Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-29
A nemzetgyűlés 29. ülése 1922. évi július hó 25-én, kedden, 373 eléggé lesújtó kritikával, ez a hadirokkantakra, hadiözvegyekre és hadiárvákra vonatkozólag kiadott rendeletnek utólagos törvényesítése. Ha ez a nemzetgyűlés legelső törvényében ilyen antiszociális intézkedést tesz, hogy ezt a kormányrendeletet törvényesiti, akkor nem veszi le a bélyeget magáról, hogy szociális kérdések iránt érzéke nincs. Ha valaki azt a hadirokkantrendeletet csak egyizben is elolvasta, lehetetlen, hogy jó szivvel megszavazza. Egyebet nem mondok, csak egy pontot említek. Az a rokkant, özvegy vagy árva, akinek 36.000 korona évi jövedelme van, már nem részesül ennek a rendeletnek kedvezményeiben, az továbbra is a régi, néhány koronás illetményt kapja. Harminchatezer koronát ma ugy tekinteni, mint egy rózsás vagyoni helyzetet, harminchatezer koronát ma ugy tekinteni, hogy az azonfelüli jövedelemmel rendelkező rokkant, özvegy vagy árva már az állam segitő kezére nem szorul, ez lehetetlen. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Különösen lehetetlen ezt ennek a nemzetgyűlésnek megtenni, amely már saját magáról gondoskodott. Lehetetlen, hogy amikor magunkra vonatkozólag a mai helyzetnek megfelelő arányos tiszteletdíjat megállapítottuk, akkor ezen az összegen mélyen alul maradó 36.000 koronát olyan összeg gyanánt állitsunk oda,» amely már vagyonos helyzetet, biztos megélhetést jelent. Ebből kifolyólag ezt a rendeletet a nemzetgyűlésnek törvényesítenie nem szabad. A rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák általában azt óhajtják, hogy a munkaügyi és népjóléti minister ur hatásköre alól kivétessenek és újra a honvédelmi minister ur illetékessége alá helyeztessenek. Megvannak a szomorú tapasztalatok arra, hogy ezt kérjék és követeljék. A rokkantak, özvegyek és árvák felháborodással figyelték az elmúlt években azt, hogy ,a moziengedélyeknél, italmérési engedélyeknél és trafikengedélyeknél folyton-folyvást reájuk történt hivatkozás, az ő érdekükben hozattak bizonyos rendelkezések és épen a rokkantak, özvegyek és árvák voltak azok, akik legkevésbé jutottak hozzá ezekhez. Pakots József: Ál-rokkantak kapták! Szilágyi Lajos : Ha még megemlitem azt, hogy a nem hivatásos katonai állományba tartozó rokkantak általában azt követelik, hogy ők egyenlő elbánás alá vonassanak a hivatásos állományba tartozó rokkantakkal, s a ténylegesek és nem ténylegesek illetményei között különbségek ne lehessenek, akkor nagyjából vázoltam azokat a követelményeket, amelyeket a most érvényesíteni szándékolt rendelettel szemben a rokkantak támasztanak. A szabadságjogok tekintetében én a teljes és tökéletes szabadságot követelem. Azokkal szemben azonban, akik visszaélnek a szabadsággal, a legszigorúbb megtorlást is indokoltnak tartom és a statáriumig is szivesen elmegyek. Mivel a nemzetgyűlés alkotmányozó nemzetgyűlésnek nevezi magát és — kénytelen vagyok azt mondani az első nemzetgyűlésen szerzett tapasztalatok után — valószinüleg alkotmányozással is fog foglalkozni, röviden leszögezem, hogy én a legrosszabbnak a mai helyzetet tartom. Ennél a mai helyzetnél még a köztársaságot is jobbnak tartom, (Mozgás a jobboldalon.) de egyedül helyesnek és egyedül célravezetőnek a törvényes királyság helyreállítását tartanám. Mivel azonban ez lehetetlenné tétetett ez idő szerint, sőt ilyen irányban a törekvéseink is akadályozva vannak, én az ősi nádori intézmény visszaállítását tartom célszerűnek, záros határidőre megválasztott nádorral. Mint a trianoni békének egyik legmakacsabb ellensége, megértéssel vagyok a nyugatmagyarországi felkelők iránt. Sőt tovább megyek, örülök és lelkesedem, ha ilyen akciót hallok, és a magam személyére nézve is kész vagyok bármikor ilyen célú vállalkozásokban részt venni. Peidl Gyula : Ezzel használnak a hazának ! Szilágyi Lajos : Én csak egyedülálló képviselő vagyok. Azt tartom, hogy a trianoni gyilkos béke ellen minden földfeletti, de minden földalatti munka és eszköz is indokolt és megengedett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Sal y Endre : De nem fejjel a falnak ! Nagy Ernő : Ez igaz, de haljon meg mindenki, ne legyenek felmentettek ! Szilágyi Lajos : Más kérdés azonban az, hogy időelőtti, rosszul megtervezett, még rosszabbul végrehajtott vállalkozások kudarcáért igenis felelni kell. A letartóztatott egyéneket tehát csakis ebben az egy tekintetben vélem felelősségre vonhatónak, egyébként pedig mint a nemzeti ügy fanatikusaínak szabadonbocsátását • követelem. (Mélyedések balfelől.) Követendő politikai magatartásomat illetőleg feltétlenül követelem a megsértett jogrend helyreállítását, a választási visszaéléseknél a bűnösök megbüntetését és a fertőzött mandátumok megsemmisítését. (Zaj.) Cserti József: Akkor kevés maradna! Szilágyi Lajos : Egyébként a történtekre, különösen pedig azokra a történtekre, amelyek csekélységemmel szemben elkövettettek, természetszerűen a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok fátyolt vetni. A kormánytól azt kérem, hogy épen a nagyobb bajok megakadályozása végett téTJen vissza az alkotmányosság és a parlamentarizmus útjára. Becsülje meg legalább saját teremtményét, ezt a nemzetgyűlést, vegyen részt annak ülésein, — ezt nem lehet eléggé hangoztatni — és ne vegye igénybe semmiféle illegális szervnek támogatását. Külpolitikai, gazdasági és szociális kérdésekben pedig ne tétovázzon tovább a kormány, provokálja ki a nemzetgyűlés határozatát és cselekedjék. Ha ezt megteszi a kormány, nyugodt lehet a ministerelnök ur, hogy én nem fogom le a kezét. (Helyeslés balfelől.)
