Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
330 A nemzetgyűlés 28. ülése 192. igazgatóságok különböző ügykezelése és a jogszabályok teljes bizonytalansága tekintetében például a külföldi tartozások kérdése. A vagyonadótörvény rendelkezései szerint abban az esetben, lia valaki külföldön tartozik idegen valutával, ez a külföldi valuta neki leszámítandó a vagyonából s a jövedelemadó kiszámításánál a jövedelméből leszámítandó az a kamat, amelyet külföldre kény telén fizetni. Most mondjuk, az egyik kereskedő tartozik 50.000 dollárral. — Ez egy konkrét eset, és ebből kifolyólag adatott ki a pénzügyminister rendelete. Ezt az 50.000 dollárt a kereskedő nagyon olcsón, 40 koronájával számította, — pedig ma 1500— 1600 korona a dollár — ellenben az ottani pénzügyigazgatóság azt mondotta, hogy a dollárnak békebeli árfolyama, amikor az illető a dollárkölcsönt felvette, 5 korona volt. Tehát az a kereskedő, aki tulajdonképen őrült passivával bír, kénytelen volt vagyonadót fizetni mindaddig, amig az érdekeltségnek vonatkozó panaszai következtében a pénzügyminister nem látta magát arra indíttatva, hogy utasítsa a pénzügyi közegeket arra, hogy a külföldi tartozásoknál mindig a napi kurzus szerint számitandók le a vagyonból a tartozások, a kamatok pedig a jövedelmi adónál leszámitandók. A legnagyobb baja az egész adóügyi törvénykezésünknek tehát az, hogy senki sem ismeri ki magát, a pénzügyministeriumban époly kevéssé, mint a vidéki pénzügyigazgatóságoknál. Elsősorban ezen a bajon kell tehát segíteni A második baj az, hogy igazságtalan Méltóztassanak megengedni^ hogy itt majd számadatokat hozzak fel. En ugyanis nem vagyok barátja annak, hogy bizonyítékok nélkül tartsunk beszédeket. Mindenütt a számok azok, amelyek egyedül bizonyítanak. A statisztika alapján mindenki, ha a kezébe ceruzát vesz és maga elé papírlapot tesz, ellenőrizheti azt, vájjon a valóságnak megfelel-e az, amit mondok. Méltóztassanak kiszámítani, hogy melyek azok a társadalmi osztályok, amelyek legjobban vannak adóval megróva és melyek azok, amelyek adóval egyáltalában nincsenek megróva. Vegyünk például egy kereskedőt. Fizeti a kereskedő — ugyanúgy az iparososztály is — a következő adókat : a III-ad osztályú kereseti adót, a vagyonadót, a jövedelmi adót, azután pótadóban fizeti az általános jövedelmi pótadót és a betegápolási pőtadót és a községi pótadót. Az általános jövedelmi pótadó 30 °/o, a betegápolási adó 20 %, tehát 10% kereseti adónál összesen kiteszi a keresetének 15 %-át. Ezztl szemben én egy konstuktiv Írónak, Buday Lászlónak az adataira hivatkozom, méltóztassék ennek alapján megállapítani, mit fizet a föld. Kuna P. András: (közbeszól.) Fábián Béla : Én nagyon kérem t. képviselőtársamat, vegyen kezébe ceruzát és papirost és minden közbeszólás nélkül is megállapíthatja, 2. évi július hó 2í-én, hétfőn. hogy hogyan áll a dolog. Minden beszédnél és minden közbeszólásnál többet ér a papir és a ceruza. Buday László adatai szerint a megcsonkított Magyarország szántóföldje 9,563.000 hold. Ebből — átlagokat veszek, illetőleg nem én, hanem Buday — az 1911/1915. években learattak átlagban 19,942.000 mm. búzát, 8,039.000 mm. rozsot, 7,128 000 mm. árpát, 4,398.000 mm. zabot, 15,054.000 mm. tengerités 19,421.000 mm. burgonyát. A kiszámításokat július 11-ikén eszközöltem. Majd méltóztatnak látni, hogy azok a napi árak, amelyeket akkor alkalmaztam, sokkal csekélyebbek, mint a maiak, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy július 11-ike óta ezen termények árai milyen horribilisen emelkedtek. (TJgy van! balfelöl.) Vettem a búza métermázsáját 5000 koronájával, a rozsét 4000, az árpáét 4000, a zabét 5500, a tengeriét 4500 és a burgonyáét, amelynek kilogrammja ma 44 korona, csak 3000 koronával. Számítottam a munkát 50 százalékkal, épugy, mint minden nemzetgazda számítja, a bérletek kiszámításánál, az OMGE maga is számítja. Hedry Lőrinc : A szárazságot is számította. Fábián Béla: Ezek nem a magam számításai, hiszen 50 százalékot vesznek minden gazdaságnál vetőmagra és munkáltatási költségekre, azonkívül a gazdaságban használt gépek amortizációjára. Ez általános szokás az egész világon és nálunk is. Eszerint a földbirtok évi jövedelme Magyarországon az 1922. évi július 11-iki árak szerint 152 milliárd. Ha most ezután méltóztatnak számítani Magyarországon a föld adóját, — majd a pénzügyministerium kimutatására is hivatkozom . . . Kováts-Nagy Sándor: Ez a termés nem 1911 — 15-ben és nem 1922-ben volt. Fábián Béla: Ez az átlag az 1911—15-ik években. 1922-ről nem tudhatom a terméseredményt. Kováts-Nagy Sándor: Azt tetszett mondani. Fábián Béla: Ezt nem mondottam! Azt mondtam, Buday László adatai szerint 1911-től 1915-ig — méltóztassék a gyorsírói feljegyzéseket megtekinteni- — ez volt Magyarországon négy év átlagos terméseredménye. (Mozgás a jobboldalon.) A számok ellen nem lehet verekedni. Ezek oly számok, amelyeket a magyar statisztikai hivatal állapított meg, s amelyeket egy kurzusbeli -szakember — mert nem hozzánk áll Buday közel, hanem az urakhoz — állapitott meg. (Zaj. Elnök csenget.) Patacsi Dénes (közbeszól). Fábián Béla: Ebben az esetben is teljesen egy nézeten vagyok Patacsi Dénes t. képviselőtársammal, hogy méltóztassék ott megfogni a jövedelmet, ahol van, de feltétlenül meg kell fogni, nem bánom bárkinél, — a bankoknál vagy a földbirtoknál — csak ne a szegényeknél. Patacsi Dénes: Hendben van Î
