Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

iÖO A nemzetgyűlés 32, ülése 1922. évi július hó 28-án, pénteken. újjáépítése érdekében, amit mi őszintén és igazán akarunk, folyton csak visszatekintsenek, ne pedig előre, és folyton csak azt kutassák, hogy mit csinált az, aki itt most helyet foglal a múltban. Szerintem az volna a fontos, ha meg akarjuk egymást érteni, ha azt néznők, hogy mit tesz valaki a jelenben. Ha méltók voltunk arra, mindazok, akik itt helyet foglalunk, hogy választóink megválasszanak, és ideküldjenek azért, hogy az ország szomorú helyzetén segítsünk, akkor fogjunk össze közösen, és mielőtt akár az egyik, akár a másik párt saját programmját érvényre juttatni kivánja, előbb teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a helyzet javuljon és csak, ha ez már megvan, akkor beszélhetünk róla, hogy kinek milyen a programmja. Ez volna szerintem a legfontosabb, nem pedig az, hogy amikor itt valaki közülünk felszólal, mindig felénk dobják a tüzes csóvát, a bolsevizmust, diktatúrát, kommunizmust, szocializmust hangoztatják, arról azonban, hogy mit csináljunk, hogy az ország helyzete jobbra forduljon, nem beszélnek. Patay Tibor : Cselekedni kell, nem beszélni, időt rabolni ! Urbanics Kálmán : Erről még egy szót sem beszélt ! Rothenstein Mór: Erről kellene beszélni, nem pedig folyton azt kutatni, hogy mi is volt a múltban, Urbanics Kálmán : Önök beszélnek erről mindig ! Rothenstein Mór : Arról kell beszélni szerintem, hogy milyen a jelen s hogv milyen legyen a jövő és a szerint kellene cselekedni is. (Mozgás a jobboldalon.) Nem tudom, miért olyan türelmetlenek, amikor mi olyan türelmesek vagyunk és amikor ón már be is fejezem beszédemet. Csak azt akarom mondani, hogy miután a jelenlegi kormányban nem látom a lehetőségét annak, hogy az általam jelzett módon működjék, a kormány iránt természetesen bizalommal nem viseltetem és az indemnitást nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Peidl Gyula ! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom, szokásban van-e, de kénytelen vagyok mindenekelőtt megjegyezni, hogy a nemzetgyűlés július 27-iki üléséről szóló naplóban a 44. oldalon Wolff Károly képviselő ur beszéde alatt egy közbeszólásom foglaltatik, melynek második mondatát én nem mondtam, mert én jóslásokba nem bocsátkozom és hasonlókat nem szoktam mondani. Nem túlságosan fontos, de súlyt helyezek rá, hogy ezt helyreigazítsam. Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur volt szives beszédében felhívást intézni hozzánk. A felhívás lényege az volt, hogy ő kívánatosnak tartaná, ha a szociáldemokrata párt képviselői a polgári pártokkal állandó érintkezést tartanának fenn, mert igy valamelyes együttműködés lehetősége inkább elérhetőnek látszik. Erre a barátságos invitációra, mely körülbelül egyetlen velünk szemben egy hónap alatt, szükségesnek tartom, hogy reagáljak, és kijelentem, hogy mi a magunk részéről ezzel a felhívással egyetértünk. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy nem élünk légüres térben, és ha a sors, valamint a választók bizalma idesodort bennünket a nemzetgyűlésbe, — mellékesen megjegyzem, hogy egyénileg nem valami különös örömömre — akkor az együttműködésre szükség van. Ez a válaszom természetesen az összes parlamenti pártoknak szól. De engedjék meg, hogy a megszokott őszinteséggel megmondjam azt is, hogy ami részünkről ennek a kérdésnek a gyakorlatban való átvitele nem nagyon könnyű. Vegyék figyelembe a nemzetgyűlés t. tagjai, hogy mi, valamint azok a munkások, akik bennünket a nemzetgyűlésbe küldtek, az államhatalmat egészen a legutóbbi időkig csak egyoldalúan és egyik oldaláról ismertük. Az államhatalom intézőivel érintkeznünk nekünk és az általunk képviselt munkásoknak egyedül és kizárólag a rendőrségen keresztül volt módunkban és csak erre volt lehetőségünk . . . (Ellenmondás és zaj jobbfelöl.) Szabó Sándor: Ázt nem mondhatják! Peidl Gyula: . . . egészen a legutóbbi időkig, . . . azaz pardon, tévedtem, nemcsak a rendőrség, hanem a fogházőrök utján is. (Zaj jobb felöl.) Szabó Sándor: Ugyan kérem! Urbanics Kálmán: Ez a megszokott őszin; teség ! Peidl Gyula : Én az őszinte igazságot mondom, és t. képviselőtársaim, egyet méltóztassanak tudomásul venni : akármi fog történni, mi nem állunk el attól, hogy az igazságot és a valóságot itt elmondjuk. Kószó István : Hébelt-féle észjárással ugye ! Kuna P. András: 1918-ban kik kezelték a hatalmat ? Peidl Gyula : Hosszú időkön keresztül erre nem volt módunk és lehetőségünk és ezért anynyiban bir értékkel számunkra a parlamenti képviselet, hogy ezt most pótoljuk, hogy az igazat, a valóságot, a munkások minden fájdalmát, jogi és anyagi fájdalmát itt elmondhassuk. Ezt nem fogják belénk fojtani. (Felkiáltások jobbfelöl : Nem célja senkinek!) Urbanics Kálmán: Nem is akarjuk, csak valótlanságot ne mondjanak ! Patay Tibor: Ne kifelé beszéljen, hanem befelé. Peidl Gyula: Befelé és kifelé. Következésképen, miután nekünk az államhatalommal eddig csak ilyen egyoldalú módon volt meg az érintkezési lehetőségünk, egy uj légkörbe kerültünk bele. Hogy mi ebbe a légkörbe beleéljük magunkat, az bizonyos ideig tart és pedig annál hosszabb ideig, minél hosszabb ideig tart az a magatartás, amely itt az első pillanattól kezdve velünk szemben megnyilvánult.