Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. alább a sajtóból igy vagyok értesülve — bogy a választások alatt az igaztásoknak olyan nagymérvű sorozata fordult elő, bogy az eljárásnak minden egyes esetben való megindítása a bíróságok túlterhelésével járna. Ezzel szemben mi arra kérjük a minis terelnök urat, méltóztassék minden izgató ellen az eljárást megindítani. Izgatni ilyen nehéz viszonyok között ebben az országban nem szabad. Hangsúlyozzuk azonban azt, hogy a liberális polgári ellenzékkel szemben ez a vád nem áll meg. A liberális polgári ellenzék nem izgathatott a következő okokból : Először mi rendkívül kevés esetben kaptunk engedélyt gyűlés tartására. 117 jelöltünk volt a választás alatt és 184 esetben tagadták meg a hatóságok a gyűlések engedélyezését. De azonkívül én, aki a választást vezettem, — amint majd később rátérek arra a bizonyos plakátrendeletre — kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy mi annak a rendeletnek értelmében pártunk programmját terjesztés engedélyezése céljából a belügyminister urnák bemutattuk, s a belügyminister ur — mint itt is látható — pecséttel ellátta ezt, s a pártprogrammot engedélyezte. Mi a jelöltjeinknek, akik felett diszponáltunk, kötelességükké tettük, hogy a gyűlések alkalmával mást, mint a párt programmját elő ne adjanak, nehogy esetleg ez félreértésekre szolgáltasson alkalmat, vagy a hatóságok beléjük kössenek. Ugy vagyunk értesülve, hogy jelöltjeink ezt a legtöbb esetben be is tartották, ezt a programmot maguk elé tették, a gyűlések alkalmával a hatóság képviselőjének a kezébe adták s előre is bejelentették, hogy ezt a programmot fogják elszónokolni. Ebben a tekintetben bennünket természetesen óvatosság vezetett, mert nagyon jól tudtuk azt éppen a délelőtti ülés fo]yama alatt általam előadott okokból, hogy a közigazgatás ennek a programmnak, illetőleg programmbeszédnek a tartalmába beleköthet. De azonkívül is oly mértékben hatósági ellenőrzés alati állott a polgári ellenzék a programmbeszédek tartása alatt, a rendőrhatóság olyan mértékben ellenőrizte s minden egyes mondatot, amely esetleg kifogás tárgyává tehető, fel is jegyzett, sőt amint a hatóságok magatartásából következtethető, az esetleges izgató beszéd elmondását is megakadályozta, hogy ebben a tekintetben ki kell jelentenem az ellenzék részéről, hogy mireánk a ministerelnök urnák és a túloldalról szónokló képviselő uraknak az a megállapítása, hogy mi a választási eljárás folyama alatt izgattunk volna, nem vonatkozhatik. Ha azonban történt ilyen izgatás, ebben az esetben igenis kérjük az eljárás megindítását. Én leteszem a Ház asztalára azt a pártprogrammot, amelyet a belügyminister ur engedélyezett. Kérjük az eljárás megindítását, mert közérdek, hogy a mai nehéz viszonyok közepette az izgatók megbüntettessenek. Ha általánosságban nézzük a lefolyt válaszév?" július hó 26-án, szerdán. 447 tási küzdelmet, először figyelemmel kell lennünk arra a helyzetre, amely a múlt parlament működésének lezárásakor volt. Az én tiszteletteljes nézetem az, hogyha a ministerelnök ur és a régi kisgazdapárt megmarad a titkosság alapján és titkosan választat, s ha a választási időtartam nem lett volna hosszú, abban az esetben a többséget megnyerte volna. Nekem az a nézetem ugyanis, hogy az iránt a program iránt, amelyet nagyatádi Szabó István, a jelenlegi földmivelésügyi minister ur hirdet, a kisgazdatársadalom, a falusi nép nem veszítette el akkor még a bizalmát, hitt annak megvalósításában, nem történtek még meg azok a csatlakozások, amelyek különösen az Alföld és a Tiszántúl választóközönségének véleményét nagymérvben befolyásolták. Hiszen tudjuk azt a régi időkből, a régi választások történetéből is, hogy a magyar Alföld és a Tiszántúl lakossága nagymértékben ragaszkodott a függetlenségi eszmékhez s az úgynevezett szabadelvű párt, vagy munkapárt a maga többségét inkább a felvidéki kerületekből szerezte meg. Kétségtelen dolog, hogy a szociáldemokratapárt akkor is bejött volna. Hisz a szociáldemokrata párt — amint én a kerületekben az álláspontokat, a véleményeket ismerem — ha egyes vidéki kerületeket a mostani választások alkalmával elveszített is, — vesztett pl. Borsod megyében, — ezzel szemben épen a választási eljárás és a közigazgatási hatóságok magatartása miatt határozottan megerősödött a városokban azon számarányon felül is, amelyet a szociáldemokrata párt tagjai az egyes városok lakosságában képviselnek. Kétségtelen az is, hogy nekünk, demokratikus alapon álló ellenzéknek feltétlenül több képviselőnk lett volna abban az esetben, ha a titkosság alapján történik meg a választás. Viszont az is kétségtelen, hogy ennek a nemzetgyűlésnek az összetétele egészen más lett volna. A titkosságot meg kellett akadályozni. Hogy hogyan történt ez a megakadályozás, arról itt nem beszélek, ezt a Nemzetgyűlés tagjai igen jól méltóztatnak tudni. Az áll, hogy a múlt nemzetgyűlés többsége feltétlenül a titkos választójog alapján állott, s a kormány, amely parlamentáris, amely tehát az uralkodópárt többségének véleménye szerint kormányoz, megsértette a parlamentarizmus erkölcsi szabályát akkor, midőn a többség véleményét tekintetbe nem vette s a titkos választást félretéve, a nyilt szavazást hozta be. Hogy hogyan történt ennek a választási szükségrendeletnek a megalkotása, ebben a tekintetben a tényállást, azt hiszem, mindnyájan nagyon jól tudjuk. Ahhoz, hogy a kormány az álláspontjához erkölcsi támaszt szerezzen, egy alkotmányjogi értekezlet összehívása volt szükséges. Mintha csak a régi római cézárok korában élnénk, amikor a jogtudósokat összehívják, hogy a ma-.