Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

À nemzetgyűlés 28. ütése 1922. évi július hó 24-én, hétfon. 3$5 Á szénbányamunkások fizetése sem emelkedett olyan mértékben, hogy a szén árát az aranypari­tásra kellene emelni. Ennélfogva felhívom a nem­zetgyűlés figyelmét a szén óriási drágulására. Egy nagyon nehéz, fekete tél előtt felhivom a figyelmét arra, hogy ahogy a cukor drágulása val kapcsolatban a cukorrészvényeknek értéke a levegőbe szökkent a tőzsdén, épugy tessék megnézni a szénbánya­társulatoknak, az Általános Kőszénbányának, a Szászvárinak és a kis széntársulatoknak részvé­nyeit, akkor méltóztatnak szintén látni, hogy hová lett az a pénz, amelyet mi a szénbányatáruslatok­nak elfizettünk. Méltóztassanak tekintetbe venni, mit jelent a szénáraknak és cukoráraknak emelése ; épen ugy, ahogy a búza árának emelkedése következtében itt minden megdrágult ; ugy abban az óriási nagy or ehest erben minden egyes tényező, melynek mód­jában van drágitani, versenyt drágit egymással s ugyanúgy tesznek a szénbányák. Vegyünk egy példát. A szén árát felemelték s ennek a következ­ménye az lett, hogy — hallom — az államvasutak is fel fogják emelni a tarifát. Látható tehát, hogy itt milyen circulus vitiosus, milyen végnélküli folyamat van : ha az államvasutak felemelik a tari­fát, a szénbányatársulatok ismét felmerik a szén árát. Ez igy megy a világ végéig, addig, amig ki nem cser­zik mindenkinek 'bőrét, hacsak nem bányatulaj­donos vagy földbirtokos az illető. (Felkiáltások jobbfelől : Most beszéljünk a szövetről ! Az olcsó gyapjú mellett miért drága a szövet ?) En beszélek mindenféléről, amit csak óhajt ; beszélek a textilről is. Mondottam és ismételve mondom, méltóztassa­nak e végnélküli drágulási folyamatnak végét sza­kitani, különösen pedig ne méltóztassanak ugy eljárni, mint ahogyan a köz élelmez és ügyi minister ur is és a minist er elnök ur is tették, akik itt azt hangoztatták, hogy nekünk nincs módunkban a drágaság folyamatának útját állani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy nincs !) Méltóztassanak rá emlékezni, ez már egyszer katasztrófába vitte az országot. Wekerle Sándor, Magyarország akkori mi­nisterelnöke, 1918 októberében az ujságirók előtt ugyanúgy, sajnos, mint most Bethlen minister­elnök ur, kijelentette, hogy : »kérem, vége min­dennek, a bolgárok letették a fegyvert, mi el­pusztulunk«, és ahelyett, hogy erélyes, kemény rendszabályokat alkalmazott volna, a minister ­elnök ur eldobta a fegyvert és teljes passzivitásba vonult. Bocsánatot kérek, hogy e kifejezést hasz­nálom, tény azonban, hogy abban az esetben, ha a ministerelnök ur keményen lép fel, talán sikerült volna nekünk, hacsak rövid időre is, elhárítanunk azt a veszedelmet, amelyre vonatkozólag Gömbös Gyula képviselő ur ma délelőtt azt mondotta, hogy azért, ami az országban történik, mindig az felelős, aki a hatalmon van. (Ugy van ! a szélső­baloldalion.) Aki tehát nem tudja a hatalmat kezelni, ne legyen minister ! Patay Tibor: Beválasztják az ébredők közé ! Létay Ernő : Ha majd harcolni kell az ébre­dőkkel együtt a hazáért, mi is ébredők leszünk ! (Éljenzés jobbfelől.) Fábián Béla : Mondom, ez történt 1918 októ­berében. Ne méltóztassanak tehát itt olyan nyilatkoza­tokat tenni, amelyek tág teret nyitnak a spekulá­cióknak, amelyek hatással vannak a tőzsdére, amelyek lerontják a korona árfolyamát. Nem lehet egy minist erelnöknek és egy ország közélelmezésügyi ministerének olyan felfogása, hogy ő segíteni nem tud. Igenis, segíteni kell, mert a drágaságnak ezt a mértékét tovább tűrni nem lehet ; méltóztassék minden érdekelttel össze­fogva megállapítani a rendszabályokat, mi minden erről szóló törvényt meg fogunk szavazni. Ezt azért is mondom, mert a kurzus-sajtó állandóan kihasználja ellenünk a drágaság kér­dését. Igenis, hangsúlyozzuk, hogy minden speku­lációnak ellenségei vagyunk, abból mi nem profitá­lunk, abból csak azok profitálnak, akik munka nélkül akarnak megélni. (Ugy van I a szélsőbal­oldalon.) Tessék minden erővel megakadályozni a drágulás folyamatát, ugy a búza, a cukor, mint a szén és a szövetek drágulását. Ha pedig a drágaságot én meg akarom aka­dályozni, akkor nem lehetséges, hogy ugy járjak el, ahogyan a tisztelt kereskedelemügyi minister ur jár el ; mert méltóztassék elhinni, hogy itt tulajdonképen államilag, állami szervek utján történik minden drágulási folyamat megindítása. A kereskedelemügyi minister ur uj vámadórendszer­ről gondoskodik, arról, hogy majd ebben az ország­ban olyan vámrendszert fog élet beléptetni, amely lehetetlenné teszi ez országba való behozatalt. Ha egyáltalán lehetséges volna, hogy mi magun­kat elzárjuk az egész világtól, hogy ez a kis Magyar­ország saját külön speciális terrénumot képezzen, az esetben én is örömmel járulnék a vámhatárok lezárásához, annyival inkább, mert ez reánk nézve, ha a kivitel is megakadályoztatnék, azt jelentené, hogy olcsóbb lenne a búza és ezzel kapcsolatban olcsóbb lenne minden. Mert ha a büzát nem lehetne kivinni ebből az országból, talán szabotálhatnának egy bizonyos ideig a búzatermelők, e szabotázsnak azonban egyszer vége kell, hogy szakadjon. Ezzel szemben azonban olyan vámrendszer megalapo­zása történik, olyan óriási védvámokat fognak kivetni a Magyarországba behozandó termé­kekre . . . Bogya János (közbeszól. Zaj). Fábián Béla: — Kérem, képviselő ur, majd ki fog derülni, méltóztassék megvárni a 8 órai vonatot ! (Derültség. Felkiáltások jobbfelől : Jesszus, addig akar beszélni ?) — ... hogy lehetetlenné lesz téve a külföldről való behozatal. Én a védvámrendszer behozatalát olyan or­szágban, amelynek fejlesztenie kell az iparát és amelynek munkásai számára munkát kell adnia, teljes mértékben helyeslem., különösen olyan or­szágban, mint Magyarország, ahol nagy a munka­nélküliség, de tisztán csak abban az esetben, ha annak a védvámnak egyszersmind nevelő-hatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom