Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

'. évi julms hó 24-én, hétfőn. 328 A nemzetgyűlés 28. ülése 192gyarországnak, a magyar népnek, nekünk valamennyiünknek, ennek a szenvedő országnak és azoknak, akik szintén magyaroknak vallják magukat a tőlünk elszakított területen, nyugalomra, rendre, békére van szükségünk, arra, hogy ez utóbbiak ide boldog tekintettel nézhessenek és azt mondhassák, hogy ez az az ország, amely felé ők ugy tekintenek, mint Mekka felé a mohamedánok, hogy itt tényleg rend és nyugalom van és nem késeket köszörülnek, hanem az összes parlamenti pártok magyar hazafisággal és baráti együttműködéssel fognak kezet azért, hogy Magyarországot régi fényében, régi boldogságában és régi nagyságában ismét helyreállítsák. Most kénytelen vagyok áttérni arra az izgatásra, amelyet itt a kurzuslapok egy reggeli orgánuma és egy délutáni orgánuma állandóan folytat, különösen a drágasággal kapcsolatban. Első részében vezércikkben azt irja a lap, hogy le kell törni a spekulációt, a végén, a közgazdasági részben pedig van, egy cikk, amely épen a spekulációt táplálja. En tisztelettel felhívom azokat, akik jóhiszemüleg csinálják ezeket a dolgokat, hogy legyenek olyan kegyesek, vegyék maguknak azt a fáradságot és olvassák el Huszár Károlynak, a nemzetgyűlés alelnökének egyik könyvét. Huszár Károlynak t. i. az volt a célja, hogy ne csak botokkal és fegyverekkel verekedjünk és védekezzünk a bolsevizmus ellen, hanem igenis tessék megmagyarázni az embereknek azt, hogy helytelen ós rossz mindennemű diktatúra. Ebbe a könyvbe voltam bátor ezelőtt három esztendővel, a bolsevizmus bukása után, egy tanulmányt irni, amelynek ez volt a címe: »A bolseviki viiágpropapanda eszközei, módszerei és eredményei« Ebben elmondottam azt, hogy a bolsevizmusnak mi a célja olyan államokban, amelyekben nincs feltótlenül talaja és amelyekben mégis a világpropagandának szolgálni akarnak. A. radikális sajtónak feladata megtörni a polgárság egységes frontját és ezzel megkönnyíteni a rohamra induló bolsevikiek helyzetét, a másik oldalon pedig a szélsőjobb és a szélsőbaloldali polgári lapok megvesztegetett munkatársainak kötelessége azonkívül a polgári tömegek izgalmának örökös ébrentartása, a polgári belháború frontján az örökös harc. Abban az esetben, ha Magyarországon rend és nyugalom van, ha itt az egész polgári társadalom egybefogva azzal a szociáldemokrata társadalommal, amely maga is a legjobban eiltéli a bolsevizmust, egységes frontot állit fel, akkor Moszkvában szomorkodnak. Ha pedig itt benn az országban atrocitások vannak, azt Moszkvában kiplakatirozzák, mert ez az ő örömük, és mert remélik, hogy az emberek elkeseredése az egyik szélsőségből a másikba fog átcsapni. Hogy pedig ez igy van tényleg, erre vonatkozólag a budapesti büntetőtörvényszék irataiból, amely törvényszéknek magam is egyik birája voltam a legnehezebb időkben, bátor vagyok csattanó bizonyítékokat felolvasni. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt Benárd képviselő ur, mert ugy tudom, hogy A Nép-hez bizonyos vonatkozások fűzik őt. A Nép című lapban a legvéresebb és legrettenetesebb cikkek jelentek meg. A személyes kérdéseknek sohasem voltam barátja és nem tartom szükségesnek személyeket megemlíteni itt a Házban, de neki módjában lesz megállapítani, hogy ki volt az, aki A Nép című lapba többek közt a következő cikket iría (olvassa) : »A destrukció vörös kakasa megint gyújtogat. A Bécsbe menekült patkányok földalatti aknamunkája szüntelen folyik Magyarország ellen. Azok a vörös brigantik és bitang liberálisok, akik nemzetünk sirásói voltak, nem tudnak belenyugodni abba, hogy Magyarországon megint a törvényes jogrend, a becsületes munka uralkodik, és alá akarják aknázni azt az államot, melynek fundamentumát az igazság alkotja.« Ez ellen az ur ellen, aki ezt a cikket és ezeket a cikkeket irta, kémkedés miatt folyik az eljárás a budapesti büntetőtörvényszéken és le is tartóztatták. En tisztelettel csak arra kérem tehát azokat a kurzuslapokat, amelyek szükségesnek látják, hogy továbbra is a gyűlölet országát tartsák fenn ebben az országban, ahelyett hogy itt a békesség és nyugalom jönne már végre, méltóztassanak megválogatni azt, hogy kivel méltóztatnak cikket Íratni. Moszkvának és a körülöttünk fekvő országoknak az az érdeke, hogy itt rend és nyugalom ne legyen, hogy itt örökkön-örökké folyjék a harc, ... Peidl Gyula: És sikerül is nekik, ugy látszik! Fábián Béla : ... mert ahol harc van, ott áldozatok is vannak, s ott, ahol áldozatok vannak és elkeseredés van, és ahol egyeseket jogtalanul és ártatlanul bántalmaznak, ott a keserűség fokozottan kifejlődik az emberekben. Méltóztassanak tehát megválogatni azt, hogy kitől méltóztatnak külföldi tudósításokat elfogadni. Ne méltóztassanak elhinni azt, hogy mindenkinek az van az ajkán, ami a szivében. Nem méltóztatnak sohasem tudni azt, hogy mikor valakitől külföldről méltóztatik cikket kapni, amely idehaza a liberálisokat és a szociáldemokratákat pocskondiázza és a legfehérebb hangon ir, a legrettenetesebb támadó modorban, azt a tollat nem valamely szomszéd kisententebeli állam fizeti-e meg, amelynek az a célja, hogy itt örökkön örökké perpatvar legyen, hogy itt mi egymás ellen köszörüljük a késeket, mert addig, amig ez töiténik, sohasem nézhetjünk nyugodtan és igazságosan azt, hogy mi történik a körülöttünk lévő országokban, mert ha ez igy megy, hogy itt bent olyan emberek irnak cikkeket, izgatnak és lázítanak ellenünk és bennünket bolsevikieknek neveznek, akik maguk bolsevikiek, akik a moszkvai kormány vagy a körülöttünk lévő kisen ten te államok szolgálatában állanak, mint a jelen esetben is, akkor hiába reménykedünk.