Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-22
À nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. 95 dést, hogy miért nem indítottam akkor eljárást az Egyesület ellen. Létay Ernő: A magyar belügyminister.alul maradt. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Vázsonyi Vilmos : Több figyelmet a minister urnák ! Gr. Klebelsberg Kursó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A Gyallai-féle bombaügyből, illetőleg egy ilyen bombaepizódból kifolyólag elrendeltem a közigazgatási vizsgálatot az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen és megindult a bűnügyi nyomozás is. Ebből kifolyólag plakát jelent meg ellenem, amely reám nézve egyénileg sérelmes volt. A magam részéről nem tartottam volna helyesnek, ha a nekem, mint belügyministernek rendelkezésre álló hatalmi eszközöket használtam volna fel akkor az Ébredő Magyarok Egyesületével szemben, mert az a bosszúállás jellegével bírhatott volna. (Helyeslés jobbfelöl.) En úgy határoztam, hogy majd elmegyünk a független bíróság elé, és ott azok, akik a becsületemben megsértettek, magyar bírótól elveszik a maguk büntetését. (Helyeslés jobbfelől.) Ha újból felmerülne ez az eset, megint ezt az utat választanám, mert dacára annak, hogy sajnos, már elég hosszú ideig vagyok a politikai életben, a bosszúállás érzését mégsem tanultam el. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Általában tiltakoznom kell az ellen, hogy a bombamerénylet ügyét ugy állítsák be, mint valami magyar unikumot. Kérdem: Európában nem ölték-e meg Erzbergert ? Nem ölték-e meg most klathenaut ? Nem ölték-e meg Angliában Wilsont? (Derültség balfelöl.) Nem keritettek-e hatalmukba Bolognában a fascisták egy egész várost? (Zaj.) Egy ilyen hosszú háború után egész Európában visszamaradt az erőszakosság szelleme, s ha még győztes államokban is mutatkoznak ilyen jelenségek, (Egy hang a szélsőbaloldalon : De nem dédelgetik ! Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem áll!), akkor nem lehet csodálni, ha a legyőzött országokban is mutatkoznak esetleg hasonló bajok. S én azt hiszem, hogy az igen tisztelt túloldal igen rossz szolgálatot tesz a magyar nemzetnek, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) ha az ilyen esetet pártpolitikai okokból ugy iparkodnak beállítani, mintha ilyen sajnálatos események csak minálunk fordultak volna elő. Erre nézve még azt lehetne mondani, hogy egyikmásik helyen — azonban nem mindenütt — kinyomozták a tetteseket. A külföldön sem nyomozták ki mindenütt. En azonban a nemzetgyűlés előtt ünnepélyesen kijelenthetem azt, hogy a budapesti m. kir. államrendőrség minden tőle telhetőt elkövetett a tettesek kinyomozására. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Én napról-napra ott voltam a rendőrfőkapitányságon, s mikor a belügyministerségtől távoztam, kötelességet teljesítettem akkor, amikor mint belügyministernek, utolsó aktusom az volt, hogy a. főkapitányi állásra Marinovichot hoztam kinevezésre javaslatba, ezzel is dokumentálni akarván azt, hogy a budapesti államrendőrséget e téren a legcsekélyebb mulasztás sem terheli. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket óhajtottam kijelenteni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy nekem csak személyes kérdésben van jogom szólni, minthogy az illetékes ministerek részéről választ nem kaptam. (Ellenmondások jobbfelöl,) Kállay Tamás: Teljes, kimerítő választ kapott ! Elnök : A ministereinök ur kijelentette felszólalása elején, hogy a távollevő belügyminister ur helyett és nevében válaszol az interpellációra. (Felkiáltások balfelöl: Csak észrevételeket tett!) A ministereinök ur kompetens annak megállapítására, hogy kijelentéseit válasznak kívánja-e tekinteni. Gr. Bethlen István ministereinök: Igen! Rassay Károly : Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a ministereinök ur ugyan azt mondotta, hogy nem választ kíván adni, mert hiszen ez az ügy a belügyinmisterhez tartozik, — ezt méltóztatott mondani — azonban, ha ugy méltóztatik felfogni, hogy ez válasz volt s ezzel el van intézve a dolog, akkor nem tehetek mást, mint tudomásul veszem, hogy a ministereinök ur interpellációmra válaszolni szándékozott. (Mozgás a jobboldalon.) Azt mondja az igen t. ministereinök ur, hogy tulajdonképen nehézségeket okozunk az ilyen interpellációkkal. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Engedje meg, hogy megkérdezzem az or- szag szine előtt : hol, kinél, milyen nehézségeket okozunk? Gr. Bethlen István ministereinök : A szenvedélyeket egymás ellen uszítják az urak ! Ez nem hasznos cselekedet. (Zaj.) Rassay Károly: Az csak a ministereinök ur terminológiájában lehet szenvedélyuszitás, ha a törvény szigorával való megtorlást kívánom. Gr. Bethlen István ministereinök : Nem arról van szó ! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Ugy látszik, ugyanabba a hibába esett a ministereinök ur, (Egy hang jobbfelöl: Óriási tévedés!) mint az igen tisztelt kultuszminister ur, aki a saját személyét érintő támadást nem tudja megkülönböztetni az államhatalmat ért támadástól, aki azt hiszi, hogy a bosszú látszatát fogja magán viselni az, ha a belügyministernek egy rendeletével szemben renitenciát tanúsító egyesület ellen fellép. Ha az igen tisztelt belügyminister urnák ez a felfogása, akkor le kellett volna mondania és átadnia másnak a helyét, (Zaj) aki érvényt szerzett volna a megsértett állami rendnek, ő azután szabad idejében nyugodtan elmehetett volna a bírósághoz.
