Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

428 A nemzetgyűlés 30. ülése 1922, ki lettem küldve vidéki falvakba és városokba a szakszervezeti és pártszervezet! életet újra fel­ébreszteni. Mindenütt, ahol megfordul am : Hat­vanban, Szegeden, Debrecenben, Nyíregyházán, Miskolcon, mindenütt ott levő barátaim, elvtársaim azt újságolták nekem, hogy a háború összeomlása után lelkes gazdák mentek ki a tanyákra rabolni és a kastélyokat felgyújtogatni és a városban levő szervezett szociáldemokrata munkásság fogott fegyvert és tette lehetetlenné a kastélyok további felgyujtását és kirablását. Dobóczky Dezső ; Ez nem áll, mert ezt diákok csinálták : gimnazisták meg egyetemi hallgatók ! (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Klárik Ferenc: Majd bebizonyítjuk, hogy ez áll ! Elnök : Csendet kérek képviselő urak, méltóz­tassanak csendben maradni ! Reisinger Ferenc : Tessék megkérdezni Szent­pájy képviselő urat ! Batitz Gyula : A szociáldemokrata munkásság­volt az, amely szembehelyezkedett azzal a csürhe táborra], amely a háború összeomlása után a zűr­zavaros időket saját anyagi előnyére akarta ki­használni. Kuna P. András : Azok nem kisgazdák voltak ! Batitz Gyula : A szervezett munkások voltak azok, mert hiszen mások valóban nem is mertek abban az időben, akik védelmére keltek a vagyon­nak, megakadályozták a vagyon elpusztítását ; a szervezett szociáldemokrata és szakszervezeti munkások voltak azok, akik kivonultak és meg­akadályozták a rombolást, a vagyonpusztitást. Klina P. András: Nem mindenütt ! Batitz Gyula: Hogy ne menjek messzebbre, 1918. november 15-ike, vagy 20-ika táján Szegeden voltam. Közben az ottani szociáldemokrata párt és radikális polgárság vasárnapra egy népgyűlést hívott össze, és felkértek, hogy én, mint pesti ember a szociáldemokrata párt képviseletében szólaljak fel azon a gyűlésen. Természetes dolog, hogy ki nem térhettem előle. Felszólaltam a gyűlésen és egész beszédem nem állott másból, minthogy a hallgatóságot arra figyelmeztettem, hogy meg kell kímélni minden kiló lisztet, meg kell kimélni minden darab krumplit és minden anyagot, ami az ország­ban van, mert ez nemzeti kincs, nemzeti vagyon; nem szabad és nem lehet senkinek jogcíme arra, hogy a zűrzavaros állapotot kihaszná ]j a, meg­támadja a tele vagonokat és ott pusztítson, rabol­jon, szétszórja az árukat. Mert azt láttuk, hogy megtámadták a vagonokat, kirabolták őket és tartalmuk felét kiszórták, összetaposták. Én tehát arra figyelmeztettem őket, hogy ezeket meg kell menteni, mert ez nemzeti vagyon, erre szüksége van minden embernek. Ugyanezen a gyűlésen, velem, egy pódiumon .állt Kószó István t. képviselő ur, aki nemrég még államtitkár volt, ő ugyancsak felszólalt, a polgár­ság nevében, és ki kell jelentenem, hogy meglepőd­tem az ő felszólalásán, mert én képviseltem a reakciós gondolatot azon a gyűlésen. A polgárság j évi július hó 26-án, szerdán. és a munkásság megállapította, hogy én, mint szociáldemokrata, sokkal reakciósabb elvet val­lottam és sokkal reakciósabb nyilatkozatot tettem azon a gyűlésen, mint Kószó kurzuspolitikai állam­titkár. Sándor Pál : Mennyire megváltozott ! Most másként beszél ! Drozdy Győző : No, Kuna P. András ? ! Kuna P. András : Kószó talán rablásra uszí­tott 't. Nagy Ernő : Most bizottságot kellene kikül­deni, amely megvizsgálja, hogy kinek mi része van a kommunizmusban és a forradalomban ! Sándor Pál : Kószó a népgyűlésen ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kuna P. András : Ha itt volna, felelne ! Elnök : Kuna P. képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben lenni ! Nagy Ernő: A Koszok hadd jöjj ének napfényre. Elnök : Nagy Ernő képviselő urat is kérem erre. Nagy Ernő: Akkor majd meglátszanak az Urbanicsok ! (Zaj és közbekiáltások a jobboldaloji.) Elnök : Kuna képviselő urat talán már tízszer figyelmeztettem az ülés alatt. Kénytelen leszek a képviselő urat rendreutasítani, ha így folytatja (Zaj a baloldalon.) Sándor Pál : Már ideje volna ! Batitz Gyula : Nagyon sok esetben be tudjuk igazolni azokkal szemben, akik olyan nagy harcot folytatnak a szociáldemokrata párt és a szociál­demokrata szakszervezetek ellen s az ezeknek élén állott úgynevezett izgató vezérek ellen, hogy sokkal reálisabb kijelentéseket tettünk akkor, amikor mindenki állithatja, hogy talán hatalmunk teljében voltunk és sokkal reálisabb politikát foly­tattunk, mint azok, akik ma bennünket kárhoztat­nak, . . . Propper Sándor: Hogy saját magukat iga­zolják ! Batitz Gyula : ... s akik ira bennünket, mint a bolsevizmus előidéziőt állítanak oda. Akkor mi képviseltük a konzervativizmust ebben az ország­ban, (ügy van f Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon. Derültség jobbfelől.) mi, a forradalmi szociáldemokraták, míg azok, akik ma a kurzus politikáját dicíéiik. (Zaj a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) képviselték az országban a forra­dalmi politikát akkcr, amikor vége veit a hábo­rúnak. (Zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Tapasztaltuk saját bő­rünkön ! Sütő József: Ezen nem kell felháborodni, inert ez igy van ! Nagy Ernő: Bethlen is elismerte! Propper Sándor: Hozzuk a neveket! (Zaj.) Batitz Gyula : A szakszervezetekre ebben az országban gazdasági, kulturális és társadalmi szempontból feltétlen szükség van. Nem szabad, hogy ezeket a kormányzati politika megakadá­lyozza és lehetetlenné tegye, mert ha a munkások­nak szakszervezetekbe való tömörülését külön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom