Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. 33f helyzete is rosszabbodik, illetőleg nem számit hat arra, hogy helyzete jobbá lesz, nem kell neki bizonyos politikai irányzatoknak udvarolnia, mert annak szomorú következményei lehetnek, mivel nem a tehetségesek jutnak előre, hanem azok, akik jól tudnak forgolódni a párt körökben, vagy pedig összeköttetésben vannak bizonyos képviselőkkel. Mondom, az történt, hogy olyan embereket, mint Déri, Kemény, Vita, akiknek nevéhez a székesfőváros kiváló, nagy alkotásai fűződnek, arra sem méltattak, hogy ugyanazokra az állásokra jelöljék őket, amelyeket betöltöttek. Ezek az emberek azután, akiket igy nyugdíjba küldtek, szaporították a főváros kiadásait, most pedig a pénzügyminister ur ujabb rendelete következtében abba a helyzetbe kerültek, hogy még természetbeni ellátást sem kaphatnak saját hibájukon kivül azért, mert a kurzusnak tetszett őket nem jelölni állásaikra. De erről nem óhajtok beszélni, hanem inkább arról, hogy a székesfővárosnál lefolytattak fegyelmi vizsgálatokat, amelyek eredményeképen olyan embereket, akik teljesen ártatlanok voltak és ezt bizonyítani is tudták, állásukból eltávolítottak ; elmozdítottak tisztviselőket mindenféle fegyelmi vizsgálat nélkül, olyanokat, akik nemcsak hogy nem vettek részt semmiféle forradalomban, de mint a forradalom ellenségei szerepeltek, miként pl. Déri Ferenc alpolgármester, aki akkor, amikor sok tisztviselő a helyzet alakulása következtében megszédült, elegendő bátorsággal rendelkezett arra, — mert ez csak bátorság kérdése volt — hogy szembeszálljon a regime-mel, és amikor az iskolákba be akartak tenni olyan tanítókat, akik a forradalomnak hivei voltak, ő ennek teljes erejével ellene szegült. A másik dolog az volt, hogy óriási tömegekben bocsátották el a fővárostól elsősorban az összes zsidóhitü tanítókat és tanítónőket, tekintet nélkül arra, hogy ki mit csinált a forradalomban. Nekem ezekre a kérdésekre vonatkozólag az a véleményem, hogy ennek az országnak nem lehet érdeke az, hogy bárhol is az országban diktatórius uralomtartassék fenn. Az alapelv a demokrácia. Ez nemcsak a mi elvünk, hanem a túloldalon ülők elve is. Gróf Bethlen István ministerelnök ur is mindig hirdette a demokrácia elvét. Nem diktatórius utón kell megvalósítani az elveket, hanem a tömegek szervezése alapján. És ha a túlsó oldalon eddig egy halvány gondolat is merülhetett fel arra nézve, hogy ők a főváros lakosságát képviselhetik, habár a Dömötör-féle törvény szerint is, amely Budapest lakossága tekintetében állampolgár és állampolgár között különbséget tett ; ma, amikor a választók 69%-a szavazott a közgyűlési ellenzékkel és az a 31%, amely az országos választások alkalmával ellenünk szavazott, szintén nem szavazott Wolff képviselő ur pártjára, midőn tehát Wolff képviselő ur pártja odabenn csak elenyésző csekély számmal volna képviselve, ha ma uj választásokat írnánk ki ; ma, mondom, kénytelen vagyok megállapítani, hogy az, ami a székesfőváros közgyűlésén most NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. folyik, nem egyéb, mint pártdiktatúra, akkor, bárki által gyakoroltatik, mindig elitélendő. Ugy tudom, hogy a székesfővárosnál ujabb atrocitásokra készülnek és megint el akarnak bocsátani tanerőket. Az alapelv állandóan az, hogy valaki szabadkőműves volt vagy pedig zsidó, de azután különbséget tesznek. Az egyik szabadkőművesből tanácsnok lesz ; a demokratakörnek egyik tagja előrehalad azért, mert kurzusember vagy tanügyi tanácsnok lesz, hiába irt behódoló levelet a forradalom előtt. Mert a tanügyi tanácsnok ur már 1918 október 28-án megírta levelét, amelyben olyan elveket hirdetett, aminőket a kommün legsötétebb napjaiban hirdettek a kommün vezérei. Ezért lett tanügyi tanácsnok a fővárosnál és ezért gondoskodik ma ő arról, amire a nevelésügynek szüksége van. Viczián István : Nagyon megfelelő ember 1 Fábián Béla : A képviselő ur ebbe a dologba bele nem szólhat. Nem ismerem el a képviselő ír beleszólási jogát. Klárik Ferenc: Vaj van a fején! Fábián Béla : A székesfőváros tanügyi osztályának élén áll a tanácsnok, aki már 1918 október 28-án olyan forradalmi levelet irt, amiért másokat le szoktak tartóztatni. Ebben a levélben hirdeti a kommünt. Én tudom, mi a bolsevizmus és tudom, hogyan keletkezett az. Nem akarom ezt a levelet itt felolvasni, nem akarom ezzel a t. Nemzetgyűlés türelmét itt igénybe venni, de ha bárkit érdekel, méltóztassék elolvasni, igenis ebben a levélben a kommunistatanok hirdettetnek. Nem hiszem, hogy bárkinek a világon, akinek drága a magyar rend és közigazgatás, érdeke volna abban, hogy itt a közigazgatási tisztviselők a konjunktúrák szerint változtatott felfogásuknak megfelelően haladjanak előre. Egy közigazgatái i tisztviselő ne politizáljon, hanem teljesítse a kötelességét és ebben az esetben lesz jó közigazgatás. (Helyeslés balfelöl.) Klárik Ferenc : De nem szabad az illetőnek zsidónak lenni! Fábián Béla: Majd erre is rátérek! Semmiesetre sem tartom helyesnek, hogy közigazgatási tisztviselőket politikai szolgálat szerint jutalmazzanak. Azt meg tudom érteni, ha valaki a pártjához tartozó közigazgatási tisztviselőt előmenetelében segiti. Nem vagyok barátja sem a nepotizmusnak, sem a protekciónak, sem a herbertizmusnak ; de meg tudom érteni, hogy ha állásról van szó, előnyben részesiti a.barátját vagy rokonát egyenlő képzettségű, egyenlően becsületes és egyenlően megfelelő emberek között. De nem tudom megérteni, hogy valaki azért, mert eredetileg a forradalomhoz csatlakozott, utána pedig, mert ott nem csinált karriert, csatlakozott az újonnan elkövetkező rezsimhez, hogyan emelkedhetik épen a tanügyi osztály élére. Gyakran lehet hallani ezt a kifejezést, — 43