Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. gyermekharisnyáért 200—250 koronát, vagy még többet, egy gyermekcipőért 1000 koronát, ruháért 4000—5000 koronát kell fizetni, akkor egy 4—5—6000 koronát, de legtöbb esetben még annyit sem kereső hadiözvegy vagy özvegy munkásasszony hogy miből fogja megmenteni a gyermeket, azt nem tudom. T. Nemzetgyűlés! Ezek nagyon szomorú számuk, de azt hiszem, hogy ezek a szomoiu számok még sem olyanok, hogy ne állna módunkban ezen segíteni. Amint azt előbb mondottam, semmiféle pazarlást nem tartok indokolatlannak ezen a téren. Idézett az egyik t. képviselőtársam ma, Buday Lászlónak könyvéből, aki azt mondja, hogy egymilliárdos valutaüzlet, egymilliárdos valuta művelet nem jár annyi haszonnal az államra nézve, mintha megmenti a néperőt, f a gyermeket a jövendőt, a magyar jövendőt. Es ezt meg kell nekünk mentenünk, t. Nemzetgyűlés. Azt hiszem, mindenki azzal a szándékkal jött ide, hogy megmentse és ebben a mentőmunkában résztvegyen és hogy ezt a mentőmunkát a legjobb tudása, akarata és tehetsége szerint végezze. T. Nemzetgyűlés! Ez a test megmentése Azonban van a nemzetmentésnek egy másik te-. rtilete is és ez : a lélek megmentése, a kultúra. A háborúban azt mondták, hogy az nyeri meg a háborút, akinek erősebb idegei vannak. Én azt mondom, Tiogy a békét az nyeri meg, akinek erősebb kultúrája van. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) De a kultúra terjesztését, a lélek megmentését nem lehet azzal a szellemmel folytatni, amely ma dominál ebben a népoktatásban, amely szellemet a mostani időkben ültettek bele az iskolákba. Nálunk is sokan vannak, akik nem tanulnak és nem felejtenek. Ezeket arra kell figyelmeztetnem, hogy, amikor 1870-ben a német háború után Franciaországot elöntötte a revanche-düh, akkor a franciáknál még az iskoláskönyveket is teletömték olyan olvasmányokkal, amelyek németgyülöleletet tanítottak, s amelyek a németek ellen uszítottak. A következményeket látjuk. Az összes győztes államok közül Franciaország a legkérlelhetetlenebb, mert felnőttek azok a gyermekek és azt a mérget, amelyet akkor a szivükbe csepegtettek, most a béketárgyalások és a további tárgyalások alkalmával mind kifrecskenclezik. (Igaz ! Ügy van ! a szélsöbalóldalon.) Kérlelhetetlenek, engesztelhetetlenek, nem gondolják meg azt, hogy ezekkel a feltételekkel újból száz- ,meg százezernyi gyermeket döntenek romlásba. Es az a száz- és százezernyi gyermek ha felnő és elviszi magával azt a gondolatvilágot, akkor újból azzal a dühvel fog szomszédaira támadni, ha csak mi meg nem akadályozzuk ezt, mert olyan iszonyú körforgást teremtünk ezzel, a háborúnak, a fegyvercsörgósnek olyan iszonyú körforgását, amely az emberiségnek öngyilkosságára fog vezetni. Griesswein t. képviselőtőrsam mondta itt évi július hó 25-én, hedden. 399 múltkor a beszédében, hogy ő hallotta valahol, hogy egy iskolában azt tanítják : fokos nöjjőn a kezünkben, verjük be a fejüket! T. Nemzetgyűlés! Nekem magamnak is volt alkalmam meggyőződni arról, hogy nemcsak az iskolában, hanem az óvodában is hasonló harcias zöngeményekkel tömik a kicsinyek fejét. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Huszár Károly: A forradalom után azt tanították, hogy ne fogadjanak szót az anyjuknak ! Kiss Menyhért: Hazafias szellemet kell tanítani ! Györki Imre : A fokos nem hazafias ! Kéthly Anna: Az, hogy »verjük be a fejüket,«, nem hazafias szellem. (Zaj. Elnök csenget.) Én semmiesetre sem fogok amellé állani, hogy beverjem másnak a fejét akár fokossal, akár mással . . . Kiss Menyhért : Hogy vegyük vissza Erdélyt ? Horváth Zoltán: Kultúrával! (Zaj) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Kéthly Anna : Ha a tanító azt mondaná a gyermeknek, hogy »szűrd le a bajtársadat, mert megbántott«, akkor azt a tanítót becsuknák a bolondok házába. De ha ugyanezt mondja neki egy idegennyelvü anya fiára, akkor kiváló pedagógus. Azt hiszem, hogy Pestalozzi és Kalazanti Szent József ilyenkor megfordulnak a sírjukban. (Zaj.) Huszár Károly: Miket tanítottak a kommün alatt Budapest iskoláiban ! Es a Károlyi-forradalom idején is! Györki Imre: Ahhoz hasonlót tanítanak ma! (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Hedry Lőrinc: Ilyen bolondot még nem mondott ik soha! Talán nagyon jól ebédelt? Szomjas Gusztáv : Kár megzavarni ezt a szép beszédet. Gyönyörűen beszél. Maguk zavarják meg ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, a Ház minden oldalán. Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Méltóztassék folytatni. Kéthly Anna : Már százszor megmondtuk innen, hogy amit a kommün alatt csináltak, ahhoz semmi közünk ; elitélünk minden lélekrombol ást, akármilyen cégér alatt folyik is (Helyeslés a jobboldalon.) A gyermeknek tanulnia kell, a kultúrára, az, életre kell felkészülnie, nem pedig politizálnia. En tudom, hogy a világ asszonyai nagy részének lelkében él már az az öntudat és szolidaritás, hogy nem fogja odaadni a gyermekeit arra, hogy más anyának gyermekeit legyilkolja és én csak arra szeretnék mindenkit kérni, hogy ne ugy csináljuk a dolgokat, hogy ennek a szolidaritásnak tettekben is kelljen nyilvánulnia. Szomjas Gusztáv : De akkor a hazánkat se rabolják el ! Kéthly Anna : Ugy van, t. képviselőtársam Azokat a rettenetes kiadásokat, amelyeket most fegyverkezésre, a túlságos fegyverkezésre, nem