Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

392 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden. sitése érdekében körülöttünk végeznek. Ezt a békét akarja az én felszólalásom szolgáim akkor, amikor a tegnap és ma elhangzott beszédekre reflektálok. T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg eze

kutan, hogy mint gazda, agrárius szempontból néhány észrevételt fűzzek az indemnitási javaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is a földrefcrmról akarok beszélni. Igen sok szó, sok beszéd hangzott itt el a földreformról. Én a magam lészéről, amint előbb is kijelentettem, egyik pártbxz sem tartczcm, de igazságos és méltányos akarok lenni ennek a kérdésnek elbírálásában is, és tiszta meggyőződésből jelentem ki, hogy bár az agrárreform végrehajtása lassan halad előre, ennek oka a dolog természetében rejlik, és első és legfőbb oka pedig ennek az, hogy annakidején, amikor ennek a reformnak megvalósításáról szó volt és amikor ezt törvénybe iktatták, nem történt gondoskodás a földreform megvalósításának pénzügyi részéről. A főbaj itt a pénzügyi kérdés, mert pénz nélkül venni valamit akkor, amikor a törvény határozottan kimondja, hogy földhöz csak a forgalmi árnak megfelelő ellenérték ellenében lehet jutni, lehetetlenség. Azonkívül nagy szerep jut a földreform végrehajtásának lassúságában az izgatók munkájának. Ezt is tapasztalatból tudom., hogy amikor a földreform kérdése legelőször került a megvalósulás stádiumába, megjelentek az izgatók és azt mondták : jogod van ingyen földet kérni, az állam ingyen adja. Amikor pedig ez a kérdés már elavult és az embereket felvilágosították, látták, hogy ez a törekvés eredménytelen, akkor azzal a kívánsággal jöttek, hogy a földet 8 évi bér, 8 métermázsa búza ellenértékével örök árban megkaphassák. Ezek és sok más hasonló izgató eszközök voltak okai a földreform lassú megvalósulásának. Ott, ahol a föld tulajdonosa kellő jóakaratot mutatott, a földreform, megvalósítása egyáltalán nem. tartozott a lehetetlenségek közé. Igen sok példa van arra, hogy a legbonyolultabb, a legnehezebb kérdéseket közös megegyezéssel, békés utón és kellő jóakarattal igen könnyen meg lehetett oldani. Erre vonatkozólag közvetlen példát tudok mondani magamról, akinek majdnem az egész birtokára igényt jelentettek be és amikor a tárgyaló bíróság kijött, a kérdés fél óra alatt elintézést nyert, a jogos igénylő földhöz jutott, megkapta a bérletet, miután készpénzzel fizetni nem tudott, a házhelyeket kiadtam írig pedig nemcsak azoknak, akik jogos igénylők voltak, hanem olyan szegény embereknek is, akik bár nem voltak jogos igénylők, méltányossági okokból megkapták a telket, mert mindenesetre szükség volt arra, hogy kérésük figyelembe vétessék. (Egy hang balról : Mit fzetnek bért ?) Az összeg nem magas, mert hiszen ha valaki abban a helyzetben van, hogy nagy összegeket tud fizetni, az nem megy a faluvégre kis házhelyet könyörögni magának, hogy kunyhóját felépítse, hanem ha sok pénze van, elmegy a falu piacára, vagy arra a helyre, ami a legjobban megfelel neki és ott épiti fel házacskáját. (Igaz ! ügy van ! jóbbfélől.) T. gazdatársaimnak felhívom figyelmét arra, hogy kezeljék igaz jóakarattal és belátással ezt a kérdést, mert hiszen sokkal jobb ezt ma jóakarattal, békés utón megoldani, mint a közeljövőben talán kényszerűségből, sokkal nehezebb helyzetben megvalósítani, amikor a sokkal nehezebb, kényszerítő körülmények folytán a sebben még tüske is marad, amely mindig fog égetni, a sebet állandóan izgalomban tartja és nem engedi behegedni. (Helyeslés.) A múltban a magyar birtokososztály patriarchális viszonyban élt a falu népével. A falu népe igazi jóbarátját, jóakaróját tisztelte benne, tanácsért hozzá fordult. Abban az időben nem is sikerült volna az izgatóknak a nép becsületes lelkéhez hozzáférkőzni. A földreformmal szoros kapcsolatban áll a többtermelés. A földreform akkor, ha a többtermelés egyszersmind beléje nem kapcsolódik, káros és veszedelmes eredménye lesz a törvényhozás munkájának. Ennek az országnak nem feldarabolásra, hanem több terményre van szüksége. Állítsuk fel tehát a többtermelés szolgálatára mindazokat az eszközöket és tényezőket, amelyek arra hivatvá'k, hogy a föld népe, a legkisebb ember is, módot találjon segítségükkel ara, hogy láthasson, tanulhasson. Gr. Széchenyi Viktor : Népszerű gazdasági szakoktatás ! Forster Elek : Itt kapcsolódik be a földreform és a többtermelés kérdése az iskolába, itt kapcsolódik be a közép- és nagybirtokok hivatása, nak kérdésébe. A magyar uép konzervatív, tanulni szívesen tanul, de csak akkor, ha eredményeket lát. Az elméleti oktatást meghallgatja, de hogy az nagyon sokat fogna rajta, kevésbé hiszem, (ügy van ! jobbfelöl.) Ha azonban egy jól kezelt birtokon látja a gazdálkodás eredményét, készséges követője, ápolója és buzdít ója annak a példának és ezáltal érhetjük el legbiztosabban a többtermelést, (ügy van ! jóbbfélől és a középen.) Itt mutatkozik a középés nagybirtokok fontossága. Nagybirtokok alatt nem a százezer holdas latifundiumokat értem és nem azt értem, hogy minden nagybirtokot meg kell hagyni, — meg kell hagyni ott és azt a nagybirtokot, ahol és amelyik a maga hivatása helyén van, tehát mindent a maga helyén — ha pedig e nagybirtokok felosztásra kerülnek, lehetőleg sok kisbirtok között középbirtokokat kell alakítani, hogy azok példaadó iskolákul szolgáljanak a körülöttük lévő kisbirtokok számára a jobb gazdálkodás, a többtermelés elsajátításához. Egy nagyon fontos kérdésről igen sok szó esik : a tekintélyről és a törvénytiszteletről. A tekintély és a törvénytisztelet annyira szükséges és fontos, hogy igazán enélkül az országban béke, megér munkásság ki nem fejlődhetik, (ügy van! jóbbfélől és a közéfen.) Sajnos, e tekintetben a romlás egyik főokát a lelketlen izgatás és a forradalmak következményein kívül abban látom, hogy a tekin-