Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-29

À nemzetgyűlés 29. ülése 1922. mit csinálnak is a tudósok, akármínő műszereket találnak is ki, ezeket az erőket szabályozni nem lehet, csak ugy, mint a történelmi eseméményeket sem, mert az egyes emberek ehhez gyengék. Hiába igyekeznek önök is valakinek fejéhez vágni a hazafiatlanság vádját," ezzel nem változtatnak az események alakulásán. Propper Sándor: De pecsenyét sütni lehet mellette! Urbanics Kálmán: Vörös Napoleon! Pikler Emil : Egy megállapitással azonban a magam részéről is tartozom, hogy igazságtalan ne legyek. Azzal, hogy nemcsak minálunk, nemcsak Magyarországon járnak hibás utakon a hatalom birtokosai, hanem teszik ezt Európa összes államaiban, különösen azokban az államokban, amelyek a. volt osztrák-magyar monarchia testéből szakították ki uj területeiket. Ezekben igazán a legvadabb, a legelitélendőbb imperialista irány dühöng, és én, mint szocialista, aki a népek közötti békének és harmóniának vagyok hive, akiből azonban szól a magyar ember is, — akár hiszik ezt nekem, akár nem — hazafias érzésemből kifolyólag is ellene vagyok annak, hogy ezek az utódállamok, amelyek oly könnyen jutottak a zsákmányhoz, ilyen meg nem értően és ilyen ellenségesen állanak velünk szemben. Dobóczky Dezső : Piszkosul állanak velünk szemben ! Pikler Emil : Az előbb emiitettem már, hogy Gömbös Gyula t. képviselőtársamnak a nyugati orientációról való lemondása mennyire helytelen. Én viszont azt mondom és ezt meg kell állapitanom még Fábián igen t. barátommal szemben, is, hogy én nem szeretek kelet felé sanditani, én igazán a nyugati orientációnak vagyok megrögzött hive, mert ott látom a kultúrának, az emberszeretetnek és az embervédelemnek melegágyait. Hogy mik egyébként a mi kívánságaink, ebben a tekintetben és általános politikai tekintetben is, az le van fektetve a Peidl Gyula igen t. képviselőtársam által felolvasott elvi deklarációban, ugy hogy csak ismétlésekbe bocsátkoznám, ha ezekre a dolgokra a magam részéről is rámutatnék. En az eddig elmondottakhoz csak azoknak a szempontoknak megjelölését akarom még fűzni, amelyek különösen arra a társadalmi osztályra vonatkoznak, amelyből én is származom, t. i. a magánalkalmazottak, magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak osztályára, mert meg akarom magyarázni a túloldalon ülő igen t. képviselő uraknak, hogy miért vagyunk mi szociáldemokraták, miért vagyunk egyek a kézimunkásokkal s miért azonos a mi helyzetünk teljesen a fizikai munkásokóval, szóval, hogy miért tekintjük mi magunkat bér-rabszolgáknak ép ugy, mint ők ; miért valljuk mi is azt az o^ztályharcot, amelyet önök annyira elitélnek. Es itt mindjárt rátérek arra, hogy én ezen osztályharc alatt, igen t. képviselő urak, nem azt évi július hó 25-én, kedden. 383 értem, hogy a ma uralkodó osztályok helyébe — mint önök talán gondolják — a saját osztályunk uralmát akarjuk tenni. Nem. Ez igenis az u. n. proletárdiktatúrának, az Kun Béláéknak álláspontja volt. (Felkiáltások jobb felöl: Ezt csinálták !) Igen, ezt csinálták, de nagyon helytelenül, mert ezzel tették tönkre az önök jóvoltából hála Istennek igen rövid időre a magyar szociáldemokrata pártot. (Felkiáltások jobbfelöl : Majd meglátjuk !) Mert ha mi nagyon hamar talpraállottunk, ez a szociáldemokráciában rejlő őserő következménye, de ha tönkre lehetett volna tenni, Kun Béláék jobban tönkretették volna a szociáldemokráciát, mint a polgárság. Patacsi Dénes : A keresztény és a nemzeti erő és érzés fogja tönkretenni. (Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Jól van Patacsi ! Egyes ! Elnök csenget.) Pikler Emil : A Magyarországon élő magánalkalmazottak, a kereskedelem és az ipar terén dolgozó szellemi munkások, igen t. Nemzetgyűlés, évtizedek óta mostohagyermekei a magyar államnak. Mig a nyugati államokban rendezve vannak a jogviszonyok ; mig ott minden magáiialkalmazottnak megvan a törvényesen szabályozott nyári szabadsága, megvan az aggkori nyugdíjbiztosítása, szóval mindene, ami őt arra képesiti, hogy nyugodtan folytathassa munkáját, addig Magyarországon a nyugodt munka lehetőségének ezek a- kellékei egytől-egyig hiányoznak. (Zaj jobb felöl) Igenis, 1918 őszén, amikor megalakult az akkori magyar kormány, annak egyik tagja Garami Ernő igen t. elvtársam volt, az a Garami Ernő, akinek neve szeretettel sugározta be akkor a magyarországi magánalkalmazottak sziveit, mert ő volt az első, aki olyan rendeletet bocsátott ki, amely nem valami túlságos bőkezűséggel, nem valami egészen rendkívüli mértékben, hanem csak a nyugati államokban már behozott és alkalmazott törvények alapján megadta a magánalkalmazottaknak azt, amire igényük volt és igényük van ma is.. De mihelyt jött az u. n. keresztény kurzus, amelyet én mindennek inkább tartok, mint kereszténynek s amelyet legjobban talán pogánynak szeretnék nevezni. (Zaj jobb felöl.) Amikor ez a kurzus uralomra jutott, első ténye az volt, hogy a Garami-féle rendeletet hatályon kívül helyezve, visszaállítsa a reakciót ezen a téren is, hogy a régen elavult ipartörvény alapján rendezze a mi ügyeinket és a szószpros értelemben éhenhalásra ítéljen bennünket. En a részletekről ebben a kérdésben most nem akarok beszélni, az adójavaslatoknál és talán a készülő törvénytervezetnél, amely a magánalkalmazottak jogviszonyait is fel fogja ölelni, lesz majd alkalmam azokra a sérelmekre rámutatni, amelyek a mi osztályunkat sújtják, meg kell azonban jegyeznem, hogy Magyarországon egységes, szociális munkajog nincsen is.