Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-28

A nemzetgyűlés 28. ülése 192, Elnök : Az ülést újból megnyitom. Fábián képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, liogy belekapcsolódjam délelőtti gondolatmenetembe, amikor azt mondottam, hogy a magyar élet legfontosabb kérdése és minden hazáját szerető állampolgár legfontosabb érdeke a magyar területi integritás szolgálata,^ a magyar területi integritás visszaszerzése. En, aki Oroszországban éltem végig a kommunizmus kezdeteit, én, aki Oroszországban éltem végig az egész Kerenszki-uralmat megelőző időket, amikor hazatértem Magyarországra, itt azt tartottam első feladatomnak, hogy minden erőmmel, minden tudásommal és kint szerzett tapasztalataim erejével ebben a Magyarországban, ahol sejtelme sem volt a bolsevizmus lényegéről senkinek — akkor még a Wekerle-kormán y volt uralmon— 1918 márciusában minden erőmmel a haza érdekének szolgálatába állva, törekedtem polgártársaimnak bebizonyitani azt, mi a bolsevizmus, mert hiszen akkor Magyarországon még az volt a felfogás, hogy a bolsevizmus tulajdonképen a demokrácia továbbfejlődése, egy uj világgondolat, amely az emberiséget megmentheti. En voltam akkor az, aki ebben az országban törekedtem kimutatni azt, mi a bolsevizmus a maga valóságában. Kénytelen vagyok megállapitani, hogy azokat a cikkeket, amelyeket én a Lloydba és a külföldi lapokba irtam, teljes hűséggel és jóformán szószerinti szövegükben reprodukálta a szociáldemokrata párt lapja, a Népszava is. Kénytelen vagyok rámutatni ezekre a körülményekre, minthogy itt a vita folyamán állandóan felmerült az a kérdés, hogy miért lehetett az, és emberi aggyal a mai mentalitással — hogy ezt az utóbbi időben divatos általam különben sem szeretett »ideológia« helyett használt uj kifejezést használjam — hogyan érthető meg az, hogy akkor, amikor a szociáldemokrata párt, tehát maga a proletárság pártja is teljes erejével küzdött a bolsevizmus ellen az októberi forradalom első hónapjaiban, akkor, amikor a polgári társadalomnak nem kellett a bolsevizmus, miért lehetett mégis az, hogy a bolsevizmus diadalmaskodott? Az emberek nem voltak tisztában azzal, mi a bolsevizmus, amint sok tekintetben ma sincsenek tisztában vele. Méltóztassanak megengedni, ón például olvastam a kurzus reggeli lapjának, a Szózatnak egy vezércikkét, amelyet egy régi magyar publicista, a különben általam nagyon tisztelt Kenedi Géza volt képviselő ur irt. Ebben a cikkben ő azt irja a bolsevizmusról, hogy mi, akik itt ülünk a parlamentnek ebben a szektorában, tehát a sociáldemokraták és mi a liberális ellenzék, bolsevikiek vagyunk. 0 ezt abból a gondolatból vezeti le, hogy mindig az a bolsevista, aki a legtöbbet kivánja. Elsősorban legyünk tisztában ezekkel a dolgokkal. Bolseviki egész mást jelent. — Bocsánatot kérek, hogy saját munkámra hivatkozom : a »Bolsevizmus '. évi július hó 24-én, hétfőn.- 327 Magyarországon« című könyvemre, illetőleg közös könyvünkre. Ebben megírtam a bolsevizmus történetét. 1903-ban a züiichi kongresszuson, amikor az orosz szociáldemokratapártban a szakadás megtörtént, két párt állott egymással szemben. Az egyik párt, amelynek Lenin volt a vezére és Trockij volt az alvezére, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakszervezeteket teljes mértékben háttérbe kell szorítani azért, mert a szakszervezetek a proletariátust csak nevelik, és azok a gazdasági kérdést helyezik előtérbe azzal, hogy azt mondják, hogy a munkásnak az életét és helyzetét kell javitanni, és ezzel magát a munkást is abba a helyzetbe hozzák, hogy azt hiszi, hogy az ő főcélja — mondjak — nem a szociáldemokrata uralom megteremtése, hanem saját gazdasági jobblétének megalapozása. Ezzel szemben a szociáldemokratapárt egyik frakciója, amelyet később neveztek el bolseviki frakciónak, azt mondotta, hogy elsősorban fegyvereket kell adni a munkásság kezébe; másodsorban ki kell menni az utcára és a barrikádokon kell verekedni a szociáldemokrata igazságokért, és azt mondotta, a fegyver, a bomba és más egyéb eszközök jók arra, hogy a szociáldemokrata irányzatot megvalósítsák. Ezek többségben voltak a zürichi kongresszuson és ezért nevezték őket bolsevikieknek. Ez annyit jelent : Mehrheitspartei, többségi párt, szemben a kisebbségben maradt Minderheitspartei-el. Ne méltóztassék abba a terminológiába bárkinek is beleélnie magát, hogy aki többet kivan, többet követel, mint a másik, az bolseviki, mert abban az esetben előfordulhat az, hogy mondjuk, ebben a parlamentben egyedül marad az egységes párt és akkor az egységes pártnak az az oldala lesz a bolseviki, amely a földbirtokreform radikális megoldását kivánja. Pedig abban teljes mértékben megegyezem Gömbös képviselő úrral a földbirtokreform megoldásának kérdésében, hogy teljes mértékben kérdéses, hogy abban az esetben, ha a nagybirtokokat kisbirtokokká parcellázzuk, mi tesz annak az eredménye a többtermelés szempontjából, de viszont teljesen bizonyos az, hogy abban az esetben, ha önálló gazdasági egyedeket alkotunk," azok az önálló gazdasági egyedek lesznek a legbiztosabb támaszok mindennemű felforgatás ellen. Az októberi forradalommal kapcsolatban nekem szintén véleményein, hogy itt volt a polgári irányzatnak baloldali frakciója, amely állandóan balra vitte a szociáldemokratapártot. A szociáldemokratapárt természetesen nem követelhetett kevesebbet, ha tőle jobbra volt olyan polgári frakció, amely többet követelt, mint ő. Engem ennek a kérdésnek megvilágításán ál tisztán csak az vezet, hogy legyen egyszer már vége ennek a kérdésnek. Ne méltóztassék ezt örökösen izgatási anyagként felhasználni. Ma-