Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. hogy alkalmazottaik részére lakásról, iroda- és üzlethelyiségről gondoskodjanak. Itt .figyelembe kell venni azt, hogy magánember tisztán csak lakás céljaira, befektetés céljaira lakást építeni nem fog, mivel az nem rentábilis, ellenben a tőkeerős ipari és egyéb kapitalista cégek ezt az amortizációt még a mai körülmények között is elbirják, és mégsem tudnak építkezni. Az. építkezés szempontjából azonban nem látom szerencsés megoldásnak azt a megoldási tervezetet, melyet az indemnitási törvényjavaslat foglal magában, mert azzal csak jelzálogleveleket építünk, de házakat nem, csak a pénzügyi szindikátusnak a szolgálatát mozdítjuk elő és a tőzsdén játékpapirokat teremtünk, épületeket azonban nem emelünk. E kérdésre vonatkozólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a m. kir. kereskedelemügyi minister urat, hogy a pénzügyminister úrral egyetértőleg nyújtson be három hónapon belül törvén)javaslatot, mellyel kötelezi a tőkeerős ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatokat és egyéni cégeket, hogy alkalmazottjaik részére, valamint saját iroda-, üzlet- s műhelyszükségletük céljára egy éven belül építsenek megfelelő ingatlant, feltéve, hogy alkalmazottaik részére eddig ily épületekről nem, vagy nem megfelelően gondoskodtak és ha irodájuk, üzletük vagy műhelyük bérelt helyiségben van elhelyezve.« (Altalános helyeslés.) A közgazdasági kérdésekkel szorosan kapcsolatos adópolitikánk kérdése is. Szóltak már ebben a nemzetgyűlésben ez oldalról arról, hogy adópolitikánk teljesen elhibázott, s hogy ahelyett, hogy a föld- és a vagyonadót igyekeznék a kormány előtérbe helyezni, a túlsúlyt a forgalmi adókra és egyéb olyan adókra helyezte, melyekkel a dolgozó népesség megélhetését megnehezítette. De szóltak arról is, hogy az adómorál ebben az országban nem fejlődött ki. Ha végignézzük azokat az intézkedéseket, amelyek az elmúlt két és fél esztendő alatt az. adó- vagy a vagyonváltság kérdésében és egyéb kérdésekben történtek, nem is lehet csodálkozni afelett, hogy az adómorál, amely korábban is majdnem hiányzott ebben az országban, nem hogy nem fejlődött ez idő alatt, hanem ellenkezőleg még viszszafejlődött. • Az adófizető polgárok tömegét itt azzal biztatgatták, hogy a vagyonváltsággal, a kényszerköicsönnel és egyéb kényszerrendszabályokkal, amelyekhez a kormány kénytelen volt nyúlni, azt a célt szolgálják, hogy valutánkat emeljék, javítsák és ezzel ennek az országnak és az ország dolgozó népének megélhetését elősegítsék. Ehelyett azt látjuk, hogy a vagyonváltság, a kényszerkölcsön és minden egyéb bevétel, amit hasonló címeken beszedtek, improduktiv kiadásokra fogyott el, a lefolyt két és fél esztendő alatt ezekből beruházásokra semmitsem fordítottak és valutánk ma sokkal leronévl július hó 15-én, szombaton. 77 gyoltabb, mint volt akkor, amikor a vagyonváltságokat beszedték. Halász Móric: Ez nem így van, mert csak karácsonykor szedték be a vagyonváltságot. Györki Imre : Egy körülményre hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét, amely ugyancsak alkalmas arra, hogy ebben az országban a meglévő adómorált is teljesen lerontsa. Ha jól emlékszem nem egészen egy évvel ezelőtt Hegyes halmy minister ur a kivételes hatalommal élve, kormányrendeletet tett közzé, amellyel a telefonmizéria megszüntetése végett egyszerű kényszerkölcsönt rótt ki a telefonelőfizetőkre. ígértek akkor az előfizetőknek minden szépet és jót, azonban ezt a pénzt is, amely körülbelül 60—70 milliót tett ki, elköltötték anélkül, hogy a telefonon a legcsekélyebb javítási munkálatokat is elvégezték volna; ha pedig ma akarják elvégeztetni azt a munkát, amit akkor tervbe vettek, ugy annak az összegnek legalább három-négyszeresére lenne szükség. Lehet-e beszélni adómorálról és lehet-e csodálkozni annak hiányán akkor, amikor az adófizető közönség ilyen példákat lát maga előtt? De elhibázott a mi adópolitikánk akkor is, amikor az adófizetők az adóknak olyan tömegével állanak szemben, hogy nincs ember ebben az országban, aki tisztában lenne azzal, hogy milyen címen mekkora adót kell fizetnie. A gyakorlatból tudom és látom, hogy az emberek nap-nap után futkosnak az adóhivatalokhoz, mert az egyik nap lefizetnek bizonyos összegű adót és másnap megjelenik lakásukon a végrehajtó más adónem végrehajtása céljából. Ezen a rendszeren a pénzügyminister urnák feltétlenül változtatnia kell. Egységet és rendet kell teremteni az adókivetés és az adóbehajtás kérdésében, hogy ezáltal az adófizető polgárokban megnyugvást keltsenek. De figyelembe kell venni az adókivetésnél azt is, hogy a létminimumot mentesítsük az adófizetés alól, mert ha ezt nem mentesítjük, az adóalauyokat tesszük tönkre, és az emberek ezreit döntjük nyomorba. Egész Európában sehol sem állapították meg oly alacsonyan a létminimumot, mint Magyarországon. Ezen változtatni kell. Nem a kis existenciák adófizetésére kell fektetni a fősúlyt, hanem azokra, akik a terhet elbirják. Halász Móric : Mennyi legyen a létminimum ? Györki Imre: Néhány adattal óhajtok szolgálni, amelyek megvilágítják azt, hogy nálunk az adókivetés és az adóbeszedés miképen történik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy földadóban 1921/22 évre az előirányzat volt 260 millió, vagyonadóban 150 millió, ezzel szemben a szeszadó és kincstári részesedés 1 milliárd 19 millió volt; a cukoradó és kincstári részesedés 1 milliárd 50 millió. . . (Felkiáltások jobb felől: Olvastuk! Benne van az újságban!) G-yufaadó és részesedés 1 milliárd 120 millió, cigarettapapír- és hüvelyadó 70 millió. Forgalmi