Nemzetgyűlési napló, 1922. III. kötet • 1922. július 27. - 1922. augusztus 24.
Ülésnapok - 1922-32
A nemzetgyűlés 32. ülése 1922. Kószó István : Maguk kezdték a piros szegfüvei ! Esztergályos János : Kószó kezdi mindig ! Peidl Gyula : A piros szegfűre vonatkozólag tessék nyugodtan megvárni annak sorát. (Zaj. Egy hang a szélsöbaloldalon : Megint egy államtitkár !) Szabó Sándor : Van maguk közt is államtitkár, csakhogy az : andere Seite ! (Derültség jobbfelől.) Elnök : Csendet térek, képviselő urak ! (Halljuk! Hall juh! jobb fel öl.) Peidl Gyula : Ez az átmenet annál hosszabb ideig tart, minél hosszabb ideig tart az a fogadtatás, amiben nekünk az első perctől kezdve részünk van és amely fogadtatás messze-messze túlmegy azon az érthető ellenszenven, ami a szociáldemokrata képviselőket a hosszú időn keresztül kiváltságosak parlamentjében fogadhatja, messze túlmegy ezen és egyenesen gyűlöletnek kell nevezni. (Zaj és ellenmondások jobbfelől) Urbanics Kálmán: Ez a megszokott igazmondás a megszokott őszinteség mellett ! Szabó István (sókor ópátkai) : Csak egyszer volt a kommün alatt ! Peidl Gyula; Mi voltunk bátrak parlamenti szereplésünk kezdete előtt egy deklarációt előterjeszteni. Ebben a deklarációban — nekem az a megGyőződésem — csak olyan kívánságok foglaltatnak, amelyeket egyrészt a polgári Magyarország megvalósíthat és amelyek másrészt a polgári Magyarország íelópitésére alkalmasak. A válasz erre a deklarációra az itt mellettünk kezdődő szektortól kezdve, ahol pedig azt hittem, ellenzéki, a kormánnyal szemben ellenzéki képviselők ülnek, egészen a túlsó jobbszélsőig merev visszautasítás, sőt annál is több volt. De mielőtt áttérnék erre, szólnom kell a legfontosabb válaszról, hiszen a legfontosabb természetesen a ministerelnök ur válasza, aki formailag kétségtelenül nagyon szép szavakat intézett hozzánk és az egész országhoz. Azt mondotta (olvassa) : »Ennek az országnak mindenekelőtt békére és békés munkára van szüksége. Semmiféle áldozat sem igen nagy ahhoz, hogy ezt a belső békét létesítsük. Arra van szükség, hogy minden társadalmi osztály, letéve arról a szándékáról, hogy esetleg osztályuralmat gyakoroljon, letéve arról a szándékáról, hogy más osztályokkal szemben és más osztályok rovására magánelőnyöket biztosítson, bizonyos önmérsékletet és bizonyos önmegtagadást gyakoroljon ugy a nemzet összességével szemben, mint más társadalmi osztályokkal szemben. »Békére van szükség« — mondja a t. ministerelnök ur — »a politikai életben is és ennek a békének létesítésére a kormány kész és kapható, azt létesíteni óhajtja, annak erdekében az ország nagy érdekeinek feláldozása nélkül minden áldozatra is kész, Objekévi július hő 28-án. pénteken. 101 tivitással log megbírálni minden propoziciót, ami e tekintetben hozzája jut«. T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások jobbfelöl : Hangosaiban ! Halljuk ! Halljuk !) Nyilvánvaló az és a mi megGyőződésünk szerint máskép elképzelhetetlen, hogy a békének és a békés munkának alapja és előfeltétele a jogegyenlőség és a jogbiztonság. Ha a jogegyenlőséget keressük, akkor annak, sajnos, nem találjuk meg a nyomát, mert mig az egyik oldalon nagyon súlyos, az emberi életet érintő, sok esetben megsemmisítő cselekedetekkel szemben, azon a címen, hogy ezek hazafias felbuzdulásból történtek, vagy követtettek el, az államhatalom teljes amnesztiát ad, addig a másik oldalon azt tapasztaljuk, hogy üldöznek szerencsétlen embereket, akiknek annyiban volt részük az u. n. proletárdiktatúrában, hogy például: házbizalmi férfiak voltak. Urbanics Kálmán ; Ez már megint megszokott igazmondás ! Peidl Gyula : Igen, kérem, ezt tisztázni kell, ezt nem lehet folyton a fejünkhöz csapkodni. (Egy hang jobb felől : Az önök dolga tisztázni. Helyes. Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mondom, üldöznek volt házbizalmi férfiakat, vagy másokat, akik egészen alárendelt, jelentéktelen szerepet játszottak... Urbanics Kálmán: Besúgók voltak! Peidl Gyula : ... vagy semmiféle politikai vagy gazdasági befolyást nem jelentő pozíciót töltöttek be, abban a bizonyos proletárdiktatúrában és ilyen emberek vagy internáló táborban ülnek, vagy a családjuktól, a munkájuktól elszakadva külföldön kénytelenek az életüket tengetni. Emberek, akiknek már amnesztiát adtak, arra vannak kötelezve, hogy a rendőrségen hetenkint egyszer, vagy kétszer jelentkezzenek. T. Nemzetgyűlés ! Ha én meg tudok érteni, nem elfogadni, nem akceptálni, de meg tudok érteni a más felfogáson lévő kormány intézkedéseiből bizonyos dolgokat, de például a rendőri jelentkezések dolgát egyáltalán nem tudom megérteni, ez nekem, ahogy pestiesen szokták mondani : Magas. Urbanics Kálmán : Fiatal ! Pesti zsargonban ! Peidl Gyula : Igen, ahogy pestiesen mondjákMéltóztassék elgondolni, az a munkás tartozik jelentkezni egyszer-kétszer hetenkint a rendőrségnél, a munkájából mulaszt, tehát károsodás éri, de aztán egész héten azt teheti, amit akar. (Egy hang jobbfelöl: Elmehet a szakszervezeti gyűlésekre) Milyen célt szolgál tehát állambiztonsági szempontból ez a rendőri jelentkezés? Rothenstein Mór : Hogy mutassák a hatalmat. Peidl Gyula : Ez semmi egyéb, mint hogy valaki kitalált ilyen államfentartó intézkedést, és ehhez ragaszkodik, s ennek a következményeképen egy csomó embert hétről-hétre megrövidítenek a munkabérében, kényelmetlenkedéseket, kellemetlenségeket, felesleges szaladgálást stb, okoznak nekik,
