Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-30

À nemzetgyűlés 30, ülése 1922 böző akadékoskodásokkal lehetetlenné teszik, ak­kor a gazdasági harcok elfajulnak, elvadulnak és egyáltalában a gazdasági helyzetből folyó kirobba­nások sokkal veszedelmesebbek, mintha tisztessé­ges tárgyalásokkal, a zöld asztalhoz való leülés lehetővé tételével, a munkaadókkal való kiegye­zéssel, kollektiv szerződések létrehozásával a szak­szervezetek igyekeznek azt az elégedetlenséget lecsapclm, amely mindenkor fennáll és mindenkor fennállott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést tényleg — mint itt egy közbeszólás mondja — nem. lehet szolgabirói szemüvegen keresztül vizsgáira. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon haragszik a szolgabirókra ! Zaj a szélsőbaloldalon.) Halász Móric: Mindig a szolgabírót szidják ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Csak a rossz szolga­bírót !) Propper Sándor : A Janza Vazulok ! Segítette tönkretenni az országot ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobbaldalon : Román, nem magyar I) Ma román, de akkor magyar voltes tiporta a magyar munkást. Batitz Gyula : Mérhetetlen kárt okozott Magyarországnak az, hogy a háború előtt a szak­szervezeti kérdés úgynevezett csendőri vagy szolgabirói kérdéssé devalválódott. (Zaj a jobb­oldalon.) Igen, ne tessék csodálkozni rajta. Sajnos, mi a saját testünkön tapasztaltuk. Állítom és bizonyítom, hogyha a háború előtti időben, ami­ként a városokban többé-kevésbbé lehetővé téte­tett a szakszervezetek megalakítása és kiterjesz­tése, tehát olyan helyeken, amelyekben polgár­mesteri hatáskör alá tartozott az egyesületek engedélyezése vagy tűrése . . . Urbanics Kálmán : A minister hatáskörébe tartozott ! Batitz Gyula: ...épugy mód és alkalom, adatott volna a szociáldemokrata pártnak és az országcs szövetségnek arra, hogy faluhelyeken vagy kisebb városokban is, ahol ipari munkások Vannak, szakszervezeteiket megalakíthassák és lehetővé tétetett volna, hogy a Földmunkások Országcs Szövetsége is beszervezhesse a föld­munkásokat a saját szakszervezetükbe, akkor ebben az országban a bolsevizmus soha nem kö­vetkezhetett volna be, . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Halász Móric : Csakhogy a földmivesek ma­gyar nemzeti alapon állanak ! Ezért nem lehetett ! Batitz Gyula : . . . mert akkor egy szervezett erő rendelkezésére állt volna a szociáldemokrata pártnak is és lehetővé telte volna azt, hogy teljes erővel felvegye a harcot azzal a szélhámos kalandor­politikával, amelyet Kun Béla és Szamuelly kép­viseltek a Károlyi-kormány alatt az országban. (Zaj jobbjelől.) Urbanics Kálmán : Szóval vidéken csinálták a kommunizmust ! (Nagy zaj.) Batitz Gyula: Olt is! Urbanics Kálmán : Az apácák csinálták, fogja ráj uk ! (Derültség jobbjelől.) Batitz Gyula: Ez nem ráfogás, hanem likvi­dálni kell ezt a kérdést és majd akkor kisül, hogy a falun még sokkal veszedelmesebb méreteket l évi július hó 26-án, szerdán. 42$ öltött és sokkal veszedelmesebb formában jelent­kezett a bolsevizmus, mint ahol szakszervezetek és szociáldemokrata munkások voltak. Ezért mon­dom, hogy ha az ilyen veszedelmeket rejtő forra­dalmi kitörésekkel szemben védekezni akarunk, mint ahogy kell, hogy akarjon mindenki, ugy első­sorban épen a polgári társadalomnak, amelyet annyira védelmeznek, áll érdekében a szakszerve­zetek fejlődése azért, mert ha ennek szabad utat engednek, a szakszervezetekben a munkás jót tanul, intelligenciát tanul, baráti érzést, szeretetet tanul, nem pedig gyűlöletet és csak ezzel válik lehetővé a gazdasági ellentétből fakadó gyűlölet­nek lecsapolása is, ha a szakszervezeti munkában az embereket kultúrára neveljük. Erdélyi Aladár : Ha ez igy volna ! Batitz Gyula : T. Nemzetgyűlés! Ma is azt mondjuk, hogy hiszen semmi akadálya sincs annak, hogy a szakszervezetek alakuljanak és fej­lődjenek, sőt tovább megyek, a ministeri um részé­ről rendeletek is jelentek és jelennek meg, amelyek szabályozzák a szakszervezeteket. De más a mi­nister, más a szolgabíró. Ha a szolgabíró akarja, van szakszervezet . . . (Zaj a jobboldalon.) F. Szabó Géza: A törvényhatóság első tiszt­viselőjétől függ. (Zaj. Elnök csenget.) Drozdy Győző : A ministerre is fütyül gyak­ran a szolgabíró ! (Nagy zaj.) F. Szabó Géza : Laikus beszéd ! Batitz Gyula : Majd hozok példát arra, hogy nem a ministeren múlik, hogy van-e szakszerve­zet, vagy nincs. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Batitz Gyula : Vannak vármegyék, amelyek­nek élén belátó és hogy ugy mondjam, európai szín­vonalon álló tisztviselők vannak, itt a szakszerve­zeteknek is megadatik a mód a fejlődésre és az alakulásra, azonban, sajnos, vannak az ország­ban olyan vármegyék is, amelyekben még a mai időkben sem tűrnek meg egyetlen szakszervezetet sem, bár a ministeri um részéről már rendelet jelent meg arra vonatkozólag, hogy a ministeri um által jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező egyesü­letek működését, csoportok fejlődését és alakulását lehetővé kell tenni. Halász Móric : Da ha nincs ott ipari munkás ! Batitz Gyula : Itt van Pest vármegye, Magyar­ország szive, ahonnan a kultúrának és a megértés­nek kellene kisugároznia az egész országba min­denfelé. F. Szabó Géza : így is történik ! (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál : Sötétség és reakció megy ki onnét ! F. Szabó Géza : Ugyan kérem ! Ne tessék puffogtatni ! Batitz Gyula : Bátorkodom tagadásba venni, hogy igy történik. Tessék csak elmenni a külön­böző községekbe Pest vármegyében (Zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Nagykáta !) tessék összehasonlítani ezeknek a községeknek lakosságát kulturszinvonal szempontjából a távolabb eső

Next

/
Oldalképek
Tartalom