Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

S38 A nemzetgyűlés 28. ülése 1922. évi július hó 24-én, hétfőn. kivált ha valakiben megbíznak — hogy eltévelyedett. Eri elismerem az eltévelyedés jelentőségét. Újságolvasó ember vagyok, és tegnap olvastam pl. Zsilinszky t. képviselő urnák a Szózatban irt vezércikkét, s ebből azt láttam, hogy pl. neki is voltak napjai, amikor nem tudta, helyes-e a forradalom vagy helytelen. Meg tudom érteni, azt a szegény köztisztviselőt, és ha megtudom érteni meg is tudok neki bocsátani azért, hogy elfeledkezett magáról. De hogy egyes emberekkel szemben az legyen a helyzet, hogy állásukból elbocsátják őket, mert nem tudtak a kellő órában az uj irányzatnál kézcsókra jelentkezni, hogy azután karriert csináljanak, mert ugyanazon vehemenciával hirdették a forradalmat, mint ahogy hirdették az ellenforradalmat, ezt nem tudom megérteni, és nem tartom az ország érdekében valónak azért, mert ez demoralizálja a köztisztviselőket. Klárik Ferenc : Azt akarják ! Demoralizálnak az egész vonalon ! Fábián Béla: Odaát a túlsó oldalon sok közigazgatási ember van ; kérdem tehát, mi történik abban az esetben, ha ón mint közigazgatási tisztviselő, tudom azt, hogy végezhetem kora reggeltől késő estig a munkámat bármilyen becsületesen, bármily szorgalmasan, előrehaladni mégis csak akkor fogok, ha a hatalmasok kegyét megnyerem, és ha a mindenkori hatalmasok szólamaihoz igazodom. Vagyis ha nem törődöm elveimmel, ha, már elveim vannak, mint köztisztviselőnek. Én kivánom, hogy minden köztisztviselőnek legyenek elvei, mert tisztán csak az az ember, az a becsületes polgár, akinek elvei vannak és aki azokhoz ragaszkodik, az az ember lehet jó köztisztviselő is, de azt, hogy az emberek kaméleon színváltozásait ugyanúgy honoráljuk, amint itt láttuk, azt nem tudom helyeselni a köztisztviselői kar szempontjából és nem tudom helyeselni azokból a szempontokból, amelyeket én itt hirdettem, s amelyeket hirdetett előttem Gömbös képviselő ur, aki azt mondotta, hogy itt erős, kemény közigazgatási hatalom kell, hogy ne legyen destrukció, ne legyen forradalom, ne legyenek felbomlasztó törekvések, és ha vannak, akkor oda utasíttassanak vissza, ahova kell. A köztisztviselő morálját, erkölcsi felfogását, bátorságát, szembehelyezkedését a mindenkor elkövetkező hatalom uraival szemben, destruálja az, ha látja, hogy a becsületért, a munkáért nem jár semmi, ellenben a megalázkodásért, a színváltozásért az ember közoktatásügyi tanácsnok is lehet. Horváth Zoltán : Ez az igazi tekintéjyrombolás ! Fábián Béla : És hogy ennek milyen szomorú következményei vannak, azt mutatja az, hogy aki akként kerül hatalomra, hogy egy előző rezsim szolgálatában állott s most azzal szemben a legvehemensebben izgat s ennek jutalmaként kap ujabb állásokat, az mindig a legszélsőségesebb törekvéseknek a hive. Nem akarok példákat felhozni, nevekkel foglalkozni, nem idevalók ezek, hiszen amit elmondok, csak az ország és a főváros helyzetének megvilágításáért mondom el ; csak megemlítem, hogy igy fordult elő az, hogy aki egy nap vörös volt, ilyen pálfordulással lett egyszerre fehér, és mi nthogy olyan fehér lett, amilyen vörös volt, sikerült karriert csinálnia, ugy hogy amikor kiderült róla, hogy ő tulajdonképen vörös volt, akkor már annyira belehizelegte magát az emberek kegyeibe, annyira össze volt bratyizva velük, — hogy ezt a kifejezést használjam — hogy már nem volt mód arra, hogy állásából kitehessék. Horváth Zoltán : Akkor már optikai csalódás volt az ő vörös volta ! Fábián Béla : Azt a kérelmet intézem tehát a nemzetgyűléshez, amelynek minden jóhiszemű tagja egyetért velem abban, hogy itt rendet kell teremteni, a nyugalmat és a közbékét helyre kell állitani, hogy főként az állami és közigazgatási élet legfőbb, fórumain és csúcsain, ahol a rendelkezési jog van, ne tűrjük meg olyan köztisztviselőket, akik azért mennek a szélsőségbe most, mert egykoron már más szélsőségben voltak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok senkit büntetni politikai meggyőződéséért, de nem akarom azt, hogy amiért az egyiknek börtön jár, azért a másiknak jutalom járjon, hogy jutalom járjon neki azért, mert jól tudott elhelyezkedni; nem akarom ezt azért, mert ez az emberekben megdönti az igazságosság érzetét. Tehát ma, amikor a képviselőválasztások Budapesten azzal az eredménnyel végződtek, hogy a szavazatok 60°/o-a esett reánk és a szociáldemokrata pártra, akkor odabent a székesfővárosi közgyűlésen, különösen annak a pártnak, amely még a szavazatok 31%-át sem kapta meg, ha a demokrácia elveit teszi magáévá, nincs jogosultsága arra a diktatórikus uralomra, amelyet odabenn gyakorol, amidőn a kisebbséget még a bizottságokból is kizárta. Méltóztassék megengedni, hogy amikor a belső jogrendnek és a külpolitikának kérdéseiről fogok beszélni, azt a gondolatmenetet kövessem, amelyet Gömbös Gyula igen t. képviselőtársam mai beszédében lefektetett. Gömbös Gyula képviselő ur a külpolitika kérdésével nem foglalkozott túlságosan behatóan, csak azt mondotta, hogy lehetetlenség az, hogy a mai európai konstelláció megállhasson ; Magyarországra nézve pedig azt mondotta, hogy mindaddig, amig ilyen kis nemzet vagyunk, lehetetlenség az, hogy az európai koncertben a mi szavunk adja, meg az elkövetkezendő események diktandóját. Én ebben a kérdésben Gömbös Gyula képviselő úrral teljes mértékben egyetértek. Egyetértek vele abban is, hogy egy uj európai koncentráció fog kialakulni. Csak még egyet óhajtok hozzátenni. Az én véleményem az, hogy Magyarország területi integritásának kérdése és a magyar külpolitikai őrien-