Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi július hő 26-án, szerdán. 457 titkos választójog eszméivel. Ma Európa a szociális reformok jegyében él, halomra döntve számos olyan régi eszmét és intézményt, amelyekért még nem is oly régen az emberek milliói ontották vérü­ket. Ma mindenütt demokratikus államok kép­ződnek. A szociális reformoknak az éltető meleg­ágya voltaképen a jogegyenlőség elvének elfoga­dása volt. A magyar alkotmány történeti alkot­mány, egy nemzet hosszú évezredekbe visszanyúló államalkotó képességének eredménye. A kontinens nem tud felmutatni egyetlen példát sem, amelyben különböző időben és különböző célzattal alkotott intézménj^ek oly magasztos egységbe olvadnának, a történelmi haladásnak, fejlődésnek minden egyes fokozatát oly nyilvánvalóan tükröznék vissza, mint a mi alkotmányunk. Különböző idő­ben, de mindig ugyanazon kéz rakta a magyar állam alkotmányának épületébe azokat az intéz­ményeket, amelyeket az illető korok felvetettek. Az a kéz a nemzeti alapot megtartó, de egy­szersmind haladni vágyó magyar nemzetnek a keze volt. Hogy államalkotó képességünk ebben a tekintetben milyen kitűnő, erre a legszebb példa a jogegyenlőség elvének alkotmányunkba való be­állitása. A jogegyenlőség elve francia talajon nőtt. A francia forradalom, hozta magával. Ezt az Isten és emberek előtti egyenlőséget magábanfoglaló eszmét beilleszteni a szent koronán alapnló, a nemesi kiváltságokat tartalmazó magyar alkot­mányba, beilleszteni clyképen, amint a 48-ik.i tör­vényhozás beillesztette : minden időben az állam­alkotó képességnek dicső példája marad. Ha a 48-iki törvényekből semmi sem maradna fenn más, mint az 1848 : VII. te, ez mindig örök dia­dala lenne a magyar haladásnak és a magyar nem­zeti gondolkozásnak. Az una eademque nobilitas, az egyenlő nem.esi osztály elvét akkor kiterjesz­tették a magyar nemzet minden polgárára, minden munkására egyaránt. És az a nemzedék, az az osztály, amely akkor hatalmon volt, megértette a haladó időket, az az osztály önként hozta meg azt az áldozatot és szabadi to tta fel a maga jobbágy­ságát. Ennek az osztálynak működése és maga­tartása kell, hogy példaképen álljon itt előttünk, de különösen önök előtt. Ezek a választások, amelyekről beszéltem, — hisz a választási rend­szer is olyan volt — voltaképen uralomra hozták a parlamentbe azt a társadalmi osztályt, — ne méltóztassék azt hinni, hogy osztály elleni izga­tás, amiről beszélek, hiszen ehhez a társadalmi osztályhoz tartozom én is — amely 1914-ig a hata­lomnak birtokosa volt. Nekünk más a felfogásunk. A mi nézetünk az, hogy a munka, a tehetség és a műveltség kell, hogy uralkodjék ebben az or­szágban. Szomjas Gusztáv : Ez helyes ! Hegymegi- KiSS Pál : Ez pedig nincs társa­dalmi osztályokhoz kötve. Ezt megtaláljuk mind­egyik társadalmi osztálynál : megtaláljuk a mun­kásnál, megtaláljuk polgárnál egyaránt. Erdélyi Aladár : Nem is osztályozunk ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1P2G. — II. KÖTET. Hegymegi-Kiss Pál : Annak a társadalmi osz­tálynak tehát, amelynek kezében van mosttulajdon­képen a hatalom, feltétlenül nagy mérsékletet kell tanúsítania és ebben a tekintetben példának kell vennie azt az álláspontot, amelyet a 48-as időkben ugyanez a társadalmi osztály képviselt. Figyelem­mel kell lennünk a szociális reformokra, mert ezek megvalósítása parancsoló szükség. Vesztett háború után, egy országromlás után ezt az országot újból felépíteni mással nem lehet, mint ha azokat a szo­ciális gondolatokat megértjük, konzerváljuk, a reakció utján ellenben, tisztelt uraim, haladni nem lehet. Csonka Magyarország vagyunk. Ha fel akar­juk építeni nagy Magyarországot ugy, hogy a mi elszakadt testvéreink is nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül újból hozzánk csatlakozzanak, akkor demokratikus politikát keli követnünk. Horváth Zoltán : ügy van ! Ugy van ! Hegymegi-Kiss Pá!: Demokratikus politikát kell kö\ ütnünk elsősorban állami szervezet ütik ki­építésében, aminek most itt van az ideje. Egész­séges, osztályérdekeken felülemelkedő gazdasági politikát kell folytatnunk, egymást meg kell be­csülnünk, egymást értékelnünk kell, a párthata­lommal megfontoltan kell élnünk és be kell ismer­nünk, be kell látnunk azt a változott helyzetet, amelyben most élünk. Ha mi igy járunk el, abban az esetben eljárásunk megfelel a lakosság belső 'meggyőződésének, államunk demokratikus lesz, erkölcsi súlyunk ugy külföldön, mint idebent meg fog c T 'ősödni és higyjék meg, akkor nem papiros lesz a mi alkotmányunk, hanem történeti alkot­mánylesz és akkor az a társadalmi osztály, amelyre önök is annyira súlyt helyeznek, kisebbsége elle­nére is jelentős tényező fog maradni az állam éle­tében, Nagy Ernő : És vezető szerepe lesz ! Hegymegi-Kiss Pál : De én, mélyen t, uraim, mást látok. Hogy csak az indemnitási vita során történtekre térjek rá, a szociáldemokrata párttal szemben nem látjuk azt a magatartást, amely — eltekintve itt bizonyos külsőségektől — a párt­nak a parlamentben való szereplésénél fogva a pártot feltétlenül megilleti. Mig azt látjuk, hogy mindenki örömmel üdvözli a szociáldemokrata pártot és azután siet azt megvágni ; míg egymást a forradalmakért, a kommunizmusért kölcsönösen felelőssé tesszük, . . . Nagy Ernő: Bizottságot küldünk ki, hogy vizsgálja meg kinek-kinek viselkedését ! Hegymegi-Kiss Pál : ... míg az történik, —­keserűséggel kell megállapítanom — begy egyik magasrangu állami főtisztviselőnek az ellenzék vezérére használt kitételét a ministerelnök ur, amint itt az interpellációk során történt, egy­általában szó nélkül hagyja ; mig bennünket — nem is annyira engem, hanem azokat, akik oda­lenn Szegeden voltak — a belügyi államtitkár ur jött-ment liberálisoknak nevez ; mig türelmetlen­séget látunk : addig, mélyen t. uraim, a megértés­ről nem beszélhetünk. 58

Next

/
Oldalképek
Tartalom