Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

398 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922, Toltak idők, amikor szükség volt erre, amikor könyörögtek a gyermekek és könyörgünk mi a gyermekekért, akkor ezek a napok azok, araikor a miniszterelnök ur szavai szerint egy fekete tél elé nézünk. Még azok is megdöbbenéssel várják azokat a napokat, amelyek jönnek, akik munkában állnak és azokat a »boribilis« munkabéreket keresik, amelyeket itt néha szeretnek felemlegetni. Képzeljék el azokat, akik nem dolgoznak és akiket hiába küldünk akárhová, hiába mennek akárhová, nincs munkaalkalom. Mert nem azért nem dolgoznak ezek, mert talán valami nagy mulatság az ő számukra az, hogy otthon ölbe teszik kezüket, nem azért nem dolgoznak, mert munkakerülők, hanem egészen egyszerűen azért nem, mert nincs számukra munka, mert nincs munkaalkalom. Újból azt mondom : ha fajvédelemről, ha nemzetvédelemről van szó, akkor ezeket a tétlenül álló kezeket is bele kell vonni ebbe a munkába, mert minden tétlenül álló kéz nemzeti veszteséget jelent. (TJgy van! Ugy van!) Es ezekről a tétlenül álló kezekről sem gondoskodik senki. Az állam nem tartja szükségesnek, hogy gondoskodjék róluk; még gyógyszert, orvost sem ad nekik. Azok, akik munkában vannak, legalább betegsegélyre vannak kötelezve, legalább bent vannak a munkásbiztositó pénztárban, amelyről most ne beszéljünk bővebben ; de azoknak, akik nincsenek munkában, még az a vigasztalásuk sincs meg, hogy esetleg olyan orvost vagy olyan ellátást kaphatnak. Ezeknek a dolga talán már a múlt télen katasztrófát okozott volna, ha itt Budapesten nem akad kilenc ember, aki nem románokat hoz be, hanem olyan kilenc ember, aki összeállt és ezt a fenyegető veszélyt elháritandó, akciót szervezett a munkanélküli munkások és beteg gyermekeik segélyezésére Ez az akció járt a szakszervezetekhez, ez az akció szedett össze a munkásság filléreiből alapot, ez az akció kért és kapott a misszióktól olyan természetbeni segélyt, amellyel sok száz, sok ezer gyermeket — munkanélküliek gyermekeit — mentettek meg. Megint a fajvédelem. Meg kell jegyeznem itt, hogy ennek az akciónak a munkájára olyan orvosok ajánlották fel díjtalanul, még a köszönet kizárása mellett is munkájukat, akiket épen a faj védelem jelszavával dobtak ki, telepitettek ki mindenfelől. Ezek az orvosok tudták kötelességüket, felajánlották segitségüket és önzetlenül segítettek ezeken a pusztulásra ítélt, pusztulásnak induló gyermekeken. Ez a munka állami feladat lett volna, mégis magánosoknak kellett elvégezniök, magánosoknak, több lelkesedéssel, mint anyagi eszközzel. De amit erejükből és tehetségükből tudtak, azt odaadták. T. Nemzetgyűlés ! A gyermekeknek — most már az egészséges gyermekekről is legyen egy percig szó — azelőtt volt itt Budapesten egy akciójuk, a Budapesti Szünidei Gyermektelep, amely százával és ezrével vitte el a proletár évi július hő 25-én, kedden. gyermekeket nyaralni. Ez az akció szünetel és nincs helyette más. Láttuk, hogy tavaly szerveztek itt akciót gyermeknyaraltatásiba, hogy legalább az egészségeseket, azokat részesítsék ebben, akiket egy-két hómtpi pihenés felüdített volna, ellenálló képessé tett volna. Láttuk, hogy elvitték ezeket a gyermekeket Kenyérmezőre, Esztergomba, olyan helyekre és olyan körülmények közé, amelyeken az akció talán a megszervezettség hiánya folytán nem járt azzal az eredménnyel, amellyel járnia kellett volna. A Gyermekvédő Liga munkája nagyszerű, elismerésre méltó, hanem nincs meg hozzá az az anyagi ereje, amelyre szükség volna. Még egy gyermekszanatórium van, a szabadi-i gyermekszanatórium, ha azonban meggondoljuk, hogy ott 200—300 gyermeknél többet elhelyezni nem lehet, holott Budapesten legalább 60 — 70.000 gyermekre ráfér ez a nyaralás, akkor konstatálhatjuk, hogy ez az egész nem egyéb, mint egy csepp víz a forró vaslapra. Azután az egészséges gyermeknek meg a beteg gyermeknek is egyformán szüksége van arra, hogy ruhája és cipője legyen. Ha valamely képviselőtársam érdeklődnék és közelebbről megismerkednék azokkal a barakklakókkal, akik itt Budapest környékén laknak, látná, hogy ott ma, igaz, hogy július van és augusztus következik, tehát könnyen járhatnak a gyermekek ruha nélkül, cipő nélkül, de hozzá kell tenni azt is, hogy nem azért járnak ruha nélkül, cipő nélkül, mert a szekrényben őrizgetik télire a cipőt meg a ruhát, hanem egyszerűen azért, mert nincs ruhájuk és cipőjük. Ami volt, az már kivándorolt a Teleki-térre, vagy elrongyolódott; hiszen egy apró kis gyermekláb, egy apró kis gyermektest jobban rongálja a cipőt és a ruhát, mint egy felnőtt s ennek pótlásáról gondoskodni ma, a mai bérviszonyok mellett, a mai helyzetben lehetetlen. Olyan családokban sem lehetséges ez, amelyekben apa, anya munkát végez, amelyekben anya kenyeret keres.- De azokban a családokban, amelyekben hadiözvegy, hadiárvák vannak, s a munkásnő elmegy dolgozni, s azokat a gyönyörű női munkabéreket kapja, igazán azt kell kérdezni, hogy hogyan és miből éljenek meg, hogyan és miből mentse meg az anya ezt a gyermeket a jövendőnek. Vannak ilyen 6 és 8 gyermekes családanyák. Egy konkrét esetre, hadiözvegyre gondolok most. Nyolc gyermeke van; a két legnagyobb — egy 16 éves és egy 14 éves — munkába járnak és keres a két gyermek együtt 4500 koronát egy hónapban. Azokat az illetményeket, amelyek járnak a részére, még nem kapta meg, de ha megkapta, az sem lesz olyan nagy segítség. Annak az anyának otthon kell maradnia a hat apró gyermekkel, hiszen a legkisebb alig három éves, s akkor azt kérdezem : Hol van itt a faj védelem? Hol van itt a nemzetmentés, hol van a sok szép szó és az a sok szép tett, amely ezekből a szép szavakból következik ? Mikor- egy