Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

A nemzetgyűlés 29. ülése J922. évi július hó 25-én, kedden. 391 egyszerű nép nem mélyed a dolog velejébe, hanem egyszerűen a számokat nézi. Természetesen izgatók mindig bőven akadnak, akik elferditik a szavak értelmét, ugy bogy a nép csak a 600 korona napszámot fogja látni, vagy azt a számot, ami itt elhangzott, s ha azt nem meg kapja, azt hiszi, hogy megrövidítették jogaiban, hogy itt olyan osztályuralommal áll szemben, mely ellen neki tüzzelvassal védekeznie kell. Nem szolgálja ez azt a békés egyetértés, melyet a nemzetgyűlésben elhangzott szavaknak szolgálniuk kellene. A másik felszólaló, Fábián igen t. képviselőtársam tegnapi beszédjében ugy állitotta be a gazda és földmivesnép helyzetét, ezeknek a nemzet egyeteme iránt teljesítendő adózási kötelezettségeit, például állítva oda a 100 holdas gazdát, hogy egy 100 holdas gazdaság adótétele egyenlő lenne egy cseresznyefa termésének értékével. Nem tudom, honnan vette igen t. képviselőtársam adatait, arról azonban biztosithatom, hogy a gazda által fizetendő adók nem kevésbé súlyosabbak, mint a kereskedőkéi. Azt a tételt állitotta azután fel, hogy a gazda sokkal kisebb mértékben van megróva a forgalmi adóval, mint a kereskedő. Ez is nagyon téves felfogás, mert ennek épen az ellenkezője igaz. A kereskedő ugyanis az általa lerótt forgalmi adót igen könnyen áthárítja vevő-közönségére, míg a gazdának még arra sincs befolyása, hogy saját terményei árát szabályozhassa, mert hiszen az nem tőle, hanem sok száz másféle tényezőtől függ. Bizony-bizony, különösen az a falusi kisgazda, a többszörösét fizeti meg annak a forgalmi adónak, amit a kereskedő fizet, akinél mint utolsó fórumnál szerzi be szükségleteit, amikor az a szükséglet már, tudja Isten, hányszor rovatott meg forgalmi adóval. Itt vannak még azonkívül a gazdák által fizetendő adótételeken kivül azok az adók, amelyek az adókönyvekben elkönyvelve nincsenek, hanem rendeleti utón vettetnek ki a gazdaközönségre és amely adónemek sokszor sokkal*nagyobb terhet jelentenek, mint a pénzben fizetendő adók. Ennek megvilágítására a t. Nemzetgyűlés szives engedélyét kérem arra, hogy Zala vármegye alispánjának egy rendeletéből szemelvényeket olvassak fel, amelyek megvilágítják ezt a dolgot. A m. kir. kereskedelemügyi minister ur 1920 május 15-én kelt rendelete ez, amelynek címe : »Rendek t az utfentartási munkálatoknál és az utfentartással kapcsolatos összes teendőknél szükséges fuvarokra közerők kirendelése tárgyában.« Az első pontban megállapítja az alispán ur, hogy kétfogatú fuvar napi illetménye 8 órai nappali munkaidő számításba vétele mellett napi 80 korona, ugyanez egyfogatú fuvarnál napi 50 korona. A fuvar emellett a téritmény mellett olykép vehető igénybe, hogy egy rövidebb, két-három kilométer körzeten belül teljesítsen egész napon át szolgálatot. Oly esetekben, midőn kő, kavics, fa vagy más építési anyag utfentartási célra szállíttatik, a téritmény kilométerenként fizetendő. A megtett útnál csakis a teherrel megtett ut hossza vétetik számításba, a rakomány kétfogatú fuvarnál egy köbméter kő vagy kavics, illetve fél köbméter faanyag, más anyagok fuvarozásánál ennek megfelelő teher. A téritmény kétfogatú fuvarnál kilométerenként 3 korona, egyfogatunál kilométerenként 1 korona 80 fillér. Ha a fuvaros a megállapított rakománynál kevesebbet rakodik, ugy a megállapított téritmény a rakománynak megfelelő számítása mellett megfelelő összegben leszállítandó. Vannak itt még egyéb tételek is, amelyek hasonló természetűek. Kérdem, t. Nemzetgyűlés, hogy nem súlyos és nehéz adók-e ezek, amelyeket e tekintetben a gazdatársadalomnak le kell rónia, még pedig oly dolgokért, amelyek tulajdonképen nemcsak a gazdatársadalmat érintik, hiszen nemcsak a gazdáknak szükséges ez, hanem sokkal fontosabb az ipar és a kereskedelem szempontjából. (Ugy van ! jobbfelől.) És mégis mit látunk ? Azt, hogy amidőn a gazda ilyen terhekkel van megróva, amiket csakis adóterheknek tekinthetünk, ezen a címen sem a kereskedő, sem az iparos ezekhez egy krajcárral hozzá nem járul. (Felkiáltások jobbfelől : Előfogat.) Itt vannak azután az előfogatok is. De én még tovább megyek. Saját magam tapasztalom a tulajdonképeni lakóheylemen, ahol a birtokom fekszik, Nógrád megyében, hogy ott a múlt évben minden földmives, legyen az kicsi vagy nagy, fuvaronként, az igavonó állatok után dorabonkent évi 800 koronát tartozott fizetni és ennek megtoldásaként még ezeket az emiitett fuvarokat is teljesíteni tartozott a felsorolt téritmények mellett. Azt hiszem, hogy amikor ilyen jelenségeket látunk és ezek beigazolást nyermek, nagyon könynyelmü dolog az, amit Fábián t. képviselőtársam tegnap mondott, amikor ugy állitotta be a gazdákat a kereskedő és más osztályokkal szemben, mintha azok a közterhekből semmit, vagy olyan csekélységet viselnének, hogy egy gyümölcsfa terméséből minden kötelezettségüket leróhatják. Az ilyen kijelentések nem alkalmasak másra, csak arra, hogy az osztálykülönbséget, a békés megértést felkavarják. Mi itt, a nemzetgyűlés fórumán békéről, megértésről beszélünk. Egyszer már igazán tartsa minden nemzetgyűlési képviselő kötelességének, hogy itteni felszólalásával ne a békétlenséget szolgálja, hanem azt az igaz békét, amire ennek a szegény magyar hazának, ennek a szétszaggatott társadalomnak annyira szüksége van. (Helyeslés jobbfelől.) Nem szabad itt az osztályokat egymással szembeállítani, nem szabad azt mondani, hogy itt van a nagybirtokos, itt a kisbirtokos, a napszámos, az iparos, a kereskedő. Azt hiszem, mindnyájan egy anyának gyermekei vagyunk, mindnyájan magyarok vagyunk és ha mi magyarok egymást valamennyien meg nem értjük, ugy az, amire mindnyájan törekszünk, hazánk integritása, boldogulása napról-napra jobban és jobban eltávolodik tőlünk, ellenségeink pedig ebből a példából is erőt és bátorságot merítenek arra, hogy folytassák azt a munkát, amit ennek a nemzetnek megsemmi-