Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

78 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. adókból tehát általános forgalmi adó címén befolyt 950 millió, állatforgalmi adóban 550 millió, értékforgalmi adóban 250 millió, fényűzési adóban 200 millió, összesen forgalmi adók címén 3 milliárd 350 millió. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Ha már most az adónemeket nézzük, azt látjuk, hogy földadóra körülbelül négyszerte kevesebbet irányoztak elő, mint a cukoradóra. Az ország összes vagyonosai pedig vagyonuk után nem fizetnek annyi vagyonadót, mint amennyit a szegény emberek összessége csak cigarettapapir és gyufa után fizet. (Zaj.) Méltóztassék ezeket figyelembe venni és méltóztassék figyelembe venni azokat a kívánalmakat, amelyek a vagyonadó kérdésében felmerülnek és amelyekkei szemben ma Erdélyi t. képviselőtársam már bejelentette a vétót. (Egy hang jobb felöl : Igaza is volt! T. Nemzetgyűlés! Ha végigmegyünk az ország politikai helyzetén, ha végigtekintünk egyéb tereken és kulturális szempontból vizsgáljuk az országot, azt látjuk, hogy kulturális tekintetben is a legnagyobb elmaradottságban élünk. Bogya János : Nem igaz ! Györki Imre ' Az iskolátlanság oly nagy és az analfabéták oly nagy tömegben élnek ebben az "országban, hogy egyenesen szégyene a magyar kultúrának. Különösen szégyene akkor, amikor azt látjuk, hogy most a létszámcsökkentéssel kapcsolatban az elbocsátandók között szerepel 2500 állami néptanitó is a helyett, hogy az országban a néptanítók számát szaporítanák, hogy az ország kultúráját ezzel is emeljék. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy csak az az ország lehet erős, gazdag és hatalmas, amelynek magas kultúrája van. Mindaddig, amig nálunk az iskola-politikát ennyire alacsony nivón kezelik; mindaddig, amig az embereknek ezrei még ma is iskolázatlanul nőnek fel, irni-olvasni nem tudnak, népiskoláink zsúfoltak: addig itt kulturális állapotról beszélni nem lehet. De el kell tüntetnie ennek a nemzetgyűlésnek kulturszégyenünket, a numerus clausust is. (Helyeslés half elöl.) Lehetetlen, hogy ilyen törvény bármelyik kulturországban fentartassék Ezzel a törvénnyel, ennek intézkedéseivel Magyarország csak szégyent hozott kultúrájára (Ellenmondások johbfelöl.) és ez a szégyen annál nagyobb, mert ezzel a törvénnyel — mint azt már ismételten kifejtették itt a Házban — nem azt a célt szolgálták, amelyet el akartak érni. A kirekesztetteknek jó része, a vagyonos, a jómódú külföldre megy és ott szerzi meg a magasabb képzettséget, (Felkiáliások jobbfelöl : Maradjon is ott!), a kevésbé tehetős pedig itt az országban álutakon ugyancsak hozzájut ahhoz, hogy a megállapított percentuális szám ellenére is bejusson a főiskolákba. Maradnak évi július hő 15-én, szombaton. tehát csak azok a szerencsétlenek, akiknek anyagi helyzete és összeköttetése nem teszi lehetővé, hogy minden képességük mellett elvégezhessék a felsőbb iskolát. Az adókérdésben hasonló jelenséget látunk. Egy vidéki középbirtokos barátom mondotta el nekem, hogy hová vezetett a kormány adópolitikája. Elmondotta, hogy megindult az adópolitikában az a rendszer, hogy igyekeztek a zsidókra minél nagyobb adóterheket rányomni, . . . Pintér László: Hogy lehet ilyet mondani? Gr. Szapáry Lajos: A bankároknál nem látjuk ! Györki Imre: . . . amint azt Horváth Zoltán t. képviselőtársam is előadta. Már most mi lett ennek a következménye ? Az, hogy ezek a zsidók, akikre erősebb adót nyomtak rá, a törvényhatósági bizottságba jutottak be, mert ezáltal magasabb adófizetésük által virilisek lettek. (Felkiáltások jobbfelöl: Elég baj!) Bejutottak tehát oda, ahonnan ugyancsak őket ki akarták rekeszteni. {Egy hang jobbfelől : Majd kirekesztjük őket !) Ugyanez lesz a helyzet a numerus clausus kérdésében is. Azok, akik az önök politikája folytán külföldre mentek, tanulmányaikat az ottani egyetemeken végzik el, amelyek ma sokkal jobban felszereltek, mint a mi szerencsétlen és lerongyolt egyetemeink, amelyeket szegénységünk miatt nem tudunk sem tanszerrel, sem anyaggal, sem folyóiratokkal ellátni ; mondom, azok a külföldi magasabb színvonalú egyetemeken végzik .el tanulmányaikat, (Felkiáltások jobbfelöl: Örüljenek neki!) és nagyobb tudással jönnek haza. (Egy hang a jobboldalon : De nem nosztrifikáljuk a diplomát !) és azt hiszem,. amikor önöknek az életük forog veszélyben, amikor súlyos beteghez keli hívni azt a külföldi egyetemen diplomát szerzett orvost, nem azt fogják nézni, hogy ő milyen fajhoz, felekezethez vagy politikai pártálláshoz tartozik, hanem csak azt, hogy az életüket megmentse és ahhoz fognak fordulni, aki jobb orvos, aki meg fogja mentem az életüket, aki az egyetemen tanult, olvasott, s nem ahhoz, aki fütykösökkel végezte az egyetemet és villamoskocsit vezet, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ennek az országnak egy nagyon fájó pontja a tisztviselőkérdés is ; mindenfelől hangzik az, hogy ebben az országban a tisztviselők, az állami alkalmazottak oly tömegben vannak, amit ennek az országnak a költségvetése nem bir el. Ez kétségtelen is. Amig azonban egyrészt ezt konstatáljuk, addig másrészt azt látjuk, hogy bárhová, bármely hivatalhoz vagy intézethez megy bármelyik szegény ember ügyes-bajos dolgának elintézése végett, akkor ott hosszú sort kell állania, amig egy ügyet elintézhet, vagy pedig, ha Írásban történik az elintézés, akkor az elintézés hónapokat vesz igénybe, ami neki nemcsak rengeteg időt és fáradtságot, hanem a legtöbb esetben munkamulasztást is jelent. De a létszámcsök-