Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

470 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hó 26-án, szerdám. lakossága iparcikkekkel és egyéb szükségletekkel el legyen látva. Kezemben van az a megállapodás, amelyet a magyar kormány kötött az osztrák kormánynyal. E szerint az egyezmény szerint Magyarországból kiszállítanak nagyobb mennyiségű élelmiszereket. Ezek közül fel kell említenem néhány tételt. Például Vas, Somogy és Mosón megyéből havonkint kiszállítanak ezen egyezmény alapján 15.000 liter tejet, 3000 darab marhát, sertést, 100 vagon nullás lisztet és 100 vagon rozslisztet. Ezek a tételek egymaguk elégségesek arra, hogy ezekből kitűnjék, hogy ezeket az élelmiszereket — mondhatnám — tisztán és kizárólag azért szállítjuk ki, . . . Kabók Lajos: Hogy idehaza 110 korona legyen egy kiló liszt! • Saly Endre : . . . hogy a kormány szolgálatokat tegyen a nagybirtokosoknak. Élelmiszereket nem engednek be, azért, hogy ne csináljanak konkurrenciát a nagybirtokosoknak, ellenben az iparcikkeket behozzák és nem törődnek azzal, hogy Magyarországon az • ipari munkásság ezrei meg ezrei munka nélkül vannak. Ebből világosan kitűnik az, hogy az egész kivitelnek alapja nem az, hogy valutánkat javítsuk, hanem az egész kivitel csak azért történik, hog-y az iparcikkekkel esetleg félrevezessék a hiszékeny közönséget, amely tényleg elhiszi azt, hogy valutánk feljavítása céljából szükséges az élelmiszerek kiszállítása. Nem kell egyébre gondolnom, csak arra, amit a kereskedelemügyi minister ur legutóbbi beszédében mondott. Amikor Sándor Pál képviselőtársam közbeszólt, hogy olyan iparcikkeket hoznak be Magyarországba, amelyekre az országnak nincs szüksége, luxuscikkeket, többek közt selyemharisnyákat, a kereskedelemügyi minister ur volt szíves azt válaszolni, hogy olyasmit kell elfogadnunk, amit kapunk. Ebből tehát világos, hogy az iparcikkeket nem azért hozzuk be az országba, mert azokra szükség van, hanem azért, hogy kiszállíthassuk az élelmiszereket, amelyekre ugyancsak szükség van, de selyemharisnyára és ezekre a dolgokra nincs szükség. Ebből egészen világos, hogy a kormány olyan politikát folytat, amely az ország lakosságának nem áll érdekében. Nem az ország lakosságának érdekét képviseli és nem aszerint jár el a kormány akkor, amikor ezeket a dolgokat igy, ebben a formában megcsinálja. Két legfontosabb élelmiszer van, amelyre itt ennek kapcsán utalnom kell. A kormány nem bújhat ki felelőssége alól, a kormány felelős mindazokért a dolgokért, amelyek az országon belül előfordulnak. Ezt különben Gömbös Gyula képviselőtársam is mondotta tegnapelőtt, de anélkül is tudja mindenki és a kormánynak is tudnia kell, hogy az országon belül előforduló bajokért és hibákért egyedül és kizárólag a kormányt lehet felelőssé tenni. A kormánynak kell, hogy ereje, hatalma és akarata is legyen ahhoz, hogy I ezeken a dolgokon változtasson és olyan állapotokat teremtsen az országon belül, amelyek Összeegyeztethetők egy modern állami gépezettel. Eltekintve attól,.amire már utaltam, a kormány azáltal is beáll az árdrágítók közé, hogy az élelmiszerek szállítási költsége borzasztó nagy összeget emészt fel. Itt van kezem közt egy statisztika, amelyből kitűnik, hogy 68 darab malacnak felszállitása Budapestre 75.000 koronába került, tehát minden malac felszállitása több mint 1000 koronába került. 128 kilométer utat tettek meg Budapestre és 75.000 koronába került a felszállitás. Rá kell mutatnom azonban arra is, hogy a kormány a zsírnál milyen helytelenül járt el. A tavasszal pl., amikor zsirbőség volt, a kormány összevásárolhatta volna 80 —110 koronáért a zsírt a köztisztviselők részére, elraktározhatta Tolna és később rendelkezésükre bocsáthatta volna akkor, amikor arra szükség volt. Ezt a kormány elmulasztotta, ellenben most engedélyt adott arra, hogy 300 vagon zsirt kiszállíthassanak Ausztriába. Kabók Lajos : A főváros zsirkészletéből ! Saly Endre: Ezáltal az állam 150 millió kárt szenvedett, mert ezt a zsirt sokkal drágábban kell neki bevásárolnia. Nagyon érdekes volna megtudni, hogy ki kapta az engedélyt erre a zsirszállitásra. Esztergályos János : Zsíros volt — ez az üzlet? (Derültség.) Saly Endre: Tavasszal az államnak ajánlatot tettek arra, hogy 20.000 sertést hizlalnak számára és ezen sertéseket kilónkint 170 koronájával bocsátják az állam rendelkezésére. Az állam nem fogadta el ezt az ajánlatot, ellenben most legalább 100 koronával drágábban kell a sertéseket beszereznie kilónkint és erre 340 milliót fizet rá az állam. Az állam összes ráfizetése 540 millió, egyrészt azért, mert a zsirt nem vásárolta össze akkor, amikor olcsó volt, másrészt azért, mert a kormány nem fogadta el azt az ajánlatot, hogy 20.000 sertést hizlaljanak számára. Amit az állam kiviteli illeték címén kap, nem fedezi azt a kárt, amelyet szenvedett. Ugyanígy vagyunk a liszttel. Havonta 100 vagon nullás, és 100 vagon rozslisztet szállítunk ki Ausztriába és ennek ellenében behozunk olyan iparcikkeket, melyeknek legnagyobb részére semmi szükség nincs s melyeknek legnagyobb részét itt az országban is elő lehet állítani. A zsir ára az utóbbi hónapokban oly mértékben emelkedett, hogy az már kibírhatatlan, hogy a fixfizetéses alkalmazott és munkás egyáltalában nem tudja megfizetni. Itt van a kezemben egy statisztika, mely szerint január 7-én egy kilogramm zsir 146—148 korona volt, — a közbeeső emelkedéseket nem akarom felolvasni — június végén már 190 koronára ment fel, július elején 295 korona volt és ma már kicsinyben 510 korona. Ez majdnem 100