Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-33

Ü2 A nemzetgyűlés 33. ütése 19, legnagyobb része állami szükségletek fedezésére forrt itt atik ; egy része azonban — s ez egy jóléti akció jellegével bír —a közalkalmazottak és különösen az igazságügyi közalkalmazottak szükségleteinek fedezésére szolgál. Itt azonban a megrendelés és vásárlás mindig rendeletileg előre megállapított, mindenkire nézve teljesen egyenlő feltételek mellett történik. A rendelő azt a rabot nem ismeri, a rabnak nem kell tudnia, hogy kinek dolgozik. Itt tehát valami visszaélésről vagy kizsákmányolásról szó sem lehet. S hogy ez mily csekély részét képezi a rabmunkának, arra nézve még azt akarom felhozni, hogy négy nagy letartóztatás! intézetünkben ilyen ipari munkára egyáltalában a munkálkodó rabok 16%-a használtatik fel, az azok által előállított produktumok közül az utolsó két esztendőben a forgalom 91%-a az állami szükségletek fedezésére esett s csak 9%-a jutott közalkalmazottak részére. Az indemnitási vita folyamán többször felmerült az az óhajtás, hogy a kormány tájékoztassa a t. Nemzetgyűlést arról, hogy milyen munkálatokkal szándékozik foglalkoztatni. Ennek a magam részéről annyiban teszek eleget, hogy egészen röviden s anélkül, hogy a jövőre kiterjedő programmot akarnék adni, csak jelezni kívánom azokat a törvényjavaslatokat, amelyek jelenleg feldolgozás alatt állanak. A legsürgősebb feladatunk azoknak a törvényjavaslatoknak elkészitése, amely törvények hivatva lesznek pótolni a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeleteket. Ezek a rendelkezések a jogi életnek legkülönfélébb terére terjednek ki. így a magánjog terén vannak pl. a törvénytelen gyermekek fokozottabb oltalmáról szóló rendelkezések, amelyek annak idején igen erős szociális szellemben bocsáttattak ki ; ott van azután a birói és ügyvédi vizsgálat letételének és a birói és ügyvédi gyakorlat kérdésének rendezése. Továbbá van egész sora a rendelkezéseknek a peres és perenkivüli eljárásban, amelyek által az eljárás egyszerüsittetik és gyorsittatik. Ezek a rendelkezések teljes mértékben beváltak, úgyhogy a törvényjavaslatban, amelyet erre nézve elő fogunk terjeszteni, ezeknek fentartása van kilátásba véve. A kivételes rendelkezések egy másik csoportját képezik azok a rendelkezések, amelyek a kivételes viszonyokra való tekintettel az államhatalomnak fokozottabb erejét célozzák. Itt nagyon komoly megfontolás tárgyát kell hogy képezze, az, hogy ezek a rendelkezések mennyiben tartan dók meg és mennyiben módositandók. Ezeknek teljes megszüntetése azonban ki van zárva. Mi most is még teljesen kivételes állapotokat élünk. Utalok e tekintetben árra, hogy az európai gazdasági és politikai helyzet a stabilitást nélkülözi ; utalok arra, hogy államunknak és nemzetünknek helyzete ma teljesen más, mint a békében volt, amikor egy nagy katonai hatalom részesei voltunk, s ez a veszélyeztetett helyzet belügyeinkre is befolyással van ; utalok arra, hogy társadalmunknak lelki egyensúlya nem állott még helyre. Ezek mind olyan körülmények, amelyek a 22. évi július M 31-én, hétfőn. legnagyobb óvatosságra intenek. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezeket a törvényjavaslatokat elő fogjuk terjeszteni s akkor a nemzetgyűlésnek alkalma lesz azokra nézve állást foglalni. Ezen, inkább átmeneti jellegű törvényjavaslatokon kivül még állandó alkotásokat célzó törvényjavaslatok is vannak munkában s részben már készen vannak. Készen van a váltótörvényről, továbbá a felsőházról szóló törvényjavaslat. Ezek benyújtása majd a Ház munkarendjétől fog függni. Egy másik, nagy állandó j ellegü alkotás, amely most utolsó feldolgozás alatt áll, a magyar pclgári törvénykönyv. Mint méltóztatnak tudni, ez évtizedes munkának az eredménye, s 1915-ben már a képviselőház elé is veit terjesztve és bizottságilag le is térgyaltatctt. Ennek mcst utolsó átdolgozása folyik és pedig két irányban : érdemi tekintetben és formai tekintetben. Érdemi tekintetben azt tartjuk szem. előtt, hogy különösen roost, a nemzet mai szétszaggatott állapotában nem lehet az a cél, hogy egy bármily kitűnő, de idegen törvénykönyvre támaszkodó törvénnyel gyökeres reformot valósítsunk meg. Célunk az, hegy egy törvényt szerkesszünk, amelyben a ma élő jogot ugy, ahogy az a századcs birói gyakorlat folytán kifejlődött, foglaljuk rendszeres egészbe, csak részletekben egészítve ki és alkalmazva azt a változott viszonyokhoz. Forma tekintetében pedig az a célunk, hogy a törvénynek a szerkezetét lehetőleg áttekinthetővé, esgyzerüvé tegyük, nyelvezetében pedig olyanná, hogy az a nemzet széles rétegei által olvasható és érthető legyen. (Helyeslés.) Ezt az utóbbi szempontot igen fontosnak tartom, mert ha a nemzet széles rétegei ismerik a törvény parancsait és tilalmait, akkor alkalmazkodni fognak ahhoz jogügyleteikben, jogcselekményeikben, ami növeli a forgalom és a jogi élet biztonságát és csökkenti a viták és a perek számát. A jogkereső közönséget azonkívül, hogy mi a joga, az a kérdés érdekli különösen, hegy mily módon érvényesítheti jogát. Ez a perrendtartásban találja megoldását. Itt is komoly megfontolás tárgyát képezi az. hogy mennyiben lehetséges perrendtartásunkat már a kivételes hatalom, utján eszközölt egyszerűsítéseken túl még egyszerűsíteni s ezáltal az igazságszolgáltatást gyorsabbá és olcsóbbá tenni. Ezt ajánlja országunk elszegényedett helyzete is, amely e tekintetben is lehetőleg takarékosságra késztet. Ennek az egyszerűsítésnek azonban egy korlátja van, s ez az, hogy kitűnő igazságszolgáltatásunk csorbát ne szenvedjen. (Helyeslés.) Végül legyen még szabad néhány szót szólanom, a jogrend kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Ez nagyon sokat vitattatott az utóbbi időben, nézetem szerint talán többet, mint szükséges, s többet, mint a jogrendre nézve előnyös. En csak pár szóval akarnám, igazolni azt, hogy talán nincs ok ezt mindig újra meg újra feszegetni. Nézetem, szerint a jogrend biztcs fennállásának két alapfeltétele van : az egyik az, hogy a nemzet zöme a fennálló jogreűdet a magáénak