Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdán, 469 alkalmazásban, mi magunk részéről, már az ország biztonsága szempontjából is le nem mondhatunk. Remélem, hogy ezek a kilátásba helyezett intézkedések a legrövidebb idő alatt életbe lépnek és kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a sző. Östör József : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Minthogy a belügy minister ur bizonyos könnyebbséget helyezett kilátásba a határátlépés tekintetében, minthogy, mint interpellációmból kitűnik, kérdésem elsősorban a magyar-osztrák határra vonatkozott és minthogy tudomásom szerint ezeket a könnyebbségeket ott máris életbeléptették, épen ami az előzetes katonai hozzájárulást illeti, mert a helyi hatóságok máris az ott helyben székelő csendőrparancsnokkal együtt dolgoznak, ami természetesen könnyebbé teszi az egész ügykezelést, ennek folytán az igen tisztelt belügyminister ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatik-e a belügyminister urnák Ostor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Áttérünk az interpellációkra! Ki az első interpelláló? Hébelt Ede jegyző : Saly Endre. Saly Endre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az élelmiszerek az utóbbi hetekben oly nagy mértékben drágultak, hogy a munkásokat és a fixfizetésü alkalmazottakat valósággal kétségbeejti az a tudat, hogy a tél három hónap múlva beköszönt, hogy amikor a nyár kellős közepén ilyen nagy a drágaság, mekkorára fog nőni a tél idejére és ennek következtében valósággal izgalomban tartják őket ezek az események. Képviselőtársaink közül nagyon sokan, akik felszólaltak, utaltak a drágaságra ; a kormány részéről a ministerelnök ur ugyancsak felszólalt és ebben a felszólalásában rámutatott ugyancsak a drágaságra és nagyon erélyes kijelentéseket tett, de nem tett erélyes intézkedést ebben a tekintetben. (Az elnöki széket Gaal Gaston foglalja el.) A ministerelnök ur is beállt közénk és panaszkodott a drágaság miatt, ahelyett, hogy a ministerelnök ur, akinek szerintem ez kötelessége volna és hatalma is van hozzá, a drágaság letörése érdekében intézkedett volna. Ezt a ministerelnök ur elmulasztotta. A kormány erélyes intézkedéseket ígért, de ezt az igeretet erélyes tettek és erélyes cselekedetek nem követték. A kormány beállt az árdrágítók közé elsősorban a lakásrendelettel, másodsorban azáltal, hogy a munkásoktól elvonta a kedvezményes lisztet, harmadsorban pedig azáltal is, hogy ki engedi vinni innen az országból az élelmiszereket akkor, amikor az ország lakossága nincs kellően ellátva azokkal az élelmiszerekkel, amikre szüksége van. Mindenki előtt ismeretes az az egyszerű tétel, hogy, ahol kicsiny a kínálat és nagy a kereslet, ott mindig felszöknek az árak. A kormánynak tehát elsőrendű kötelessége volna, hogy- addig ne engedje az országból kivinni az élelmiszereket, amig az ország nincs kellőképen ellátva élelmiszerekkel és azokkal a cikkekkel, amelyekre az ország lakosságának szüksége van. Ez már körülbelül három éven keresztül nagyon sokszor szóba került, amikor mindig utaltak és hivatkoztak arra, hogy a gabonakivitelre és egyéb kivitelre azért van szüksége az országnak, hogy valutánkat feljavítsuk, mert ha ez a kivitel nincs meg, akkor valutánk leromlik- Ezt a taktikát követik már három év óta: állandóan szállítjuk ki az élelmiszereket, a valutánk pedig állandóan esik. Később majd igazolni fogom azt, hogy a gabona és más élelmiszer kivitele által valutánk nem hogy emelkednék, hanem esik, még pedig azért, mert a kiszállított élelmicikkek ellenében be kell hoznunk és el kell fogadnunk olyan ipari termékeket, amelyeket az országban is elő lehetne állítani bármikor, mert iparunk annyira ki van fejlődve, hogy ezeket elő lehet állítani. • De tegyük fel, hogy valutánk tényleg emelkedik néhány ponttal az által, hogy az élelmiszereket kiszállítjuk az országból. Kérdem ; szabad-e ezt megtenni akkor, ha az ország lakossága nincs kellően ellátva élelmiszerekkel és ha a lakosság emellett nyomorog és nélkülöz ? Szerintem ezt nem szabad megcsinálni, erre nem szabad a kormánynak vállalkozni még az esetben sem, ha koronánk ez által néhány ponttal fel is megy, csak azért, hogy valutánk felmenjen, mig itt benn az országban a lakosság éhezzen és nélkülözzön. Kabók Lajos: Egyen krumplit! Pikler Emil : Az is nagyon drága ! Honnan vegye a pénzt a krumplira ? Saly Endre : A kormánynak szerintem csak a felesleges termékeket szabad kiszállítania, mert, ha a kormány az összes mezőgazdasági cikkeket, élelmiszereket szállítja ki igy az országból, valutánk akkor sem fog oly mértékben megjavulni, hogy érdemes volna emiatt ezt megkockáztatni. Az én felfogásom az, • hogy a kormánynak az élelmiszereket az országban meg kell tartania mindaddig, mig ki nem derül az, hogy feleslegünk van. A kormánynak arra kell törekednie, hogy az országból necsak a felesleges élelmiszereket szállítsa ki, hanem hogy ipari termékek is kikerüljenek az országból. Ez majd fel fogja javítani valutánkat, mert az élelmiszerek kiszállítása egymaga, még ha egészen belterjes gazdálkodást folytatnánk is, — amint nem folytatjuk azt — nem volna elégséges ahhoz, hogy annyit szállíthassunk ki, hogy az ország
