Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-22
Tfi A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szemhaton. ez az ország gazdaságilag teljesen talpra álljon. Amint jelszópolitikát folytattak minden más téren, a belpolitika terén, a jogrend és a személyes szabadság kérdésében, épugy jelszópolitikát folytatott a kurzus a lefolyt két és fél év alatt közgazdasági téren is. Jelszavuk volt a kisipar megmentése, és ba a kisipar helyzetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a kisipart nemhogy megmentették volna, nemhogy talpra állították volna, hanem ellenkezőleg minden intézkedésükkel annak teljes tönkretételét szolgálták. (Felkiáltások a jobboldalon : Ipartörvény!) ügy van, az ipartörvény. Ernszt Sándor: Ért hozzá! Györki Imre : Nem gondoskodtak arról, hogy az iparosok továbbképzésére kurzusokat állítsanak fel, hogy megtanitsák őket a modern technika vívmányaira, ellenben behozták a forgalmi adó rendszerét, amellyel úgyszólván teljesen tönkreteszik a kisipart. (Uyy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. ) Virágzó iparokat tettek tönkre a lefolyt esztendő alatt részben azzal, hogy nem nyújtottak módot az illető ipar felsegélyezésére, részben pedig azzal az elhibázott politikával, amelyet folytattak. Hogy csak egy példára hivatkozzam, Debrecenben a csizmadiaipar olyan fokon állott, hogy az egész ország leghirnevesebb iparainak egyike volt. / Ez az ipar látta el csizmával egész Keletés Északnyugat-Magyarországot, s ma ez az ipar, sőt egész ipari községek teljesen tönkre vannak téve, mert a kormány gazdasági politikája ... Szomjas Gusztáv.: Mert elvesztettük a keleti piacot ! Györki Imre: ...olyan volt, hogy ennek folytán elvesztettük a külföldi piacot, s a belső piacot is elveszitjük azáltal, ha megfosztjuk az embereket olyan kereseti lehetőségektől, melyekkel maguknak cipőt, csizmát, lábbelit tudjanak vásárolni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány ugyanis épen a legutóbbi hetekben Ausztriával gazdasági egyez• séget kötött, mely gazdasági egyezség értelmében megengedte az élő állát kivitelét, ellenben nem kötötte ki, hogy a bőrt nyers állapotban megint behozzák. Ennek következménye az, hogy Magyarországon ma nyersbőrhiány van és olyan magas a nyersbőr ára ebben az országban, ahol állatkivitel van, mint sehol a környező államokban. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy olyan magas a cipő és a csizma ára, hogy azt a dolgozó munkásság megfizetni már nem tudja. Szomjas Gusztáv: Mert nincs iparunk! Hiába ! Farkas István : Ezt az agrárpolitika csinálja ! Györki Imre: De nem látom a gazdasági politikában azt az erőt sem, melyet a kormánynak mutatnia kellene abból a célból, hogy a munkanélküliséget valahogy csökkentse. Epen a minap mondta a ministerelnök ur, hogy olyan tél elé nézünk, melyhez foghatót ebhen az országban még nem láttunk. Ha ez igaz, akkor igaznak kell lenni annak is, hogy a kormánynak és a kereskedelemügyi minister urnák mindenképen oda kell törekednie, hogy itt a munka lehetősége megteremtessék, a munkalehetőségnek pedig olyannak kell lennie, hogy a dolgozó munkás munkájából magát és családját becsületesen el tudja tartani. Halász Móricz: Es a munka biztonságát is! Györki Imre : A kormánynak ebben a tekintetben élnie kell, végső esetben a kivételes törvényben lefektetet hatalmával is, és ha kell, a munkaadókat még törvénnyel vagy rendelettel is rá kell szorítani arra, hogy minél nagyobb számban foglalkoztassanak munkásokat, hacsak nem akarunk ujabb katasztrófa elé menni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Azok ugyanis, akik az 1918. évi szomorú eseményeket végigélték és nyitott szemmel figyelték, láthatták, hogy a katasztrófa előidézését nagyban előmozdította az, hogy a gyárosok rendre, sorra csukták be műhelyeiket, gyáraikat, mert nem látták profitjukat eléggé biztosítottnak. A munkanélküliek ezreit dobták ki az utcára és ezekkel lehetett előidézni azt a forradalmat, mely az országot a katasztrófába juttatta. Szomjas Gusztáv : A katonaszökevényekkel a lógósokkal! Jánosi Zoltán: Azok is segítettek! Györki Imre : A gazdaságpolitika egyik kiegészítő része a lakáskérdés megoldása. A kormánynak erélyesen kézbe kell vennie a lakáskérdést és e téren olyan intézkedéseket kell tennie, hogy az emberek végre emberi fedél alá juthassanak. A kérdést nem tisztán abból a szempontból kell megbírálni, — bár elsősorban ez a fontos — hogy munkaalkalmat és munkalehetőséget kell teremteni, hanem a lakásépítés kérdését szociális szempontból is meg kell nézni. Az államnak, a törvényhatóságoknak, a nagy ipari vállalatok mindegyikének meg kell teremtenie a lehetőséget arra, — s ha kell, kényszer utján kell azt megvalósítani — hogy olyan irányú építkezés kezdődjék meg, mellyel fedél alá juttathatjuk azokat az állampolgárokat, akik ma zsúfolt tömeglakásokban laknak, ami teljessen lehetetlenné teszi a családalapítást és azt, hogy ebben az országban egészséges nemzedék fejlődjék. Ennek a következménye a sok társadalmi baj, az a sok elégedetlenség, sőt az a tengersok válóper is, melyről a statisztikák beszámolnak. A lakásépítés kérdésében az államnak kell elsősorban jó példával előljárnia azzal, hogy gondoskodnia kell saját alkalmazottjai részére megfelelő lakásról. Teljesen tarthatatlan állapot az, hogy az állami hivatalnokoknak nagy tömegét helyezik át egyik városból a másikba, anélkül, hogy részükre lakásról gondoskodnának. Kényszeríteni kell ezenkívül a tőkeerős ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatokat arra,
