Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

62 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. Elnök : Miután a felolvasott nemzetgyűlési képviselő urak megbízóleveleit az igazoló osztályok annak idején kifogástalanoknak találták s miután választásuk ellen sem panasz, sem kifogás nem emeltetett, a felolvasott nemzetgyűlési képviselő urakat a házszabályok 24. §-a értelmében végleg igazolt képviselőknek jelentem ki. A végleg igazolt képviselők névjegyzéke ki fog nyomatni és szét fog osztatni, a biráló-bizottságok megválasztása iránt pedig a jövő két folyamán fogok javaslatot tenni. A házszabályok 154. §-a alapján jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy folyó évi július hó 25-ik napján déli 12 órakor az összeférhetlenségi állandó bizottság Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő összeférhetlenségi ügyében ülést tart. Tudomásul vétetik. Napirend szerint következik az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, siveskejék az indítvány-könyvet felolvasni. Bodó lános jegyző: Az indítványkönyvben a következő bejegyzés szerepel : Dénes István : a Nemzetgyűlés utasítsa a kormányt arra, hogy a földreform végrehajtása körül mutatkozó egészségtelen állapotok megvizsgálása és a földreform végrehajtásának ellenőrzése végett a vármegyékbe küldjenek ki földreformkormánybiztosokat. Elnök: Miután Dénes István képviselő ur az indítványt írásban is benyújtotta, annak indokolására a határnap kitűzése végett később fogok javaslatot tenni. Most kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs-könyvet felolvasni. Bodó János jegyző: Az interpellációs-könyvben a következő ujabb bejegyzések történtek (olvassa) ; * östör József — a belügy minist érhez — a nyugatmagyarországi határátlépés rendezése tárgyában ; Rassay Károly •— a belügyministerhez — a közbiztonságot veszélyeztető egyes aggasztó jelenségek tárgyában ; Rassay Károly — a kormányhoz — a katonai bíróságok által polgári egyének felett kémkedés miatt hozott halálositéletek tárgyában ; Huszár Elemér — a belügyministerhez — a nógrádi főispán visszaélései tárgyában ; Huszár Elemér — a belügyministerhez — a választás után elkövetett atrocitások tárgyábn ; Vanczák János — a kormányhoz — az osztrák kormánnyal kötött behozatali és kiviteli egyezmény tárgyában ; Dénes István — a közélelmezési ministerhez — az aratás nélkül maradt földmunkások kétségbeesett helyzete és nyugtalansága tárgyában ; Sándor Pál — a. ministerelnökhöz és a kereskedelemügyi ministerhez — az 1919. évi román invázió tárgyában ; Szakács Andor — a ministerelnökhöz — azokról a különféle híresztelésekről, amelyek a közel jövőre fontos változásokat jósolnak; Haller István — a külügymini sterhez — a nemzeti kisebbségek sérelmeinek a népszövetség tanácsánál való tárgyalása ügyében ; Hegymegi-Kiss Pál — a belügyministerhez — a beregszászi (tarpai) választás kitűzése ügyében. Elnök : Miután 11 interpelláció van bejegyezve, javaslom, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbb fél egy órakor térjünk át. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 2, 7) tárgyalása. Szólásra fel van jegyezve ? Bodó János jegyző : Erdélyi Aladár ! Erdélyi Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt az indemnitási törvényjavaslat egyes pontjaira nézve megtenném részletes észrevételeimet, méltóztassék nekem, megengedni, hegy abból a célból, hogy félre ne értessem., röviden körvonalozhassam politikai meggyőződésemet. (Halljuk! Halljuk!) Minden habozás nélkül bátran ki merem mondani, hogy csonka Magyarországon más politikát, mint demokratikus agrárpolitikát folytatni nem lehet ; más szóval olyan politikát, mely elsősorban a falu népét gondozza. (Helyeslés jobbfelől.) Ne méltójátássanak azonban azt gondolni, hogy ezzel osztálypolitikát óhajtok inaugurálni. Szó sincs róla, csak azt akarom, hogy az a politika, amelyet 1867 óta folytatott az ország és amely a falu népével szemben mindenkór a városokat, különösen Budapestet dédelgette, megszűnjék és az egyensúly a város és falu között helyreállittassék. Amidőn ugyanis én a falu népének pártolását kívánom., azt óhajtom, hogy az a falu népe ne csak vagyonilag, hanem kulturailag, szellemben is emeltessék. Ha ezt követjük, akkor majd ott az összes osztályok, nemcsak a fizikai munkások, hanem, a szellemi munkások is és az iparosok is elhelyezést találnak és igy minden osztály teljes harmóniában fog a falu körében egyesülni. Kérdezem, helyes politika-e az, amely olyan irányt követ, hogy elsősorban azokat pártfogolja, akiken a nemzet nyugszik és alapszik ? Viszont az is igaz, hogy csak akkor tűnik ki, hogy ki képviseli ezt a nemzetet, amikor a teherbírási próba bekövetkezik. íme, itt volt a világháború. A világháborút én a lövészárkokból ismerem. Onnan tudom és merem állítani, hogy a második esztendőtől kezdve a lövészárkokban nem volt mis, csak a falu népe, s ezért voltam, bátor közbeszólni akkor, mikor Peidl igent, képviselőtársam deklarációjában azt hangoztatta, hogy a világháborúban senki nem teljesítette jobban kötelességét, mint a munkásosztály. Ez igaz és ezt elismerem akkor, ha ez a munkásosztály átfogó fogalmat jelent, amelyben benne van a falu népe is. Ha igy van, azt kell mondanom, hogy való. De ne méltóztassék rossz néven venni, ha disztingválok és azt a kifejezést használom, amit Pei dl igent, képviselőtársam használt, ami-