Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hét fon. 353 Elnök: Méltóztassék folytatni. Strausz István : Hogy a zárszámadást hogyan kell megejteni az állam készleteiről, ingóságairól, ingatlanairól, ez mind rigorózusan szabályozva van a törvényben. De most azzal jön a kormány, bogy gyors tempóban akarja előterjeszteni, azért ő a zárszámadás helyett egy külön kimutatást kivan készíttetni, amelyben a kiadásokat csak utalványozás szerint, a bevételeket előirás szerint tünteti fel. Egy ilyen kimutatás törvénybe iktatása és elfogadása annyit jelent, mintha már előre megadtuk volna^ a felmentvényt a kormánynak. Az utalványozás tulaj donképen a jogalap előjegyzése a kifizetésre, az előirás a jogalap a bevételek követelésére. Ez igy magában még statisztikának sem fogadható el, mert ez nem megbízható. Ebből még a kormány annyit törülhet, amennyi jólesik, és mi lesz a követelésekkel és mi lesz a tartozásokkal, amelyek fenmaradnak ? Ha — amint az alkotmányjogi törvények előirják — ezek mellett az adatok mellett van a lerovás, vagyis a pénztári eredmény, az igenis értékes adat, de igy különállóan a számadástételekre felmentvényt alapitani ßgyaltalaban nem lehet. Akkor, amikor vagyonokró], értékpapirró], pénztári készletekről semmi tájékoztatást sem nyújt a tervezett kimutatás, a törvényben elrendelt mérlegről még beszélni sem lehet. Es mi lesz a forgalmi, az átfutó kezeléssel, amely egy nagy terrénum, ahol lehet belső gazdálkodást folytatni, tilalom ellenére — quasi titkos alapként. Minderről az indemnitási törvényjavaslat indokolása mit sem szól, hanem csak az előadó állit ja, hogy a zárszámadás helyett kimutatást a számvevőszék elnöke kér. A számvevőszék elnöke ezt nem kérhette, annak semmiféle nyoma nincs ; a számvevőszék elnöke ily javaslattal a kormánnyal együtt nem jöhet a nemzetgyűlés elé, a számvevőszék elnöke csak maga jöhet javaslattal, amelyet a ministerelnök ur előterjeszt. Egyébként is ez nem a zárszámadásra vonatkozik elsősorban, hanem már azoknak a beadványoknak szükitésére, amelyekből a zárszámadás készül és amelyeket a kormany a legfőbb állami számvevőszékhez küld. Tehát a kormány már ezeket szűkíti meg, ugy hogy maga a számvevőszék is bekötött szemmel vizsgálhatja az egyszerű kimutatást, mert ezekből abszolúte semmit sem lát és semmit sem tud érdemlegesen elbirálni. Ha az igen tisztelt Nemzetgyűlés meg akarja adni már most a felmentvényt, akkor ezt a zárszámadási javaslatot igenis megszavazhatja. Maga ez a kontemplált intézkedés tudom, hogy megvan már egy indemnitási törvényben, — más évekre vonatkozóan — de az még sem ment óly messze és hiába iktatták azt törvénybe, alkotmányjogilag érvénytelen, mert az 1897. XX. törvénycikkre hivatkozik és nem az 1870 : XVIII. törvénycikkre, sem pedig az 1880 : LXVI. törvénycikkre, amelyek alkotmányjogi garanciaként megállapították a zárszámadások formáját, alakját, A törvény változtatására különben nincs is szükség, mert ha vis major-féle okai volNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. nának a kormánynak, amelyeket nem is emiitett, akkor tessék a kormánynak a legfőbb állami számvevőszékkel ezt letárgyalni, megbeszélni és olyan formában idehozni, amilyen csak lehet a zárszámadás ; a nemzetgyűlés azt meg fogja tárgyalni és amennyiben az indokok akceptabilisek, elfogadhatók, azt el fogja fogadni s a felmentvényt meg fogja adni. Elnök : A képviselő urat kötelességem figyelmeztetni, hogy még öt percig engedhetem a képviselő urat beszélni. Amennyiben öt percen belül be nem méltóztatik fejezni beszédét, a házszabályok értelmében kénytelen lennék a képviselő úrtól a szót megvonni. Méltóztassék kérem folytatni, de legkésőbb öt perc alatt méltóztassék beszédét befejezni. (Helyeslés jobb felöl.) Szijj Bálint : Kuna P. ezt az egészet elmondta volna öt peTc alatt. Strausz István : Nem szükséges tehát egy indemnitási törvényjavaslattal a mi alkotmányjogi törvényeinket félretolni és erre precedenst alkotni. Szerettem volna még kifejteni- azt, hogy az egyéni osztatlan ministeri felelősség tulaj donképen megszűnt. Most még csak arról szólok, hogy a kormány az indemnitási javaslatot megtömte különféle törvényes intézkedésekkel, amelyek ahhoz nem tartoznak. A költségvetésre vonatkozólag az 1897-ik évi XX. törvénycikk 14. §-a ekként intézkedik (olvassa) : »A költségvetési törvény intézkedik a netalán mutatkozó hiány fedezetéről vagy a fölösleg hovafordításáról. Ezen intézkedés nem foglalhat magában olyan határozatokat, amelyek természetüknél fogva külön törvény hozatalát igénylik.« Itt felsorolja az indokolás, hogy még kölcsönre vonatkozó intézkedést sem szabad oda felvenni. Egészen más világ, más természetű a budget-] og, mint a többi jog. Hatályában csak egy évre terjed ki. Az a különös sajátsága van, — már a római kódexekben olvassuk — hogy az egyedüli, amit ha ma hozunk, öt esztendőre is visszaható erővel bir. További sajátsága az, hogyha áthágja is a kormány, arra megvan a módja, hogy mentse magát, van rá törvényes eszköze és megkapja a felmentvényt, az abszoluciót. Továbbá az a sajátsága, hogy egészen más a per joga : maga a közigazgatási hatóság, legfelsőbb fokon pedig a nemzetgyűlés. Teljesen elütő az egész vonalon az a sajátsága, hogy áttörhetetlen év közben, épen azért, hogy a nyugalmát biztosítsa az egész társadalmi és állami gazdaságnak. Ha valamire szükség van, akkor nem szabad novelláris törvényjavaslattal jönni, hanem póthitelt, rendkivüli hitelt kell kérni. És az a külön sajátossága van, hogy végrehajtásával mindig csak a pénzügyminister van megbízva és hogy azzal az egy évvel, amelyre terjed, meg is szűnik. Most ebbe a javaslatba bevett a kormány mindenféle rendelkezéseket : állami politikai természetű, közjogi, magánjogi, büntetőjogi intézkedéseket. És azt mondja erre az igen tisztelt elő45