Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

À nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. tikailag és gazdaságilag szabadnak kell lennie, szűnjék meg az egyenlőtlenség. Mi a harc közepén állunk, melynek egyes fázisai 1830, 1848 és 1871 voltak ; a magyarországi proletárság is fel fogja venni az egész vonalon kifejtett harcot a kapitalizmus ellen. Mi életünket is kockáztatni akarjuk magasztos eszméinkért. Ha mi elesünk is, eszméink győzni fognak .« Továbbiak : ugyanezen kiadványnak az 57-ik lapján az áll, — erről is hasonlóképen csak röviden akarok megemlékezni — hogy a földmives proletárságon szitnén csak a földbirtoknak közvagyonná való átváltoztasásával lehet segiteni. Amikor pedig arról van szó, hogy milyen taktikát kövessen a szociáldemokratapárt, akkor azt mondja, hogy (olvassa) : »A viszonyok megismerése által kell a munkásosztályt visszatartani, hogy ott is bénitólag működjenek össze, ahol végpusztulásra szánt dolgokról van szó, mint pl. a kisiparosság.« (Felkiáltások jobb felől : Ahá !) És végül : »Vissza kell utasitani bárhonnan jövő jó vagy rosszakaratú kompromisszumot.« Szószerint olvastam fel ezt a programmot, amelyben benne van, hogy ők mit akarnak. Azt akarják, hogy az összes termelőeszközök kommunizálva, társadalmositva legyenek, hogy a magánjavak köztulajdonná téve, társadalmositva legyenek »minden a miénk !« jelszóval. (Zaj jobbfdől.) Azt akarják, hogy azokról, akik nekik útjukban állanak, mint amilyen a kisiparosság, senki se beszéljen, azokat hagyjuk romlani, elpusztulni. (TJgy van! a középen és jobbfelől.) Es minden kompromisszum ellen tiltakoznak ! Ha tehát ezt a kongresszusi elvi deklarációt összevetjük azzal a deklarációval, amit Peidl igen t. képviselőtársam felolvasott, azt látjuk, hogy csak kettő maradt ki : egyrészt bevallása annak, hogy mi a végcélj szociáldemokratapártnak, másrészt ezzel ellenkezőleg azt hangoztatta, hogy igenis, tegyük félre egyelőre a végcélért való küzdelmet, nyújtsunk egymásnak kezet és igyekezzünk elintézni a közbeeső dolgokat. Erre én szerényen vagyok bátor megjegyezni, hogy ez reám azt a benyomást teszi, mint midőn egy nem sikerült sztrájk után abbahagyják a sztrájkot addig, amig meg nem telik újra a sztrájk-kassza, hogy annál nagyobb erővel folytathassák a küzdelmet, (ügy van ! jobbfelől és a középen.) Én nem vonom kétségbe, hogy ők felállít hatják ezt a programmot, hiszen ezt a programmob felállították az egész világ szociáldemokratái. Hogy ez mennyire igaz, arra nézve csak egyetlenegy pontot vagyok bátor felolvasni Engels úgynevezett »Utópikus és a tudományos szocializmus «ról szóló munkájából, melyet Bokányi Dezső fordított le épen 1917-ben. E munkát terjesztették a proletárok között és ebben arról van szó, hogy (olvassa) ; »A proletárság megragadj államhatalmat és a termelőeszközöket mindenekelőtt államtulajdonná változtatja.« Tehát ez egy tudományos, általános tétel, amelyre ők törekszenek és ezt elérni akarják. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. Ivt közbevetőleg kénytelen vagyok felhozni^ hogy Peidl igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Magyarországon nem volt soha liberalizmus, azt mondotta, hogy most sincs liberalizmus, hogy a háború alatt egyedül mi voltunk azok, akik elfojtottunk, mindent. Engedjék meg, hogy erre nézve megjegyezzem, hogy akkor, amikor ők állandóan a művelt Nyugat felé kacsingatnak, nem veszik észre, hogy ott sokkal szigorúbban vették a szociáldemokratákat a háború alatt. Hiszen csak egy tényt említek fel : Jaurès-t, a szociáldemokraták vezérét Franciaországban 1914 július 31-én meggyilkolták. Miért ? Mert fel merte emelni szavát a béke érdekében. Hát akkor miért hivatkoznak Franciaországra ? Viszont tessék nekem megmondani, hogy itt a háború alatt egyetlen szociáldemokratát is bántott-e valaki ? Ugy-e, ilyen esetet nem tudnak felemlíteni ? De nemcsak ezt hozhatom fel, hanem azt is, hogy ők az egész háború alatt szabadon terjesztették az összes eszméiket szolgáló iratokat. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Magamnak módomban van 252 könyvet, röpiratot és cikket bemutatni, melyeket mind a munkások közt terjesztettek. (Felkiáltások a jobboldalon : Ma is terjesztik !) Csak az a kérdés, hogy amikor eszmeileg felállítanak egy ilyen tételt, ez mennyiben veszedelmes egy olyan államra nézve, amely a magántulajdonjog és a személyes szabadság elvén alapszik. Ha azok csak elméletek maradnak, ha azok csak ideálisak maradnak, akkor azt mondhatom, hogy nincs ellene kifogásom, de azt is be akarom bizonyítani, hog)?- ezek nem ilyen téren mozogtak és nem ilyen eszközökkel dolgoztak. Azt kell mondanom, hogy szó sincs róla. Hiszen legfőbb tételük abban áll, hogy először meg kell szerezniök a politikai hatalmat, nem azért, hogy az egyenlőséget, saját osztályuk egyenlőségét kivívják, hanem azért, hogy a harcnak az legyen a végső folyománya, hogy osztály uralommá fajuljon. És miként akarják ezt elérni ? Talán nemes, minden tekintetben helytálló eszközökkel ? Szó sincs róla. Százával és ezrével terjesztették a ieglazítóbb iratokat. (Felkiáltások a jobbóldalon : Ma is terjesztik !) Itt van a kezemben ismét egy könyv, a cine : Mené Tekel. Irta Arnold Passer. Fordította Weltner Jakab s 1907-ben lett közreadva. Soha életemben — pedig már több ezer könyvet elolvastam — ilyen lázitó iratot még nem láttam. Szószerint fogok belőle részleteket felolvasni. Varsányi Gábor : Halljuk a maszlagot ! (Derültség a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : A hallgatóközönségre való tekintettel kénytelen vagyok mellőzni az olyan részleteket, melyek a szó szoros értelmében a közszemérmet sértik, fel fogom azonban olvasni a következő részleteket. Arról'van szó, hogy egy kapitalista rendszeren felépült államnak el kell pusztulnia és azt akarja leirni, hogy hogyan pusztul el, s ennek romjain felépül az uj szocialista állam. (Felkiáltások a jobboldalon : Nézd Orosz-