Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

464 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július kő 26-án, szerdán. nemzetgyűlés elé, mert különben sem az alkotmányos ellenőrzés nem gyakorolható, sem a bizalom állami gazdálkodásunk iránt nem állitható helyre. Tehát ezeknek a tisztviselőknek, azt hiszem, egy nagy részét, bármilyen fájdalmas, bármilyen ellenszenves lesz is az, kénytelenek leszünk elbocsátani. Hiszen ha végigtekintünk adminisztrációnkon, akkor látjuk, hogy ministeriumaink a régi nagy létszámmal birnak, sőt lehet, hogy tálán szaporodtak ujabb ministeriumok tisztviselői kara által. Az államvasutak igazgatósága ma is a régi nagy létszámban van meg, pedig, ugyebár, területünk lényegesen megfogyatkozott. A csonka vármegyéknek ma is megvan a központjuk, adminisztrációjuk annak ellenére, hogy egyik-másik csak két-három járásból áll. Az államvasuti igazgatóság számosztálya például ezer emberből áll és itt is igen sokszor beigazolódik az, hogy : »sok bába közt elvész a gyerek.« Adminisztrációnk azért nem jó, mert ma is hiányzik belőle a gyakorlati szellem. Tehát ezt a nagy, rengeteg tisztviselőből álló adminisztrációt nem tarthatjuk fenn, meg kell azt szüntetni, de a tisztviselők elhelyezéséről természetesen gondoskodnunk kell. Vannak köztük természetesen olyanok is, akikről gondoskodni felesleges, mert elég vagyonnal birnak. Szerintem most, mikor a vagyonváltság folytán jelentékeny területek, ha jól emlékszem, 300.000 hold jut az államnak, célszerű lenne az elbocsátott tisztviselőket kisebb, 20—30 holdas birtoktesteken elhelyezni s ezeknek beruházására, megvételére hosszabb lejáratú kölcsönt adni és igy biztosítani az exisztenciájukat. De másrészről szükséges további létszámapasztás is oly módon, hogy a ministeriumokba csakis azok veendők fel, akik a gyakorlati élet terén, az egyes vármegyékben és városokban, szóval a külső adminisztrációban már működtek. Ily módon nagy létszámmegtakaritás lehetséges. Egész közigazgatásunkat gyakorlati alapon kell reformálni. A másik kérdés a tisztviselőknél az, hogy nagyon sok tisztviselő vándorolt be, mint menekült az utódállamokból. Ezekre nézve, amennyiben nyugdijképesek, ha máskép nem megy, a népszövetséghez kelleni folyamodni és energikusan kellene fellépni a tekintetben, hogy mivel Magyarország azoknak a nyugdiját nem birja el, ezeket az illető államok, amelyeknek területén teljesítettek szolgálatot, nyugdíjazzák. Nem tudom, ez iránt tétettek-e már lépések, de ha nem, azokat minél előbb és sürgősen meg kell tenni. Egy másik kérdés a költségvetés egyensúlyának helyreállításánál az adózás. Nem ismerem e tekintetben azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a pénzügyminister ur, azt hiszem, a holnapi napon fog beterjeszteni, csak két lényeges momentumra térek ki, amelyet az újságok is említettek, nevezetesen arra, hogy á földadó a régi, békebeli arányban fog kivettetni, vagyis aranyparitásra fog emeltetni, másodszof, hogy talán, a jövedelmi adónál a progresszivitás be lesz hozva. Mondom, nem ismerem ezeket az intézkedéseket, de ha igy áll, azokat csak helyeselni lehet. Másik tényező, amelytől a gazdasági konszolidáció függ, kereskedelmi mérlegünk. Amint méltóztatnak tudni, kereskedelmi mérlegünk az utóbbi időkben állandóan passzív ; körülbelül 2l milliárdot tesz ki a passzíva, Ez visszavezethető arra, hogy ugy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés az utolsó években rendkívül mértékben csökkent. Csonka Magyarország területét véve, búzában, rozsban, árpában és zabban termésünk 137 millióval volt kevesebb, mint az 1911 —15. évek átlagtermése; ipari termelésünk pedig 987 millióval volt kevesebb, mint a háború előtti ipari termelés. Ez a két tétel már körülbelül kiadja kereskedelmi mérlegünk passzivitásának összegét. Nagyon természetes, hogy amikor Németország példájáról és azokról a nagy hozamokról beszélünk, akkor inkább arra kell gondolnunk, hogy csak a háború előtti átlagtermelést állítsuk vissza. Mint méltóztatnak tudni, mezőgazdasági termelésünk óriási csökkenésének oka az, hogy részint az igavonó állatokat elrabolták, részint a közlekedési akadályok gátolták a műtrágya behozatalát, egy szóval, elmaradt a föld jó megművelése. Ezen elsősorban kell segíteni. A segítés különösen a műtrágya tekintetében nem lesz nehéz. A kormánynak kötelessége valamely szerv utján gondoskodni arról, hogy a gazdák részére a műtrágyát önköltségi áron bocsássa rendelkezésre. A másik eszköz, amellyel termelésünket helyreállíthatjuk, a mezőgazdasági többtermelés. Ezt biztosítaná, azt hiszem, a mezőgazdasági ipar. A mezőgazdasági ipar ugyanis nemcsak ipari termelésünket fogná növelni, hanem egyúttal a mezőgazdasági többtermelést is. Ha a kiviteli statisztikát nézzük, akkor látjuk, hogy a nyersterményeket, mint őrleményt, lisztet, azonkívül igavonó és levágni való állatokat viszünk ki legszámottevőbb, ahelyett, hogy feldolgoznók ezeket. De kivitelünknél kereskedelmi mérlegünk passzivitásának még egyik oka az is, hogy ezeket a nyersterményeket legtöbbször akkor visszük ki, amikor azoknak az ára külföldön alacsony. Tojás, baromfi, zöldség, gyümölcs, főzelékek akkor vitetnek ki, amikor azoknak az ára a nyáron át alacsony. Szerintem a legokosabb az volna, ha óvatosan és lassan vidéki gócpontokon nyersterményeket feldolgozó husipari vállalatokat, tésztagyárakat, hűtőházakat állítanánk fel, ezekben gyüjtenénk ezeket a termeivényeket s akkor szállítanánk külföldre, amikor azokat könnyebben lehet értékesíteni s amikor a külföldön azoknak az ára sokkal magasabb. Ezáltal elérhetnők azt is, hogy bizonyos nagyobb transitóforgalomra tehetnénk szert, és pedig olyan államokkal, amelyekkel kereskedelmi szer-