Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

33u A nemzetgyűlés 28. ütése 1922 is van és abban az esetben, ha én termelni tudok. Olyan iparágnál, amely a belföldi fogyasztásnak csak 5%-át tudja ellátni, a védvámnak egyedül hatása, hogy annak a vállalatnak a részvényei, amely termel, megint a levegőbe szökkennek, ellenben nem tud az az illető vállalat több munkást alkalmazni, miután nincs több munkásra berendezve ; nevelő-hatása sincs, nem tudja a gyár vállalatait növelni. Azoknál a gyárvállalatoknál, amelyek a magyarországi teljes szükségletet vagy el tudják ma már látni, vagy pedig odáig fejleszthetők vagy nevelhetők, hegy ezt a szükségletet később ellássák, én helyeslem, a védvámrendszert, annak ellenére, hegy a szabadkereskedelem hive vagyok, és pedig helyeslem azért, mert a munkásokat valahogyan munkához kell juttatni s azért, mert az országba való behozatal a magyar korona árfolyamát rontja. Ellenben, mondom, ott, ahol a belföldi szükségletnek csak egy bizonyos részét tudnám fedezni, nem. vagyok hajlandó ezt megszavazni. A másik, amiről már a kisipari kérdésekkel kapcsolatban beszéltem, s ami a kereskedelmi és ipari kérdéseknél fontes, a közszállitások ügye. Ezekről az a véleményem., hegy — amint az az egész világon mindenütt és mindig történik — a közszállitásokat annak kell kiadni, aki a legjobb árut a legolcsóbban szállítja. Vázsonyi Vilmos: Nem mindig! Fábián Béla: Nem lehet, hogy itt protekciónizmus uralkodjék, s hogy valaki azért kapja meg bizonyos állami szükséglet szállítását, mert bizonyos csoporthoz tartozik és viszont : azért ne kapjon szállítási megbízást, meit ahhoz esetleg nem tartozik. Patay Tibor : Mi az a csoport ? Fábián Béla: Például a Baross-Szövetség. En ebben a tárgyban határozati javaslatot nyújtottam be. Az a felfogásom, hogy tartsuk fenn a nemes versenyt, mert itt az adózó polgárok érdekeiről, azok adójáról és hozzájárulásáról van szó. Méltóztassék tehát annak adni a közszállitásokat, aki a legolcsóbban szállít, tekintettel lévén természetesen a kisiparra is, amely kisipar érdekeinek a szemmeltartása, mondom, abban a határozati javaslatban nyilvánul meg, amelyet én bátor vo Itam elő térj esz te ni. Patacsi Dénes: A nemes versenyben a nagy vállalatok viszik el a pálmát ! Kérek egy kis szünetet. Elnök : Fáradt a képviselő ur ? öt perc szünetet adok. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék beszédét folytatni, képviselő ur. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a főváros törvényhatóságának, illetőleg a főváros törvényhatósága működésének bírálatára, ami ránk nézve fontos bizonyos szempontokból. Fontos különösen azért, mert a mi véleményünk az, hogy az országban a évi július hó 24-én, hétfőn, belső rend s nyugalom és a munkalehetőség azok a faktorok, amelyek ezt az országot a gazdasági boldoguláshoz és az integritáshoz fogják segíteni. Ezért kell tehát itt benn a nemzetgyűlésen a székesfőváros törvényhatóságának dolgaival foglalkozni. Dömötör Mihályt ól. Magyarország egykori belügyministerétől, amikor előterjesztette az uj fővárosi törvényről szóló törvényjavaslatot, itt a nemzetgyűlésen azt kérdezték ; miképen lehetséges az, hogy a főváros minden egyes kerületében a választott törvényhatósági bizottsági tagok száma egy és ugyanaz, és nem gondolja-e, hogy a B2Ivárosra és a budai kerületekre nézve tulajdonképen plurális szavazati jogot jelent az, hogy a kevesebb lélekszám és a szavazatok kisebb száma mellett ugyanannyi városi képviselőt választanak, mint amennyit választ a nagy Terézváros és a nagy Erzsébetváros ; megkérdezték tőle azt is, hogy talán megbízhatóbbak az emberek a Károlykörut egyik oldalán, mint a másik oldalán. Ö erre azt válaszolta : igen, megbízhatóbbak. így azután megérthető az az álláspont GS clZ 9J törvény, amely a székesfőváros jelenlegi törvényhatósági bizottságát létrehozta. - A székesfőváros jelenlegi törvényhatósági bizottságában — mint mondottam — a budai kerületek ugyanannyi képviselővel vannak képviselve, mint a legnagyobb kerületek, tehát az Erzsébetváros, a Józsefváros, a Terézváros, és az történt, hogy amikor e törvény alapján már nem is kerülhetett be a főváros igazi képviselete a közgyűlésbe ; amikor ez a képviselőtestület összeült, ott a közgyűlésen egyik képviselőtársam, aki a múltkor itt a fővárosi ügyekről beszélt, azt mondotta : hiába kacsintgatunk mi az orosz vörös hadsereg felé. (Derültség s jelkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Ezt mondotta nekünk, akik polgári képviselők voltunk s akik nemcsak a két forradalom után, a bolsevizmus alatt, de a bolsevizmus, sőt a forradalom előtt is az egyedüli polgári párt voltunk, — mi demokraták — akik verekedtünk ; mi voltunk az egyedüli párt, amely vezérével élén tényleg verekedett minden forradalom ellen. És méltóztassanak visszagondolni 1918 februárjára, amikor ezekről a padokról az akkori igazságügyminister, pártunk vezére, Vázsonyi Vilmos tartotta az első felvilágosító beszédeket a bolsevizmus ellen. Es ebben a tónusban folyt azután tovább a dolog két esztendő óta a székesfőváros közgyűlésén. Elsősorban az történt ott, ami sehol a világon semmiféle parlamentáris intézménynél elő nem fordult, hogy a kisebbséget kihagyták a bizottságokból. A kisebbség a bizottságokban sehol nincs képviselve. Megtörtént az, hogy kiváló székesfővárosi tisztviselőket, polgármestereket, alpolgármestereket, tanácsnokokat — nem beszélek későbbi dolgokról — arra sem érdemesítettek, hogy őket régi állásukra jelöljék. Én, aki magam is köztisztviselő voltam, azt mondom, hogy csak az a közigazgatási rendszer helyes, amelynél a köztisztviselőnek nem kell félnie attól, hogy a politika változásával majd az ő