Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.

Ülésnapok - 1922-32

iÖO A nemzetgyűlés 32, ülése 1922. évi július hó 28-án, pénteken. újjáépítése érdekében, amit mi őszintén és igazán akarunk, folyton csak visszatekintsenek, ne pedig előre, és folyton csak azt kutassák, hogy mit csinált az, aki itt most helyet foglal a múltban. Szerintem az volna a fontos, ha meg akarjuk egymást érteni, ha azt néznők, hogy mit tesz valaki a jelenben. Ha méltók voltunk arra, mindazok, akik itt helyet foglalunk, hogy válasz­tóink megválasszanak, és ideküldjenek azért, hogy az ország szomorú helyzetén segítsünk, akkor fogjunk össze közösen, és mielőtt akár az egyik, akár a másik párt saját programmját érvényre juttatni kivánja, előbb teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a helyzet javuljon és csak, ha ez már megvan, akkor beszélhetünk róla, hogy kinek milyen a programmja. Ez volna szerintem a legfontosabb, nem pedig az, hogy amikor itt valaki közülünk fel­szólal, mindig felénk dobják a tüzes csóvát, a bolsevizmust, diktatúrát, kommunizmust, szo­cializmust hangoztatják, arról azonban, hogy mit csináljunk, hogy az ország helyzete jobbra forduljon, nem beszélnek. Patay Tibor : Cselekedni kell, nem beszélni, időt rabolni ! Urbanics Kálmán : Erről még egy szót sem beszélt ! Rothenstein Mór: Erről kellene beszélni, nem pedig folyton azt kutatni, hogy mi is volt a múltban, Urbanics Kálmán : Önök beszélnek erről mindig ! Rothenstein Mór : Arról kell beszélni sze­rintem, hogy milyen a jelen s hogv milyen legyen a jövő és a szerint kellene cselekedni is. (Mozgás a jobboldalon.) Nem tudom, miért olyan türelmetlenek, amikor mi olyan türelmesek vagyunk és amikor ón már be is fejezem beszé­demet. Csak azt akarom mondani, hogy miután a jelenlegi kormányban nem látom a lehetősé­gét annak, hogy az általam jelzett módon működjék, a kormány iránt természetesen biza­lommal nem viseltetem és az indemnitást nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Peidl Gyula ! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom, szokásban van-e, de kénytelen vagyok mindenek­előtt megjegyezni, hogy a nemzetgyűlés július 27-iki üléséről szóló naplóban a 44. oldalon Wolff Károly képviselő ur beszéde alatt egy közbeszólásom foglaltatik, melynek második mon­datát én nem mondtam, mert én jóslásokba nem bocsátkozom és hasonlókat nem szoktam mon­dani. Nem túlságosan fontos, de súlyt helyezek rá, hogy ezt helyreigazítsam. Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur volt szives beszédében felhívást intézni hozzánk. A felhívás lényege az volt, hogy ő kívánatosnak tartaná, ha a szociáldemokrata párt képviselői a polgári pártokkal állandó érintkezést tarta­nának fenn, mert igy valamelyes együttműkö­dés lehetősége inkább elérhetőnek látszik. Erre a barátságos invitációra, mely körülbelül egyet­len velünk szemben egy hónap alatt, szükséges­nek tartom, hogy reagáljak, és kijelentem, hogy mi a magunk részéről ezzel a felhívással egyet­értünk. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy nem élünk légüres térben, és ha a sors, vala­mint a választók bizalma idesodort bennünket a nemzetgyűlésbe, — mellékesen megjegyzem, hogy egyénileg nem valami különös örömömre — akkor az együttműködésre szükség van. Ez a válaszom természetesen az összes parlamenti pártoknak szól. De engedjék meg, hogy a megszokott őszin­teséggel megmondjam azt is, hogy ami részünkről ennek a kérdésnek a gyakorlatban való átvitele nem nagyon könnyű. Vegyék figyelembe a nem­zetgyűlés t. tagjai, hogy mi, valamint azok a munkások, akik bennünket a nemzetgyűlésbe küldtek, az államhatalmat egészen a legutóbbi időkig csak egyoldalúan és egyik oldaláról ismer­tük. Az államhatalom intézőivel érintkeznünk nekünk és az általunk képviselt munkásoknak egyedül és kizárólag a rendőrségen keresztül volt módunkban és csak erre volt lehetőségünk . . . (Ellenmondás és zaj jobbfelöl.) Szabó Sándor: Ázt nem mondhatják! Peidl Gyula: . . . egészen a legutóbbi időkig, . . . azaz pardon, tévedtem, nemcsak a rendőrség, hanem a fogházőrök utján is. (Zaj jobb felöl.) Szabó Sándor: Ugyan kérem! Urbanics Kálmán: Ez a megszokott őszin; teség ! Peidl Gyula : Én az őszinte igazságot mondom, és t. képviselőtársaim, egyet méltóztassanak tudomásul venni : akármi fog történni, mi nem állunk el attól, hogy az igazságot és a valóságot itt elmondjuk. Kószó István : Hébelt-féle észjárással ugye ! Kuna P. András: 1918-ban kik kezelték a hatalmat ? Peidl Gyula : Hosszú időkön keresztül erre nem volt módunk és lehetőségünk és ezért any­nyiban bir értékkel számunkra a parlamenti képviselet, hogy ezt most pótoljuk, hogy az iga­zat, a valóságot, a munkások minden fájdalmát, jogi és anyagi fájdalmát itt elmondhassuk. Ezt nem fogják belénk fojtani. (Felkiáltások jobb­felöl : Nem célja senkinek!) Urbanics Kálmán: Nem is akarjuk, csak valótlanságot ne mondjanak ! Patay Tibor: Ne kifelé beszéljen, hanem befelé. Peidl Gyula: Befelé és kifelé. Következés­képen, miután nekünk az államhatalommal ed­dig csak ilyen egyoldalú módon volt meg az érintkezési lehetőségünk, egy uj légkörbe kerül­tünk bele. Hogy mi ebbe a légkörbe beleéljük magunkat, az bizonyos ideig tart és pedig annál hosszabb ideig, minél hosszabb ideig tart az a magatartás, amely itt az első pillanattól kezdve velünk szemben megnyilvánult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom