Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

390 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922, tése, azonban látjuk az eddigiekből is, hogy ez a visszatelepülés nem indult meg azzal a tempóval, amellyel meg kellett volna indulnia, ha itt rendes viszonyok vannak, sőt nagyon sokan — én magam is rengeteg embert ismerek — a kivándorlás gondolatával foglalkoznak és ettől csak az tartja őket vissza, hogy az átkelés költsége rettenetes és a bejutás Amerikába igen nehéz. Bogya János : És a munkátlanság még nagyobb, mint nálunk. Kéthly Anna : A születési arányszámot, amely — mint mondtam — a háború előtt és a háború első éveiben meglehetős magas volt, a halálozási arányszám nagyon csúnyán lerombolta, és ha összehasonlítást teszünk a mai helyzettel, azt mondhatjuk, hogy ennek a számnak növekedése nem is várható. Ez nagyon szomorú dolog. Halálozási arányszámunk legnagyobb részét már a háború előtt is, a háború alatt is és fokozottan a háború utáni esztendőkben a tuberkulózis és a gyermekhalandóság teszi. A háborús nélkülözések során tönkrement szervezetek természetesen az eddiginél is kevesebb ellenállóképességgel fognak birni, kisebb lesz az ellenállóképesség különösen a gyermekeknél. Az a testi leromlottság, amely a dolgozó osztályokat jellemzi, igen erősen kifejezésre jut ezen osztály gyermekeiben és ezek a gyermekek olyan körülmények között, olyan egészségi állapotban jönnek a világra, hogy hosszú életet jósolni nekik a legnagyobb optimizmussal sem lehet. Az elcsigázott, rosszul táplált, szűk, nedves lakásban lakó munkásanyák az utolsó pillanatig nehéz testi munkát végeznek és mikor lefekszenek s a gyermek világra jön, már háromnégy nap múlva, de tudok számtalan esetet, hogy már a második napon felkelnek, mert hajtja őket a szükség, az elvesztett munkanap, amely hiányzik nekik. A kenyérkereső munkanap, az elmulasztott munkabér olyan korbács annak a szegény munkásanyának, mely nem engedi meg neki, hogy pihenjen azon nagy feladat után, melyet a nemzet javára teljesít, amikor gyermeket boz a világra. Zsitvay Tibor: A tanyai gazda felesége is felkel! Kéthly Anna : Az is rosszul teszi, t. képviselőtársam, mert nem szabad. Zsitvay Tibor: En sem helyeslem, igaza van! Szomjas Gusztáv: Igaza van, ebben egyetértünk a szónokkal! Kéthly Anna: A halálozási kedvezőtlen arányszám elsősorban kifejezésre jut a halvaszületések arányszámában. Hivatalos statisztika szerint 1914-től 1921 első feléig a halvaszületések arányszáma 30 %-kal emelkedett. Szomjas Gusztáv : Ennek vérbaj az oka ! Kéthly Anna : Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a főváros lakosságának 47°/o-a lakik egyszobás lakásban. Hogy ez mennyire összefügg a gyermekhalandósággal, ezt ugyanévi július hó 25-én, kedden. csak statisztikával fogom bizonyítani, ez nem reklámcélra, nem bizonyos tendenciákkal készült statisztika, hanem hivatalos statisztika. A csecsemők közül elhalt az egyszobás lakájban lakók közül 12'4°/o, a kétszobás lakásban lakók közül 5'3°/o, a háromszobás lakásban lakók közül 2'2°/o. Nincs tovább a statisztika. Ebben az a megjegyeznivaló, amire különösen rá kell mutatni, hogy már a háromszobás és egyszobás lakások között is 10'2°/o eltérés van. Ez a statisztika 1920-ban készült, és hozzátehetjük, hogy 1920 óta nem javultak a lakásviszonyok, sőt rosszabodtak és semmi jele annak, hogy javulni fognak, semmiféle intézkedést nem látok, hogy a javítására törekednének. (Mozgás jobb felől.) Budapesten a kültelki nyomortanyákon nem 100—200, de ezernyi helyen egyszobás lakásokban 15—20 lélek lakik együtt. T. képviselőtársaim, van ojyan is, ahol még több ember lakik együtt. En most ennél a pontnál nem akarok azzal foglalkozni, hogy erkölcs szempontjából mit jelent az, amikor egyszobakonyhában össze vannak zsúfolva apró gyermekek, serdülő lányok ós ifjak, fiatal házaspárok és öreg emberek. Hogy ez erkölcs szempontjából mit jelent, t. képviselőtársaim önmaguknak megmondhatják, de az bizonyos, hogy ez sem gyermekszületés, sem a már megszületett gyermekek megmaradása szempontjából egyáltalán nem nevezhető ideális állapotnak, A statisztika szerint — ugyancsak hivatalos statisztika — a háború előtt az élve született csecsemők 14'9%-a halt el még egyéves kora előtt. Ez a szám 1920-ban 181%-ra emelkedett, és bár még az utolsó évről nincsen kimutatás, egészen bizonyos, hogy az utolsó másfél év ebben a tekintetben is rosszabbodást hozott. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy egy statisztikai kimutatás szerint az 1911 —1915. évek átlagában az élve született csecsemők közül elhalt a nagybirtokosnál, középbirtokosnál és bérlőnél 12'8%, a gazdasági munkásnál 23'5°/o, az ipari munkásnál 18'l°/o, a napszámosoknál 25" 1%, házicselédek 271%, akkor nagyon világossá válik a gazdasági viszonyoknak és a gyermekhalandóságnak összefüggése. Ennek a statisztikának egy hibája van : a nagybirtokos osztályt kimutatja, a nagytőkés osztályt nem, holott valószínű, hogy ez az osztály sem áldoz 27"l°/o-ot vagy 25'1%-ot csecsemőkben. Kiss Menyhért: Helyes, jól beszél! Kéthly Anna: Ez a statisztika 1915-ig terjed. Ujabb még nem készült; de hogy ez is leromlott, az bizonyos, mert 1915 óta a dolgozó néposztályok helyzete — itt nem akarom azt mondani, hogy csak a fizikai és szellemi munkásoké,, az ipari munkásoké, hanem a falusi munkásoké is, a falusi szegénységé is — erősen romlott, romlottak az életlehetőségek, erősen romlott az életszínvonal, a megélhetési lehetőségeik 1915 óta csak az ő rovásukra tolódtak el. Ezek a csecsemőhalálozás adatai.. De ne