Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. 395 Kéthly Anna : Tehát szabad és tiszta szemmel kell a dolgokat nézni. Félre kell rántani mindenhonnét a leplet, a takarót azokról a dolgokról, amelyeket úgyis hiába takargatunk. Le kell rángatni a félrendszabályok angol ílastromát olyan sebekről, amelyeket az ilyen angol flastromokkal csak elmérgesitünk, és bátran, erélyesen bele kell nyúlni ezeknek a félrendszabályoknak és rendszabálynélküliségeknek ügyébe, mert máskülönben ennek a beteg országnak csak további betegségét és pusztulását okozzuk. Nem én mondom ezt, t. Nemzetgyűlés, a ministerelnök ur is megállapította és minden oldalról megállapították mások is már, hogy nem lehet ott folytatni a dolgokat, ahol 1914-ben abbahagytuk. Ennek a kijelentésnek valóban egységesen tapsolt mindenki, de ez az egységesség már gyanús volt. (Felkiáltások jobbfelöl: No, no!) Azért volt gyanús, mert mi az újrakezdést 1922-től értettük, de voltak, és vannak, akik megelégesznek 1822-^el, esetleg a haladottabbak 1848-cal, vagy még későbbi dátummal, ugy, hogy ennek a kijelentésnek magyarázatánál olyan bábeli évszámzavar keletkezett, amelyből nem tudom, hogyan fogunk kikeveredni. (Mozgás jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Azoknak, akik olyan nagyon hivei a visszamenés politikájának, akik mindenáron be akarnak bújni a csigaházba azzal a jelszóval, hogy Magyarországon kivül nincs élet, vagy akik — amint azt legújabban szintén halljuk — azt mondják, hogy »tiszteltetjük a művelt nyugatot«, azoknak meg kellene gondolniuk, hogy szabad-e, érdemes-e erre az álláspontra helyezkedni. Mert nekünk, szűk határok közé szorított kicsi országnak, nagyon kockázatos dolog szembe helyezkednünk az európai eszmeáramlatokkal, különösen akkor, amikor mi arra törekszünk, — bár vannak olyanok is, akiknek nem ez a céljuk — hogy vértelenül — és ezt hangsúlyozom — vértelenül verekedjünk ki magunknak egy becsületes, igazságos békereviziót. Ám akkor, ha ezt kívánjuk és nem orientálódunk a nyugati demokrácia felé, amig idebenn vannak, akik csinálják, vagy ha nem csinálják is, de szívbeli megértéssel kisérik a reakciós törekvéseket, a mi törekvéseink egy uj, nagy és szép Magyarország felépítésére nem fognak ugyanilyen megértéssel találkozni odakinnt. T Nemzetgyűlés ! Epitőmunkáról beszélünk idebenn, ujjáteremtésről, vagy — hogy egy egészen divatos jelszóról szóljak — fajvédelemről beszélünk. De ha ezeket a gondolatokat, ezt a védelmet tényleg és komolyan vesszük, akkor eszünkbe kell jutnia, hogy minden munkánknak csak akkor van értelme, minden törekvésünknek csak akkor van célja, ha ezt a mai nyomorúságot azért szüntetjük meg és az eljövendő időket azért alapozzuk meg, hogy azokra, akik abban az eljövendő későbbi időben élni fognak, már egy szabad, nyugodt, kulturált országot hagyjunk örökségül. En meg vagyok győződve arról, t. Nemzetgyűlés, hogy akik itt hazafias aggodalmaknak adnak kifejezést, ezt tényleg szivük mélyében érzik s csak azért merik kimondani, mert belsőleg is az a meggyőződésük. Azonban tisztelettel figyelmeztetem őket arra, hogy ennek a Hazának a sorsa nemcsak a mi sorsunk, ennek a Hazának sorsa azoké is, — és elsősorban és főleg azoké — akik utánunk következnek. Mert mi, akik egy ilyen szomorú korszakban élünk, már úgyis leszámoltunk azzal, hogy életünk tulajdonképen csak szomorú vegetálás. (Igás! Ugy van!) Nekünk, akik ismerjük ezt a helyzetet, arra kell törekednünk, hogy ezt a nyomorúságot ne hagyjuk örökségül azokra, akik utánunk jönnek. De minden fogadkozás és minden jószándék hiábavaló és nem sikerül, ha nem törekszünk, hogy meg is legyen az uj nemzedék, hogy meg is szülessék és meg is tartsuk azt az uj nemzedéket, amely hivatva lesz utánunk jönni, ezt az országot tovább vezetni, régi nagyságában megtartani. Mert ha erre nem törekszünk, ha a legfontosabbat,, a jövőt, a gyermeket nem iparkodunk megtartani, akkor nem lesz kivel, és nein lesz kinek megmenteni az országot. Kiss Menyhért: Senki sem kétli. Kéthly Anna: A nagy vérveszteségek után elsőrangú kötelességünk ezzel a problémával foglalkozni, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor azok az apró kicsi magyarok, akiknek számára dolgozunk, már csak kis koporsóikban fogják megérni azt a jövendőt, amelyre mi mindnyájan készülünk. T. Nemzetgyűlés ! Magyarországon a háború előtt és alatt, a statisztikai kimutatások szerint a születési arányszám meglehetősen magas volt. Ezt az arányszámot a háborús esztendők lerontották és nem is valószínű, hogy ez javulhatna. Az a nagy eltolódás, amely a háború következményképen a nemek arányszáma között beállott, nem biztat bennünket azzal, hogy itt olyan számban legyenek házasságkötések, hogy azokból egy uj, nagy, erős nemzedéket várhassunk. Akik megmaradtak, azok számára is nagyon meggondolandóvá válik a házasságkötés, a családalapítás, mert olyanok gazdasági viszonyaink, olyanok a megélhetési lehetőségek, olyanok a lakásviszonyok, hogy bizony nagy elszántság, nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ma családot alapítson. Kiss Menyhért: Igaza van! Kéthly Anna: S még azokban a családokban, azokban a házasságokban is, amelyek már megvannak, tessék utána nézni a statisztikai adatokból, hogy mennyire csökkent a gyermekszaporodás, hogy mennyire kisebb ott is a gyermekszületés. Ez mind szoros összefüggésben van a gazdasági helyzettel.' Az ország népszaporodási kérdésnek egyik pontja lehetne talán a kivándorlók visszatelepi-