Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

À nemzetgyűlés 21. ülése 1922. vegyeskereskedésben a sósborszesz mellett ott van a gilisztacukor, amikor a hatodik, hetedik paragrafus következik mindjárt a kizárólag pénzügyi természetű javaslatok után. Ebben a tekintetben a t. pénzügyminister ur, ugy lát­szik, valami ujat akart produkálni és el akart térni a régi szokástól. Az a bemutatkozóbeszéd, melyet Walkó kereskedelmi minister ur mondott itt a tegnapi napon, melyben a kereskedelemre vonatkozó felfogását kifejtette, a pénz megjavitásának lehe­tőségét, arról győzött meg, hogy nagyon tárgyi­lagosan nézi a pénzügyi és kereskedelmi esemé­nyeket. Megállapította, hogy az országnak nincs reménye arra, hogy külföldről kölcsönöket kap­jon, pedig ez egyik előfeltétele volna annak, hogy az országot gazdaságilag és kereskedelmileg minél előbb talpra lehessen állítani , Egyetlen államot nevezett meg, az Egyesült-Államokat, az Uniót, amely olyan helyzetben van, hogy képes volna az országnak hitelt adni, az Unió azonban — jól tudjuk a külpolitikai okokat — nem teszi meg ezt a szívességet, sem nekünk, sem Németországnak. Szeretetadományt a leg­nagyobb mértékben ad, és azt a legnagyobb hálával fogadjuk, de attól, hogy aranyat, pénzt és tőkét adjon, amire a legnagyobb szükségé volna az országnak, teljesen elzárkózik. Ehelyett azt a három csodaszert nevezi meg a kereske­delemügyi minister ur, amit már nagyon jól ismerünk : a többtermelést, a munkát és a takarékosságot. Különösen azt hangsúlyozta, hogy ezek azok a tényezők, amelyek majd megjavítják a kereskedelmi mérleget, a magyar koronát, és olyan konszolidált közgazdasági vi­lágot teremtenek idehaza, hogy az ország fej­lődése iránt reménységgel lehetünk. E beszéd után különösen akkor, ha utána oly tettek kö­vetkeznek, hogy agrárkereskedelmi politikát fog érvényesíteni reszortjában, reménységgel vagyunk eltelve mi is, és hisszük, reméljük, hogy ugy a magyar korona megjavítása, mint kereskedelmi életünk megerősítése el fog következni. T. Nemzetgyűlés ! En csak egy dolgot fáj­laltam és megállapítom, hogy meglepetésszerűen ért az akkor, amikor bátor voltam megkockáz­tatni azt az egész ártatlan közbeszólást, : — ami­kor t. i. az importnak és exportnak egymásra­ható erejét és természetét magyarázta — hogy szüntesse be a luxuscikkek importját, a luxus­cikkek behozatalát. Erre rögtön válaszolt és azt mondta, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a luxus cikkek behozatalát megszüntesse, mert azok az államok, amelyek luxuscikkeket termelnek retorzióval élnének. A minister ur ugylátszik fél, amikor radikális intézkedésedet kellene tenni. Meg van győződve róla, hogy a radikális intézkedésekre nagy szükség van, de amikor meg kellene tenni azokat a radikális intézkedéseket, elő jönnek óvatossággal, ilyen és olyan szempontokkal. évi július hó 14-én, pénteken. 47 A drágaság kérdése, amelynél elsősorban terjedt ki az expozéja, összefügg azzal a tudo­mánnyal, amit politikának lehetne nevezni ; mert a drágaságot kellene letörni és némiképen a resszortjába is tartozik az, hogy a bankok szá­mára meg kellene határozni, hol van az a Ru­bikon, amelynél tovább a bankok politikájának. nem szabad elmennie és hol van az a vonal, ahol annak meg kell állani. Köztudomású tény, hogy a drágaság fokozását a budapesti bankok nagymértékben elősegítik azzal, hogy áruelrej­téssel is fcglalkoznak, azáltal, hogy az egyik bank zsírt, a másik lisztet, a harmadik cukror, a negyedik tgyéb ipari és gazdasági termékeket foglal le magának és ezekkel kereskedik. En a bankok kötelességének a hitelügy elintézését tartanám. Ma is a drágasági hullám emelke­dése határozottan összefüggésben van ezzel. A kormány tehát igen jól tenné, ha ráparan­csolna a bankokra és megszabná nekik, hogy mi a kötelességük és nem engedné meg nekik, hogy árufelhalmozással, elrejtéssel és ilyen üzletekkel foglalkozzanak. Jól tudjuk, hogy három évvel ezelőtt a nagy bankvállalatok pincéiben nagy zsirkészleteket rejtettek el, a másik cukorral foglalkozott. A kültelkeken egész raktárakat talált a rendőrség, amiket egyes bankok gyűj­töttek tele; a föld terményeit, amikor olcsók voltak, nagyon olcsón összevásárolták, amikor pedig mindent összeszedtek, akkor megdrágítot­ták és hallatlanul nagy árakat szedtek be a fogyasztó közönségtől. A bankokráciának ezt a túlkapását határozottan meg kell szüntetni és ez elsőrendű kötelességévé tesszük a kormánynak. T. Nemzetgyűlés! Azt az örvendetes hírt kolportálják az újságok, hogy az igen t. kor­mány, talán az ellenzéknek gróf Apponyi Albert által előadott óhajtására, letett arról a tervé­ről, hogy mindjárt az indemnitási javaslat letár­gyalása után a főrendiház javaslatát hozza ide, hanem az adójavaslatokat akarja letárgyaltaim". Ezt a magam részéről annyiban örömmel veszem tudomásul, mert bármennyire helyesnek tartjuk is a két kamarás rendszert, mégis feltétlenül fon­tosabb és sürgősebb az ország pénzügyi és gaz­dasági konszolidációja. Ezt pedig nem a főrendi­ház reformjának javaslata és annak letárgyalása szolgálja, hanem olyan törvénynek végre való megalkotása, . . . Meskó Zoltán : Akkor még jobban izzadunk ! Kiss Menyhért." ... amivel az ország gazda­sági helyzetét rendbe lehet hozni. Az adókra vonatkozólag azonban meg kell állapitani, hogy a kormánynak szakítania kell azzal a rendszer­rel, amit e tekintetben eddig folytatott. Kapi­talisztikus rendszert tart fenn, és mindaddig kapitalisztikus Európának világa, amíg mást, jobbat, tökéletesebbet nem tudnak kitalálni. Amit Marx kigondolt és »Das Kapital« című könyvében előadott, abból már kóstolót kaptunk és azzal teljesen torkig vagyunk, azzal egyet nem értünk, mégis meg kell azonban állapitanom

Next

/
Oldalképek
Tartalom