Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

428 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922, ki lettem küldve vidéki falvakba és városokba a szakszervezeti és pártszervezet! életet újra felébreszteni. Mindenütt, ahol megfordul am : Hatvanban, Szegeden, Debrecenben, Nyíregyházán, Miskolcon, mindenütt ott levő barátaim, elvtársaim azt újságolták nekem, hogy a háború összeomlása után lelkes gazdák mentek ki a tanyákra rabolni és a kastélyokat felgyújtogatni és a városban levő szervezett szociáldemokrata munkásság fogott fegyvert és tette lehetetlenné a kastélyok további felgyujtását és kirablását. Dobóczky Dezső ; Ez nem áll, mert ezt diákok csinálták : gimnazisták meg egyetemi hallgatók ! (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Klárik Ferenc: Majd bebizonyítjuk, hogy ez áll ! Elnök : Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni ! Reisinger Ferenc : Tessék megkérdezni Szentpájy képviselő urat ! Batitz Gyula : A szociáldemokrata munkásságvolt az, amely szembehelyezkedett azzal a csürhe táborra], amely a háború összeomlása után a zűrzavaros időket saját anyagi előnyére akarta kihasználni. Kuna P. András : Azok nem kisgazdák voltak ! Batitz Gyula : A szervezett munkások voltak azok, mert hiszen mások valóban nem is mertek abban az időben, akik védelmére keltek a vagyonnak, megakadályozták a vagyon elpusztítását ; a szervezett szociáldemokrata és szakszervezeti munkások voltak azok, akik kivonultak és megakadályozták a rombolást, a vagyonpusztitást. Klina P. András: Nem mindenütt ! Batitz Gyula: Hogy ne menjek messzebbre, 1918. november 15-ike, vagy 20-ika táján Szegeden voltam. Közben az ottani szociáldemokrata párt és radikális polgárság vasárnapra egy népgyűlést hívott össze, és felkértek, hogy én, mint pesti ember a szociáldemokrata párt képviseletében szólaljak fel azon a gyűlésen. Természetes dolog, hogy ki nem térhettem előle. Felszólaltam a gyűlésen és egész beszédem nem állott másból, minthogy a hallgatóságot arra figyelmeztettem, hogy meg kell kímélni minden kiló lisztet, meg kell kimélni minden darab krumplit és minden anyagot, ami az országban van, mert ez nemzeti kincs, nemzeti vagyon; nem szabad és nem lehet senkinek jogcíme arra, hogy a zűrzavaros állapotot kihaszná ]j a, megtámadja a tele vagonokat és ott pusztítson, raboljon, szétszórja az árukat. Mert azt láttuk, hogy megtámadták a vagonokat, kirabolták őket és tartalmuk felét kiszórták, összetaposták. Én tehát arra figyelmeztettem őket, hogy ezeket meg kell menteni, mert ez nemzeti vagyon, erre szüksége van minden embernek. Ugyanezen a gyűlésen, velem, egy pódiumon .állt Kószó István t. képviselő ur, aki nemrég még államtitkár volt, ő ugyancsak felszólalt, a polgárság nevében, és ki kell jelentenem, hogy meglepődtem az ő felszólalásán, mert én képviseltem a reakciós gondolatot azon a gyűlésen. A polgárság j évi július hó 26-án, szerdán. és a munkásság megállapította, hogy én, mint szociáldemokrata, sokkal reakciósabb elvet vallottam és sokkal reakciósabb nyilatkozatot tettem azon a gyűlésen, mint Kószó kurzuspolitikai államtitkár. Sándor Pál : Mennyire megváltozott ! Most másként beszél ! Drozdy Győző : No, Kuna P. András ? ! Kuna P. András : Kószó talán rablásra uszított 't. Nagy Ernő : Most bizottságot kellene kiküldeni, amely megvizsgálja, hogy kinek mi része van a kommunizmusban és a forradalomban ! Sándor Pál : Kószó a népgyűlésen ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kuna P. András : Ha itt volna, felelne ! Elnök : Kuna P. képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni ! Nagy Ernő: A Koszok hadd jöjj ének napfényre. Elnök : Nagy Ernő képviselő urat is kérem erre. Nagy Ernő: Akkor majd meglátszanak az Urbanicsok ! (Zaj és közbekiáltások a jobboldaloji.) Elnök : Kuna képviselő urat talán már tízszer figyelmeztettem az ülés alatt. Kénytelen leszek a képviselő urat rendreutasítani, ha így folytatja (Zaj a baloldalon.) Sándor Pál : Már ideje volna ! Batitz Gyula : Nagyon sok esetben be tudjuk igazolni azokkal szemben, akik olyan nagy harcot folytatnak a szociáldemokrata párt és a szociáldemokrata szakszervezetek ellen s az ezeknek élén állott úgynevezett izgató vezérek ellen, hogy sokkal reálisabb kijelentéseket tettünk akkor, amikor mindenki állithatja, hogy talán hatalmunk teljében voltunk és sokkal reálisabb politikát folytattunk, mint azok, akik ma bennünket kárhoztatnak, . . . Propper Sándor: Hogy saját magukat igazolják ! Batitz Gyula : ... s akik ira bennünket, mint a bolsevizmus előidéziőt állítanak oda. Akkor mi képviseltük a konzervativizmust ebben az országban, (ügy van f Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) mi, a forradalmi szociáldemokraták, míg azok, akik ma a kurzus politikáját dicíéiik. (Zaj a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) képviselték az országban a forradalmi politikát akkcr, amikor vége veit a háborúnak. (Zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Tapasztaltuk saját bőrünkön ! Sütő József: Ezen nem kell felháborodni, inert ez igy van ! Nagy Ernő: Bethlen is elismerte! Propper Sándor: Hozzuk a neveket! (Zaj.) Batitz Gyula : A szakszervezetekre ebben az országban gazdasági, kulturális és társadalmi szempontból feltétlen szükség van. Nem szabad, hogy ezeket a kormányzati politika megakadályozza és lehetetlenné tegye, mert ha a munkásoknak szakszervezetekbe való tömörülését külön-