Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

331 A nemzetgyűlés 28. ülése 192) de ne tessék spekulálni. (Zaj a jobboldalon.) Hiszen a multesztendei búzát vetették bele a földbe, azt a .búzát, amelynek métermázsa]a 600 korona volt, azzal a munkaerővel dolgoztatták meg, amelyért naponként 100 koronát fizettek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sokkal kevesebbet I) En nobilis ember vagyok és 100 koronát mondok. Méltóztas­sanak tehát kiszámítani, hegy akkor, amikor a vetőmagot tavalyi értékkel fizették meg, amikor a munkaerőt is tavalyi értékben fizették meg, miként lehetséges mégis, hogy a mai világparitási árat, a koronának mai kurzusát méltóztatik a t. gazdatársadalom irányadónak venni akkor, amikor a gazdasági terményeinek értékét kiszámitja s amikor a terményeinek értékét el akarja adni ? Itt van jelen a magyar közélelmezésnek igen tisztelt vezetője, a közélelmezési minister ur ; én azt hiszem, hogy nincs a baloldalon egyetlenegy ember sem — beleértve a szociáldemokrata pártot és a polgári liberális irányzatot — aki azt ne mon­daná, hogy tessék a minister urnák s az összkor­kormánynak a drágaság letörésére olyan drákói rendszabályt alkalmazni, amilyet jónak lát v De nem lehetséges az, hogy a kurzuslapoknak első oldalán vezércikket Írjanak, amelynek az a címe, hogy le kell törni a spekulációt, hátul pedig azt mondják, hogy a Futur a gabonaspekulációja helyes. Tessék mindenkivel szemben, aki spekulált, egyforma mértéket alkalmazni ; a közgazdasági rovatvezető ne irjon mást, mint a vezércikkíró. Legyen összhang à kettő között. (Mozgás a jobb­oldalon.) Méltóztassanak végre a spekuláció ellen tény­leg a leghatározottabb és legkomolyabb rendszabá­lyokat foganatosítani. Abban az esetben, ha a köz­élelmezési minister ur vagy az összkormány vas­kézzel fog belenyúlni ennek a kérdésnek meg­oldásába, legyenek meggyőződve, hogy erről az oldalról a legteljesebb támogatásban fognak része­sülni. Tankovics János (közbeszól). Fábián Béla : Méltóztassanak: megengedni, hogy néhány szóval visszatérjek az adókérdésre, amelyet az igen t. képviselő ur szíves volt most ismét felvetni. Bátor vagyok határozati javaslatot előterjeszteni, melynek értelmében a nemzetgyűlés utasítja a pénzügyminister urat, hogy részletes kimutatással járuljon a nemzetgyűlés elé, mely fel­tünteti a forgalmi adóból származó adóbevételeket, külön tételekben kimutatva az általános forgalmi adóból, az őrlési adóból és az állatforgalmi adóból származó bevételeket, valamint ugyanolyan ki­mutatásba foglalva a törvényhatósági joggal fel­ruházott és a rendezett tanácsú városok által be­szállított forgalmi adók összegét. Ugyancsak az adók tárgyában utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy a leg­sürgősebben térj esszén a nemzetgyűlés elé részletes kimutatást arról, hogy milyen adónemekként sorol­tatnak fel az államnak a különböző adókból szár­mazó bevételei. Elnök ur, öt perc szünetet kérnék. (Zaj és fel­2. évi július hó 24-én, hétfőn. kiáltások a jobboldalon : Még csak egy órája beszél ! Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Kérem, képviselő ur, elég nagyszünetet kapott beszéde közben. Vázsonyi Vilmos : Azt nem ő kapta, hanem a Ház ! Fábián Béla : Áttérek ezekután a kisipar hely­zetének ismertetésére, amely kisiparnak jóléte és elhelyezkedése, megélhetése telj es mértékben érdeke azoknak, akik ebben az országban jogrendet és konszolidációt akarnak, akik azt akarják, hogy itt Ids exisztenciák keletkezzenek. Nekem az iparnál ugyanaz a kifogásom, mint a kereskedelemnél. Elsősorban az, hogy a kisiparral szemben igazság­talan az adórendszer, mert ugyanazokat az adókat kell fizetnie, amelyeket a kereskedő fizet s a pro­gresszivitás tisztán csak a jövedelem- és vagyon­adóban nyilvánul meg. Ezenkívül azt hiszem, a túlsó oldalnak teljes helyeslésével találkozik, ami­dőn azt kérem, hogy méltóztassék a kisipart a köz­szállitásokban részeltetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetetlenség, hogy a hadsereg részére történő minden szállításban kizárólag a nagyipart része­sitik — értem itt a bakancsszállitásokat, ruhaszál­litásokat, a posta részére történő szállításokat. Egyáltalán a kisipart teljes mértékben elhanya­golják, elhanyagolják azokat a kis exisztenciákat, akik ennek a nemzetnek gerincét alkotják és akik mindennemű felfordulás esetén egyedül képesek megóvni a kisgazdatársadalommal és a kereskedők­kel egyetemben a jogrendet és társadalmi rendet. Ezért a következő határozati javaslatot terjesz­tem elő, amely remélem, a túlsó oldal helyeslésével is találkozni fog : »Utasítsa a nemzetgyűlés az össz­kormányt ? hogy a hadsereg és közalkalmazottak részére történő szállításoknál a kisipart arány­lagosan részeltetni tartozik.« (Helyeslés a jobb- és a, baloldalon.) A drágaság kérdésénél, amely az országnak leg­fontosabb kérdése ma, amennyiben ettől függ a mi jólétünk, nyuglamunk, életünk, a búzának drága­sága mellett feltétlenül tekintetbe kell vennünk a cukornak, sónak, szénnek és a ruházati cikkeknek drágaságát. A cukornak az ára az utóbbi időben ismét óriási összegekkel emelkedett. Itt ismét azt vagyok bátor kérdezni, hogy a múlt esztendőben a földbe ültetett répa vagy pedig a múlt esztendőben felhasznált munkaerő-e az, amely drágítja a cukor­répát, . . . Kováts-Nagy Sándor : A Hitelbank ! Fábián Béla : . . . vagy pedig a munkaerő-e az, amely a gyárban drágítja a cukor előállítási költ­ségét. A cukornál az utóbbi időben az állami hozzá­járulás jelentékeny összeggel emelkedett, ellenben a cukorpapíroknak értéke a tőzsdén a levegőbe szökött. (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt ne nekünk mondja!) Ebből méltóztassanak megállapítani, hogy hol van a haszon és hogy miért kellett nekünk a cukor árát drágábban megfizetni. Ugyanez a helyzet a szénnél. A szén ott van a föld gyomrában már ezer évek óta s azért nem kel­lett újból fizetnie annak a szénbányatársulatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom