Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-33
À nemzetgyűlés 33. ülése 1922. évi július hó 31-én, hétfőn. 133 érezze és vallja (Helyeslés.) s ennek folytán ahhoz önként alkalmazkodjék. Ez az előfeltétel megvan, mert hiszen a nemzet a mai jogrend keretén belül nyugodtan dolgozni akar. A másik alapfeltétel az, hogy ha egyesek mégis a jogrend ellen vétenének, az államhatalom, kezelőinek meg legyen az akaratuk és erejük ahhoz, hogy ezekkel szemben a törvény erejét érvényesítsék. (Helyeslés balfelöl.) A kormány megmutatta, hogy ez az akarata és ereje megvan. Megmutatta azt is, hogy ebben teljes objektivitás és pártatlanság által vezérelteti magát. És midőn ezt teszi, akkor azt hiszem., hogy a kormány a nemzet legfőbb érdekeit is szolgálja. Ujabban ugyan hall az ember néha olyan hangokat, mint hogyha ellentét lehetne a nemzet érdeke és a jogrend között, ez az ellentét azonban, nézetem, szerint, — legalább nálunk — nincsen meg. Ilyen ellentét lehet a nemzetek életében akkor, ha a nemzet zöme a fennálló jogrendet magára nézve károsnak tartja olyan mértékben, hogy azt forradalom, utján akarja széttörni, (Egy hang a középen : Salus rei publicae suprema lex este !) de ez az eset nálunk nincs meg. Előfordulhat az is, hegy egy nemzet idegen uralom, alatt lévén, szét akarja törni a jogrendet. Nálunk azonban nemzeti uralom van, és igy minden cselekmény, amely a jogrendet támadja, egyben nemzeti érdekeinket is sérti. (Igaz ! Ugy van f) összefoglalva az elmondottakat ; nálunk a jogrend biztos fennállásának minden feltétele megvan, és nálunk a jogrend a nemzet érdekével teljesen egybeesik. Az indemnitást elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. Helyeslések a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen Ssíván ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Az indemnités általános vitája egy hónapnál tovább tartott, annak ellenére, hogy ugy a kormány, valamint az összes pártok igyekeztek a vita anyagából kikapcsolni azokat a súlyos kontroverziákat, amelyek a pártokat és a kormányt az ellenzéktől elválasztják. Az a tény, hogy az indemnités általános vitája ily hosszura nyúlt, megGyőződésem szerint bizonyítéka annak, hogy egyfelől a képviselő uraknak egy igen jelentékeny száma vagy nem képes, vagy nem akarja a maga felszólalását azokhoz a keretekhez mérni, amelyeket nekünk a Ház tárgyalásainak ökonómiája előir, másfelől pedig bizonyítéka annak is — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom — hogy házszabályaink teljesen elavultak, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl és a középen.) és nem képesek a tárgyalások gyorsaságát ugy biztosítani, ahogyan az a. nemzetnek érdekében állana. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! A vita egy hónapig tartott, és ennek én mégis tudom egy mentségét. Mentsége az, hogy a választások után szükségét érezték a pártok az uj politikai elhelyezkedésnek. Szükségessé vált a pártok beilleszkedése az uj politikai szituációba. Hiszen szemtanúi voltunk, hogy egyes pártok a maguk küzdelmében bizoNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1922—1926. — III. KÖTET nyos frontváltoztatásokat eszközöltek, és szem tanui voliunk annak is, hogy a frontoknak egy bizonyos átcsoportosulását vitték keresztül a pártok a politikai élet mezején. Ezt mindnyájan tapasztalhattuk. Ennek oka az, hogy a választások rendjén mélyreható eltolódások létesültek a pártok erőviszonyaiban, uj erők merültek fel a politikában — a szociáldemokrata-párt, — de oka talán az is, hogy a mai súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetben épugy mint a kormány, az összes pártok is keresik az alkalmat és módot arra, hogy a politikai küzdelem mezejéről kirekesszék azokat a kérdéseket, amely r ek útjában állanak ezen súlyos, problémák gyors megoldásának. T. Nemzetgyűlés ! A kormány is egy uj helyzettel állt szemben. A régi nemzetgyűlésen egy egységes ellenzéki táborral álltunk szemben, s bár bizonyos elvi differenciák alapján frakciókra oszlott is ez a tábor, taktikailag mégis egységes volt. Ma az ellenzék három külön csoportra oszlik. Szemben "állunk a keresztény 7 ellenzékkel, a liberális ellenzékkel és a szociáldemokrata-párttal. Ezen három tábor között a taktikai összefogás lehető ugyan, de nem hiszem, hogy bármelyik tábornak nem volna-e épen elvi szempontból kárára, ha ezt tenné. Ez bizonyára gyöngesége az ellenzéknek, a kormány azonban a maga részéről annyival többre becsüli azt a lehetőséget, hogy normális parlamenti tárgyalásoknak vesse meg alapját és olyan politikai békét készítsen elő, amelynek keretén belül a normális parlamenti tárgyalás lehető, hogy 7 távol áll a kormánytól az, hogy az ellenzéknek ezen gyöngeségét taktikailag a maga részére kiaknázni akarná. Távol áll már csak azért is, mert hiszen szükségesnek tartja a szociáldemokratapárt politikai előnyomulása val szemben, hogy a polgári társadalomból és a polgári politikai pártokból lehetőleg mindazon ellentétek kiküszöböl tessenek, amelyek eddig a polgári társadalmat megosztották és lehetetlenné tették az együttes küzdelem felvételét a szociáldemokráciával szemben. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! A kormány ezen szempontokból kiindulva, kitart azon felfogása és azon törekvése mellett, hogy itt a Házban, amennyire az lehetséges, a politikai békét és a normális tárgyalási lehetőségeket megteremtse. (Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) Már azon beszédemben, amellyel az indemnitási vitát bevezettem, alkalmam volt kifejezést adni ennek a gondolatnak, amelyre az ellenzék részéről visszhangot is kapott a kormány. Az ellenzék különféle frakciói más és más feltételekhez fűzték az ilyen állapot létesítésének lehetőségét, nagyjában és egészében azonban öt szempont domborodott ki ezen feltételeknél, amelyeket különkülön tárgyalni kívánok most magam is. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az egyik feltétel az volt, hogy a kormány szüntesse be a választások után a politikai üldözést. Én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ennek 15
