Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

94 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922, Gr. Bethlen István ministerelnök :... és lehetséges, hogy Dániel Sándor ur időről-időre feljárt oda. Ezt nem tagadom. De én csak figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, (Haüjuk! a szélsőbal oldalon.) hogy a Rassay-pártnak sajtófőnöke majdnem minden másodnapon ott volt és érdeklődött a választások menete iránt. (Derültség jobb felöl és a középen.) Ez tehát, kérem, nem bizonyíték semmiféle irányban. Propper Sándor: De szobát nem kapott! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Azt pedig csak nem hiszi el az ország, hogy én a Rassaypárttal egy titkos választási paktumot kötöttem. (Derültség jobb felöl és a. középen.) Rassay Károly: Csak akartak kötni! Nem lehetett ! Horváth Zoltán: Jó vicc! (Egy hang jobb-felöl: Nagy ember lett bélöle!) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Ami már most a két konkiét nyilatkozatot illeti, (Halljuk! a szélsobaloldalon.) amely az interpelláció substratumát képezte, az egyik a Héjjas Iván-féle nyilatkozat, (Halljuk! a szélsobaloldalon.) a másik pedig Nádosy főkapitány urnák beszéde, Rassay Károly: És Kószó Istváné! Gr. Bethlen István ministerelnök: ...amelyet Marino vi eh főkapitány beiktatásán tartott. Erre nézve megjegyzésem a következő : (Halljuk ! jobb felöl. ) En tegnap csak futólag ismertem a Héjjas Iván-féle nyilatkozatot és ennek folytán nyilatkoztam ugy a sajtóban, mint ahogy az megjelent. Azóta azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy, igenis, ezen nyilatkozat miatt talán van eljárásnak helye és ezért az ügyészség áltaL*ezt megfontolás tárgyává lehet tétetni. Ami a Nádossy-féle nyilatkozatot illeti, erre vonatkozólag én azt hiszem, a t. képviselő ur nem a hiteles szövegnek a birtokában van. Én azt hiszem, hogy hiteles szöveg egyáltalában nincs; mert én felhívtam a főkapitány urat, hogy adja elő szószerint, hogy mit mondott Marinovich üdvözlésekor, ő azt mondta, hogy szószerint nem tudja előadni, mert hiszen saját magának sem volt leirva és gyorsíró jelen nem volt ; de nagyjában leírta azt, hogy mi volt az ő nyilatkozatának tartalma. Az inkriminált passzus a következőképen hangzott. Nem állok jót, ismétlem, az egyes szavakért, de a tartalom ez volt. (olvassa) : »Az 1918-as forradalom, valamint a vörös uralom súlyosan megtépázták a nemzetet, de a látóhatáron ismét gyülekeznek az ég alján a vörös felhők. (Felkiáltások jobb felől és a középen : Igaz! Ugg van !) Az elmúlt forradalmak vörös szegfűk képében kisértenek, Készen kell lenni, bármi történnék is, mert az elmúlt eseményeknek többé ismétlődni nem szabad. (Ugy van! Ugg van! jobbfelöl és a középen.) És kezességet vállalunk, évi július hó 15-én, szombaíoű.. hogy ezek a szomorú események többé megís* métlődni nem fognak, (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbf elöl és a középen: Éljen Nádossy !) hogy egy-két kommunista zsidó gyerek nem fogja többé kicsavarni az ország vezetését a kezünkből«. (Elénk helyeslés éljenzés és taps jobbfelöl és a középen.) Tehát, t. Nemzetgyűlés, nem általánosított Nádossy, hanem egy-két kommunista zsidógyerekről beszélt. Én azt hiszem, hogy ebből az ügyből kifolyólag nekem semmi okom nincs, hogy Nádossy ellen eljárjak. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbf elöl és a középen. Mozgás a szélsobaloldalon.) Elnök: A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Közéleti pályámon az első alkalom ez, hogy személyes kérdésben szót emelek. Mindig kerültem a személyes kérdések bolygatását azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy a közvélemény teljes joggal mitsein helyteleníthet inkább, mint hogyha mi itt apró-cseprő személyi ellentóteket nagyító üvegen át nézzük és ezeket országos üggyé iparkodunk felfnjni. (Ugy van! Ugy van!) Mégis, hogy ez alkalommal felszólalok, annak oka az, hogy Rassay Károly igen tisztelt képviselő ur az én személyem aposztrofálását egy nagyfontosságú közüggyel, a bombamerénylet dolgával hozta kapcsolatba. (Zaj. Felkiáltások a szélsobaloldalon : Halljuk ! Halljuk !) 0 nagy csodálkozásomra utalt arra a kacsára, melyet akkor a sajtóban felröpítettek. E szerint a Polgári párt képviseletében báró Harkányi János barátom megjelent volna nálam és felvilágosítást kért volna tőlem a bombamerénylet ügyében, és én neki azt a választ adtam volna, hogy a tettesek kinyomozásához tárcámat kötöm. Harkányi János kötelességének tartotta, hogy ezt a hírt nyomban megcáfolja, eljött hozzám ezt megmondani és a sajtóban is démentit tett közzé. De, t. Nemzetgyűlés, józan ember olyan nyilatkozatot nem is tehet, hogy ő ki fogja a tetteseket nyomozni . . . Ugron Gábor : Főképen, ha szereti a tárcát ! Gr. Klebelsberg Kuné vallás- és közoktatásügyi minister :. . . Hiszen jól tudjuk, hogy az sok esélytől függ, amely esélyek nincsenek az ő kezében. Én csak azt Ígértem, amit mint az ország közrendjéért akkor felelős belügyministernek megígérni és megtenni kötelességem volt : hogy ezt a vizsgálatot teljes nyomatékkal fogom folytatni. Minthogy ez akkor teljesen tisztázódott, ismétlem, igen csodálom, hogy Rassay igen t. képviselő ur a történtek után erre a kérdésre visszatért. Eelhozta továbbá a képviselő ur az Ébredő Magyarok Egyesületével belügyminister koromban felmerült konfliktusomat, fölvetvén a kér-