek programmja volt! Propper Sándor: Akkor kellett volna meg­valósítani ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek t. képviselő urak ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Én ezzel az iránnyal szemben mindig a fokozatos hala­dás és fejlődés politikáját képviseltem, soha sem képviseltem osztályuralmat és nem is fogok soha sem képviselni,- de igenis fokozatos haladást és fejlődést, még pedig azért fokozatosat, mert ezen a téren is a fejlődést összhangban kell hozni és összhangban kell tartani kulturális és gazdasági viszonyokkal is. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Propper Sándor : Lásd Zalaegerszeg ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Mi az intelligenciának vszérszerepét megtartani akar­juk, de ez nem jelenti a könnyelmű vagy kedé­lyes középosztály uralmát, mint ahogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársain magát ki­fejezte. Vázsonyi Vilmos : Héjjas nem kedélyes ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi azt tartjuk, hogy a magyar intelligencia vezető­szerepét büntetlenül az ország politikájából nem lehet és nem szabad kikapcsolni, de ezt nem mesterséges fogásokkal, nem pluralizmussal.,. (Zaj és közbeszólások a baloldalon : Nem isten­nyilákkal !) Haller István: Ez az intelligenciától függ! Gr. Bethlen István ministerelnök : . . . és nem kisebbségi képviselettel, hanem fokozatos fejlő­déssel és organikus harmóniával lehet csak biz­tosítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondja, hogy a 48-i nagy generáció meg tudta őrizni a maga presztízsét a nemzet előtt, mert felfogván a kor követelményeit, előrehaladt és előre vitte a zászlót, ugy teljesen igaza van. De figyelmeztetem arra is, hogy nem azért áld­ják ma Kossuth Lajost a nép milliói, mert ilyen vagy olyan jogi intézményeket létesített, hanem azért, inert tulajdonává tette a népnek a földet. mert felszabadította a jobbágyságtól és mert földet adott a népek millióinak. (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon és a középen.) Pikler Emil : Tessék a példát követni !

Next

/
Oldalképek
Tartalom