Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

384 A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi jutius hó 25-én, kedden.. A tőkének, a vagyonnak minden szükséglete védve van a törvényekben, de a munkavállalóké nincs, sem a fizikai, sem a szellemi munkásoké. Itt volt pl. a fővárosi magánalkalmazottaknak egy igen üdvös higiéniai intézményük, a Ferenc József Kereskedelmi Kórház, amely a múltban, a háború előtti időkben, de még a háborúban is ideálisan töltötte be hivatását. Ebben az intézményben senki sem foglalkozott politikával, az emberek adminisztrációval és beteggyógyitással töltötték idejüket s mégis mi történt, igen t. Nemzetgyűlés? Mikor a keresztény kurzus nyeregbe ült, elvették ettől a Ferenc József Kereskedelmi Kórháztól, mint a munkásbiztositó pénztártól is az autonómiát, ennek kezelését beletették a bürokratikus bölcsesség kezeibe s sikerült ezt az üdvösen működő intézményt teljesen tönkretenni. Tönkretenni annyira, hogy a panaszok özöne érkezik most hozzánk azokról a dolgokról, amik ott történnek. Hát ha ez az a szociális gondolkodás, amely önöket áthatja, akkor mi magánalkalmazottak igazán nem kérünk ebből. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok a nemzetgyűlés elé terjeszteni egy határozati javaslatot, amelyet most fel fogok olvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a Ferenc József Kereskedelmi Kórház betegsegélyző pénztáránál ezidőszerint még érvényben levő havi 4000 koronás értékhatárt törölje el s a biztosítást minden alkalmazott részére a munkásbiztositó pénztárhoz hasonlóan tegye szabaddá. A kórház autonómiája áilittassék vissza, a régi igazgatóság helyeztessék vissza jogaiba azzal, hogy * záros határidőn belül tartozik a választások kiírásáról s azok pártatlan lebonyolításáról gondoskodni.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Áttérve a kormány gazdasági politikájára, nagyon kinos helyzetben vagyok, mert ehhez nem tudok hozzászólni. T. i. egyáltalában nem látok gazdasági politikát. Minden koncepció nélküli kapkodást, ide-oda tántorgást látok csupán és semmit sem látok abból, ami a dolgozó osztályoknak, a nép széles rétegeinek gazdasági helyzetét javíthatná. Csak azt látom, hogy a kormány gazdasági politikája tulajdonképen még azoknak sem használ, akiknek használni akar, mert ha a dolgozók életszínvonala a létminimum alatt marad, ebbe nemcsak a dolgozók pusztulnak bele, hanem bele fog pusztulni az ország is. En is itt élek, sokgyermekes családapa vagyok, azt szeretném, ha a gyermekeim boldogulnának ebben az országban. Nagyon szeretném, ha a jövő rám cáfolna és túlságosan nagy pesszimistának bizonyulnék. De én ugy látom, hogy ha önök ezt a politikát folytatni fogják, akkor igenis ezt az országot egészen tönkre fogják tenni. Lehet, igen t. uraim ott a túloldalon, hogy önök jóhiszeműek; nem akarok ebben kételkedni. Lehet, hogy jóhiszeműek: önök talán azt hiszik, hogy az a helyes ut, amelyen haladnak. Hiszen nevelésük, családi hagyományaik és mindaz, ami a múltban történt évtizedeken keresztül, talán ugy alakították az önök mentalitását, ennek a mentalitásnak a struktúráját, hogy önök igy éreznek. Azonban higyjék el, hegy mi itt ezekben a padokban akárhogyan nézünk ki külsőleg, akárhogyan öltözik is egyik-másik közülünk,, mindannyian a nép fiai vagyunk. Szeres kapcsolatban vagyunk nap-nap után a néppel, mi akik a szakszervezeti mozgalmakban résztvettünk. Ismerjük a nép bajainak minden csinját-binját, tudjuk, mi.fáj azoknak a dolgozó embereknek. És hiába mondta itt ma a túloldalon Tankovics igen t. képviselő ur . . . Bell Miklós: Ott van Ausztria példája ! Pikler Emil : Ausztria példájáról majd fogok beszélni, ha a képviselő ur ugy kívánja, mert épen nemrég fordultam, meg Ausztriában. Mindjárt rá fogok térni. Tankovics képviselő ur azt m.ondotta, hogy mi a munkásokat terrorizáljuk a szakszervezetekben, hogy megfosztjuk őket önálló akaratuktól, hogy a munkásvezérek parancsolnak és a munkások tulaj donképen áldozatok. Igen t. Nemzetgyűlés 1 Én ezt nem értem,. Most zajlottak le Budapesten és az országban a képviselőválasztások. Az ipari centrumúkban, ahol a rnunkások nagyobb tömegekben vannak együtt és választójoggal birnak, mindenütt titkes szavazás volt, nemcsak Budapesten, hanem Miskolcon, Pécsett, Győrött és más várcsokban is. Ha titkes a szavazás és az a munkás az u. n. munka s vezérektől — t. i. a szó rcssz értelmében vett munkásvezérektől, akik visszaélnek vezéri roivoltukkal — terrorizáltatott, miért nem. adott ezeknek választ a szavazócédulákkal ? Hiszen a szakszervezetek és a pártszervezetek nem voltak abban a helyzetben, hogy a munkásokat ellenőrizzék akkor, amikor a szavazatukat leadják. (Zaj és ellenmondások jobbfelŐl. Felkiáltások jobbjelöl : Olasz rendszer !) Mikcr az a munkás bement abba a kamrába és rátette azt a keresztet cda, ahova az ő szive' vágya diktálta neki, csak a saját lelkiismeretének, saját politikai meggyőződésének terrorja alatt állott. Senki őt terrorizálni nem tudta. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Szegedi találmány !) ' Olasz rendszer ? Igazán komikus, a Borsszem Jankóba való dolog. Az olasz rendszernek csak ott van létalapja, ahol analfabéták szavaznak. De miután a választójog rendelkezései szerint ugyebár, csak az szavazhatott, akinek négy elemi iskolai végzettsége van, (Egy hang jobb/elől : De sokan voltak, akiknek nem volt!) semmi célja sincs az olasz rendszernek. Megmondom őszintén, miért találták ezt ki ; nem Szegeden találták ki. Kitalálták itt, csak azért, hogy Budapesten a választás napján azt az ominózus kézjegyrendeletet kibocsáthassák, hogy azt indokolhassák. Mert a kézjegyrendelet arra való volt, hogy.ha valakit Grünblatt Salamonnak hivtak vagy pedig szervezett munkásnak látszott, amikor leadta szavazatát, az a válasz-