Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

64 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. Széchenyivel és Kossuth-tal az élükön, annyi század ; ők kivánták a felszabadítást ! Tehát a jobbágyok felszabadításukat nem a szociáldemokratáknak, hanem ezeknek a liberális, önzetlen nemeseknek köszönik, akik 1848-ban forradalom nélkül szabadították fel a jobbágyságot.) (Helyeslés johbfelől.) De van még más megjegyzésem is Peidl igen t. képviselő ur-deklarációjára, öt. i. azt mondja, hogy velük uj hangok, uj törekvések jönnek ebbe a Nemzetgyűlésbe. Megengedem,, hogy uj hang, uj törekvés jön ide ; ezt tisztelettel fogadom és amenynyiben ez tényleg azt a célt szolgálja, hogy ebben az országban mindenki becsületesen boldogulhasson, mi is arra törekszünk majd, hogy ez mindig érvényesülhessen. De nem, fogadhatom el azt a kijelentését, hogy ők szavakkal nem kívánják eltakarni a szándékukat. Hiszen méltóztassék csak megnézni annak a deklarációnak egyik utolsó pontját, amely arról szól, hogy nekik még messzebbmenő céljaik is vannak, amelyeknek ki vívására és elérésére minden erővel fognak törekedni. Miért nem. mondta m.eg igen t. képviselőtársam., hogy mi ez ? Én meg fogom, mondani, hogy miért. Rá fogok térni minden személyeskedés nélkül, teljesen objektiv alapon. A napokban Farkas' igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy aki érdeklődik, vegye meg a Népszavánál azt az olcsó kis füzet két, amelyből mindenki meglátja, hogy mi tulaj donképen a szociáldemokraták pre grammja, Méltóztassanak nekem, megengedni, hegy itt egy pillanatra megállják és ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Hangsúlyoznom, kell, hogy épén Peidl.igen t. képviselőtársam, volt az, aki azt m.ondotta, hogy vívjunk objektiv, a mai tudománynak, a mai műveltségnek megfelelő harcot világnézeteinkért. Ezt óhajtom, most megtenni. (Helyeslés johbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Mindenki tudja, hogy szocializmusról, de még inkább szociáldemokráciáról akkor, amikor még nincs nagyipar, egyáltalában beszélni nem lehet. Nálunk tehát ez a kérdés a 80-as évek közepéig úgyszólván tárgytalan volt. De tudjuk azt, hogy a 70—80-as években megindult Magyarországi párosítása, megindultak a nagy gyáralapit ások s ezek mind felszívták magukba a vidékről a munkásokat. Ennek a következménye lett, hogy volt alap, ahol a szociáldemokraták elkezdhették a munkásságukat. Az 1889-ben Parisban megtartott konferencia ehhez még csak ujabb lökést és erősítést adott, így történt, hogy a szociáldemokraták 1890-re hívták össze a kongresszusukat, hogy egyrészről lefektessék pro grammjukat, másrészről meghatározzák a módokat, irányokat és eszközöket, amelyekkel e pro grammjukat ki akarják vinni. Hogy ne vádoltassam személyeskedéssel, sőt teljes objektivitással bebizonyítsam állításomat, méltóztassék nekem megengedni, hogy az 1890-iki program mot szó szerint felolvashassam. (Halljuk ! Halljuk ! johbfelől és a középen. Olvassa) ; »A magyarországi szociáldemokrata párt elvi nyilatkozata.« Kiadta pe,dig a Népszava könyvkereskedése 1916-ban, tehát már a háború folya*" mata alatt, amikor újból a 25 éves évfordulójukat ünnepelték a szociáldemokraták, mint párt. (Olvassa) : »A magyarországi szociáldemokrata párt arra törekszik, hogy az összes népet, nemzetiségi faji és nemi különbség nélkül a gazdasági függés bilincseiből kiszabadítsa, annak politikai jognélküliségét megszüntesse, valamint hogy a munkásnépet a szellemi satnyulásból kiemelje. Oka a jelen állapotoknak, amelyeknek súlya alatt a munkásosztály csaknem összeroskad, nem. keresendő egyes állami intézményekben, hanem áz egész társadalmi szervezet lényegében, s illetve azon tényben, hogy a munkaeszközök egyes birtokosok kezében vannak összpontosítva. Ezen tény állapítja meg egyrészt a munkásosztályra nézve a munkaeszközök birtokosaitól \aló gazdasági függést, másrészt pedig a politikai és gazdasági hatalmát a tőkés osztálynak. A munkaeszközökben való magántulajdon elkerülhetetlenül maga után vonja a néptömegek nyomorát és mind nagyobb néprétegeknek folyton növekvő elsatnyúlását. A munkáspártnak ama törekvése, hogy a munkaeszközökét az összesség közös tulajdonába átvehesse, tehát nemcsak egyértelmű a munkásosztály gazdasági felszabadításával, hanem egyszersmind olyan fejlődési mozzanat, amely történelmileg elkerülhetetlen szükségen alapszik. Ezen fejlődés képviselője nem lehet más, mint a munkásosztály, az osztálytudatos és pártként szervezett proletárság.« Mélyen t. Nemzetgyűlés, méltóztatik látni, hogy e pro grammban az van lefektetve, hogy ami g magántulajdon van, addig nem, lehet boldogulni, addig a munkásosztály el van nyomva, tehát az a törekvés, hogy ezt a magántulajdont megszüntessék, (ügy van ! johbfelől.) De méltóztassanak megengedni, hogy én ezt még azokkal a felszólalásokkal is igazoljam, amelyek ott azon a kongresszuson elhangzottak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kongresszust tartunk ?) Többek között dr. Csillag a következőket mondja (Egy hang a szélsőbaloldalon : Utóbb készült ! A szónok olvassa): »Azon nemzetgazdasági cél, amely felé Magyarország munkásosztálya az egész világ céltudatos munkásságával egyetértőkig halad, mint azt elvi nyilatkozatunkban már kifejtettük, minden munkaeszköz társadalmositása és az össztársadalom munkálkodása az összes társadalom, érdekében. Ennek elérésére ma elsősorban politikai jogokat követel.« De vannak további nyilatkozatok is, amelyeket mind csak azért olvasok fel, hogy mindezeket összegezve állithassam össze a teljes képet. Schächter budapesti szociáldemokrata megbízott pedig a következőket mondja (Halljuk/ Halljuk ! Olvassa) : »Barátaim és elvtársaim ! Vegyünk példát a polgári pártoktól, amelyek minden elképzelhető eszközzel védik saját érdekeiket, de a munkások elnyomásában egyöntetűen járnak; el. Legyünk mi is egy akaraton ! Lépjünk fel öntudatosan, együttesen és erélyesen, mint Magyarország szociáldemokrata pártja ! Minden embernek poli-