Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-30
A nemzetgyűlés 30. ülése 1922. évi julius hó 26-án, szerdán, Gaal Gaston, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt Tárgyai : Az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről ós fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat. — A vallás- ós közoktatásügyi minister benyújt 2 törvényjavaslatot : egyet a nemzeti nagy közgyűjteményekről, a másikat a nyomdai termékek köteles példányairól szóló törvény kiegészítéséül. — Az indítvány- és interpelláciős-könyvek felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A belügyminister válasza üstör Józsefnek a nyngatmagyarországi határátlépés tárgyában előterjesztett interpellációjára. — Saly Endre interpellációja a eukordrágaság ügyében. — Petrovits György interpellációja a makói hagyma tárgyában. — Hóbelt Edo interpellációja az internálásokról. — A belügyminister válasza. — Őrgróf Pallavicini György interpellációja a nyngatmagyarországi felkelők ügyében. — A ministerolnök válasza. — Kiss Menyhért interpellációja a nyugatmagyarországi felkelők ügyében. — A ministerelnök válasza. — Farkas István interpellációja ugyanazon ügyben. — A ministerelnök válasza. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, gr. Bánffij Miklós, Rakovszky Iván, Walkó Lajos, gr. Klebelsberg Kunó, Daruvári} Géza, Belüska Sándor, Vass József. (As ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perekor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hébert Ede jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur. a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bartes János jegyző ur. Következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 2, 7) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Fai kas Tibor ! Farkas Tibor : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Abból indulván ki, hogy az indemnitási vita nem arra való, bogy egyesek a kormánynak tanácsot adjanak, vagy pedig biztcsitsák kerületüket, hogy nem felejtették el azt, amit a választások alatt Ígértek, az a nézetem, bogy az indemnitási vita tulajdonképen ugy felelne meg céljának, ha a pártok preciziroznák álláspontjukat és* pártonkivülieknek —ugy amint én vagyok — csak rendki vüli körülmények között lehet joguk felszólalásra. Ilyen rendkívüli körülménynek tekintem Gömbös Gyula képviselőtársam tegnapelőtt tartott beszédének egyes részeit, ő ugyanis beszéde folyamán azt mondotta, hogy az opportunités, a kiegyenlítés politikájának ideje lejárt. Én azt tartom, — és azt hiszem vagyunk többen, akik ezt valljuk — hogy az opportunités és a kiegyenlítés politikájának ideje nem jáit le és nem fog lejárni soha. En azt hiszem, hogy igaza van Deák Ferencnek, amikor azt mondja, hogy, amikor arról van szó, hogy a végrehajtó hatalom, a törvényeket megtartsa és megtartassa, akkor az opportunités nem lehet irányadó, mert a jogilag meg nem változtatott törvényeket szigeruan meg kell tartani. A törvények alkotásánál azonban épen az opportunités az, amit figyelmen kivül hagyni nem. lehet. Amely törvényhozó ezt figyelembe nem veszi, célszerű törvényt alkotni ritkán fcg. Minden alkotmány, minden törvény, minden institúció az opportunités posztulátumával jött létre és csak addig célszerű, amig ennek megfelel. Azt hiszem, hogy ezek örök igazságok maradnak és hogy ezeken a nyomokon elindulva sokkal inkább szolgálhatjuk a megértés politikáját és. így majd az ország javát. ( Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) A jogi formákról is szó esett. Nem vagyok hivatva a pártvezér szavainak értelmét megmagyarázni, de azt hiszem, hogy az évszázadokon keresztül kialakult jogi formák nem o yan mellékes kis dolgok, amelyek felett napirendre lehet térni. Azt hiszem, hogy nekünk inkább törekednünk kellene arra, hogy visszatérjünk a jogi formákhoz, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és én hivatkozom arra, hogy ezért küzdöttem mindig, hogy szakítsunk véget ennek a közjogi exlexnek. Én sajnálattal látom, hogy most, az utóbbi időben is egy bizonyos eltávolodás kezd lábra kapni a szigorú közjogi formáktól. Nem hiszem, hogy az utóbbi időben közelebb jutottunk volna a közjogi exlex megszüntetéséhez, mint előbb. Lehetnek ennek rendkívüli okai és én azt hiszem, hogy talán a ministerelnök ur majd módját ejti, hogy ezt a kérdést is megvilágítsa. Én az indemnitást nem tekintem bizalom kér-
