Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
?M A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. Horváth Zoltán : Nagyatádinak mondják ! Strausz István : ... én akkor is az alkotmányt védtem. (Zaj.) Kovát s Nagy Sándor : Hogyne ) Leszedte a keresztet a koronáról ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. Strausz István : Amint leszögeztem, alkotmányunkban különálló törvénybe van iktatva, mint alkotmány biztosíték a következő. Kováts Nagy Sándor : Nem. szedett le keresztet ? (Zaj.) Strausz István : Az 1897 : XX. te. 19. §-a az indemnitásról a következőket mondja (olvassa) : »Ha a költségvetési törvény azon év január hava 1-éig, amelyre szólt, létre nem jöhet, a kormány külön törvényjavaslaton felhatalmazást tartozik kérni arra, hegy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhes&e és kiadásait fedezhesse. Ily rendkívüli felhatalmazás időtartamát a törvény világosan meghatározza ugyan, de a meghatalmazás ezzel együtt a törvény hatálya azzal a nappal szűnik meg, melyen az uj költségvetési törvény kihirdettetik. A kormány az e napig eszközi ött összes kezelést az uj költségvetési törvény keretébe illeszti.« Ez a javaslat minden kételyt eloszlat a tekintetben, hogy csakugyan egy soha nem látott előirányzatot akar indemnitás utján törvénybe iktatni a kormány. Kitűnik abból is, hogy az 1921/22. évi költségvetést utólagosan egy szakasszal törvényerőre akarja emelni. A kormánynak már volt indemnitása, mellyel az 1920/21. évi költségvetés keretei között gazdálkodott. Ha most is ezt tette volna, lehetett volna a dologról beszélni, de igy nem lehet ezt a javaslatot megszavazni, mert hiszen nem lehet más költségvetéssel jönni. És ebben a javaslatban is milyen kifejezések vannak ? (Olvassa) : »Az 1921/22. évi zárszámadás az 1921/22 évi költségvetési előirányzat rovatrendszere alapján eszközlendő — tehát csak rovatrendszert emlit — olykép, hogy az egyes költségvetési fejezetek, címek és rovatok között átruházásnak helye nincs és hogy az 1921/22. évi költségvetésben igénybevett hitelek közül a rendes és átmeneti kiadások között nincs két évi felhasználásnak helye.« Ezekből az utóbbi kifejezésekből kitűnik, hogy tulajdonképen az 1921/22. évi költségvetést is törvényerőre kivánja emelni a kormány. Nem kell ebben a testületben magyaráznom, hogy nekünk egyebünk nincs, mint a költségvetési jogunk. Ez is nagyon megtépáztatott a forradalmak alatt. De a ministerelnök ur nem szólalt még fel ebben a teremben anélkül, hogy ne emiitette volna azt, hogy ő, igenis, az alkotmányt akarja helyreállítani. Nekünk ehhez ragaszkodnunk kell, mert ez az alkotmány fundamentuma, amelyet feladnunk nem szabad. Nem is hiszem, hogy az én felvilágosításaim után akad ebben a teremben egyetlen ember is, aki ezt az indemnitást megszavazza, mert nem mehet a nép közé, amely igen jól tudja, — bár az alkotmányosság iránt kevés érzéke van — hogy mit jelent a költségvetési jog. Velem megtörtént a választások alatt, hogy azt kérdezték tőlem, hogyan van az, hogy mindenféle oda nem tartozó rendelkezést vesznek fel az indemnitásba, amikor nálunk a községházában az nem ugy van, ott pótadókat külön statútumban emelnek, illetményeket külön statútumban emelnek, és a költségvetésben csak leszűrik ezeknek pénzeredményeit. Azt kérdezték tőlem, hogy hogyan ismerjék ki magukat, ha az indemnitásban mindenféle rendelkezést felvesznek. Ennyire van érzéke a népnek a budget-jog iránt, amely egyedül védi őt meg a hatalom túlkapásai ellen. Én nem akarom kritika tárgyává tenni, hogy ezen költségvetési előirányzat alapján, amelyet igy becsúsztatva, indirekt utón törvényerőre emelnek, tízmilliárddal több adó háramlik az adófizető polgárokra ; ez úgyis befolyt volna. De azt, hogy a bevételek ne ugy ajánltassanak meg és hogy a kiadások ne ugy szavaztassanak meg, amint azt alkotmányunk előirja, helytelenítem, ebbe ez a nemzetgyűlés bele nem mehet, nem mehet bele abba, hogy egy csapásra két legyet üssünk agyon, és két évre adjunk indirekt indemnitás utján költségvetést. Hogy a kormánynak nincs komoly szándéka uj költségvetést késziteni, mutatják azok a rendelkezések, amelyeket az indemnitási javaslatba felvett és amelyekben odakonkludál, hogy felhatalmazást kér bizonyos kiadásokra, melyek szorosan a költségvetés keretébe tartoznak, még pedig felhatalmazást kér 1923 június végéig, vagyis az egész számadási év tartamára. Erre különben még rá fogok térni, itt csak arra az ingadozásra kívánok még rámutatni, amely az előterjesztésekben van. Maga az indemnitási javaslatot előterjesztő előadó ur azt mondja, hogy ez a költségvetés még nem tárgyaltatott le. Ebből mindenki azt olvasná ki, hogy még le lesz tárgyalva. De hiszen még be sincs terjesztve ! Ugyancsak ezzel a megállapítással él a pénzügyi bizottság is. Itt a lényeg az, hogy egy költségvetési előirányzat indemnitás utján emeltetik törvényre anélkül, hogy a költségvetést a nemzetgyűlés látta volna. Azonban egyidejűleg gondoskodott a kormány arról, hogy a költségvetési jognak valósággal mintegy sziámi ikertestvére, a zárszámadási jog is megszüntettessék. Mindenki tudja, hogy a zárszámadási jog mennyire körül van bástyázva alkotmánjnmkban. Az 1870. évi XVIII., s az 1880. évi LXVI. te, mely a számvevőszék feladatairól, hatásköréről szól, szorosan körülírja hogyan kell a kormánynak elszámolnia. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetni kötelességem, hogy a házszabályok 251. §-a értelmében a tanácskozásra szánt idő utolsó fél óráját az elnöki előterjesztésekre stb. stb. kell forditani. Mivel az utolsó félóra elérkezett, kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét a lehető legrövidebb idő alatt befejezni. Strausz István : Iparkodni fogok.
