Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
468 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922 levél és a határátkelési igazolványok között és egyszerűen szabadulni akar attól a bizonyos nehézségtől, amellyel az útlevél és a vizűm megszerzése jár. Minthogy a határ közelében lakik, azt a könnyebbséget, amelyet a határátkelésre vonatkozólag a határrendészet a határmenti lakosságnak természetszerűleg megad, olyanformán értelmezi, hogy neki a nagyobb távolságokba való közlekedéshez is, a nagyon sűrű közlekedéshez is nem útlevélre, hanem határátkelési igazolványra van szüksége. A határátkelésre szolgál tehát elsősorban az útlevél és arra kérem a határmenti lakosságot, hogy nyugodjék bele abba, hogy azok, akiknek gyakran és sűrűn kell a határon átjárniok és kereskedelmi vagy egyéb ügyleteik lebonyolítása céljából nagyobb távolságokra kell utazniok, útlevelet kell hogy váltsanak. Rupert Rezső: Megkapják egy félév múlva! Rakovszky Iván beliigyminister : Az útlevél megszerzése ma már nem olyan nehéz kérdés, mert hiszen a gráci egyezmény értelmében mindenkinek igénye van egy esztendő múlva lejáró útlevélre és egy esztendőre és bármennyi határátlépésre szóló vízumra, ugy hogy aki egy útlevelet megvált, minden nehézség nélkül és könnyen közlekedhetik a határon keresztül. A határátlépésre jogosító okmányok második formája a határátkelési igazolvány, amely elsősorban épen a határmenti lakosságot illeti meg ós pedig a hosszú lejáratú határátkelési igazolvány. Ezzel a hosszú lejáratú határátlépési igazolvánnyal mindazok, akik a határon laknak és hivatásuk, foglalkozásuk, vagy birtokuk fekvése folytán gyakran kénytelenek a határon átkelni szintén egy esztendőre, vagy speciel az osztrákokkal való viszonylatban előkészítés alatt álló egyezmény alapján két esztendőre biztosítják maguknak azt a jogot, hogy gazdasági kötelességeik teljesítésére a határon szabadon átjárjanak. A harmadik formája a határ átlépését biztositó okmányoknak a rövid lejáratú határátlépési igazolvány. Erre viszont joga van mindenkinek, akinek egy konkrét ügy elintézésére hirtelen rövid időre a határt át kell lépnie. Ami az Ausztria felé való határrendészetet és határátkelési igazolványokat illeti, Ausztriával előkészítés alatt áll, és remélem, igen rövid, idő alatt életbe fog lépni egy egyezmény, amelynek értelmében már az útlevelekre vonatkozólag is valószinüleg könnyebbség fog mutatkozni. Ai osztrákok ugyanis tervezik és kilátásba helyezték, hogy a határ mentén egy utlevélhivatalt fognak felállítani, úgyhogy a vizűm megszerzése sokkal könnyebb és egyszerűbb dolog lesz. Ami a hosszúlejáratú határátkelési igazolványokat illeti, erre vonatkozólag az egyezmény ugy terveztetik, hogy a kiállított határátkelési igazolványokat nem a határon túl lévő magasabb hatóságok láttamozzák, hanem a határ mentén felállított osztrák őrsök is, úgyhogy ha valaki '. évi július hó 26-ám, szerdán. ezt a határátkelési igazolványt megszerzi, már a határon való első átkelés alkalmával megszerezheti a láttamozást, a vízumot, s ennek megszerzése után a határátkelési igazolvány lejárta idejéig bármikor, akárhányszor, oda-vissza átlépheti a határt. Konkrét panasz merült fel ezeknek a határátkelési igazolványoknak kiállítása szempontjából azért, mert FZ erre vonatkozó rendelkezések szerint ma ahhoz, hogy az illetékes magyar hatóságok a határátkelési igazolványt kiállíthassák, az illetékes katonai hatóság hozzájárulására van szükség. Bizonyos katonai szempontok, az állam biztonságának bizonyos szempontjai szükségessé teszik, hogy ne egyoldalulag a politikai közigazgatási hatóságok állítsák ki ezeket a határ átkelési igazolványokat, hanem arra vonatkozólag a katonaság is véleményét nyilvánítsa, illetve a katonaság annak kiállításához hozzájáruljon. Épen azért, hogy ez az eljárás ne vegyen igénybe hosszabb időt, az az intézkedés történt, és rövid idő alatt életbe fog lépni, hogy ne ugy, mint eddig, a legközelebbi katonai parancsnokság járul hozzá a határátkelési igazolvány kiállításához, de a legközelebbi csendőrtiszt. Ennek praktikus szempontból két előnye van. Az egyik az, hogy az a csendőrjárásparancsnok tényleg sokkal hivatottabb is arra, hogy ezt a beleegyezést megadja vagy megtagadja, mert hiszen egyenként és személyesen sokkal jobban ismeri az érdekelteket, mint az a legközelebbi katonai parancsnokság, amely az élettel és a lakossággal sokkal kevesebb érintkezésben van ; a másik pedig abban áll, hogy igazán rövid idő alatt a beleegyezés megszerezhető lesz, ugy hogy a közönségnek nem kell sokáig várnia arra, hogy a határátlépési igazolványt kiállítsák, mert hiszen mondjuk egy negyed óra alatt a" határátkelési igazolványt már kézhez veszi. Ami végül a harmadik kategóriát, a rövid időre szóló határátkelési igazolványt illeti, azoknál épen az osztrákokkal tervezett megegyezés szerint nem is lesz láttamozásra szükség, ugy hogy majd ha ez az egyezmény életbe fog lépni, az ilyen igazolványt minden láttamozás nélkül, egyszerűen a közigazgatósági hatóság is kiállíthatja, az illető ezzel átlépheti a határt, esetleg zsebében magával viheti a hosszúlejáratú határátkelési igazolványt és arra megszerezheti első útja alkalmával a láttamozást. Én tehát arra kérem az igen tisztelt képviselő urat, méltóztassék tudomásul venni, hogy a legjobb indulattal és a közönség érdekeinek legmesszebbmenő figyelembevételével igyekszünk főleg az uj határok mentén a határátkelést megkönnyíteni azoknak, akiknek tényleg jogos indokuk van arra, hogy a határt sűrűn átlépjék. A határátlépési szabályok egész rendszeréről azonban addig, amíg egész Európában a legszigorúbb utlevélrendszabályok és a határforgalom legszigorúbb ellenőrzési módjai vannak
