Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-28
324 À nemzetgyűlés 28. ütése 192, hogy a maguk termeivényeiért, a maguk munkaértékéért megkövetelhessék az aranyparitást. Most rá fogok térni Gömbös Gyula képviselő ur beszédének egyes részeire, mert az idő már előrehaladott és délután leszek bátor bővebben foglalkozni vele. (Mozgás a jobboldalon.) A lateinerékről fogok beszélni. A képviselő ur felolvasott itt egy statisztikát, melynek adatait itt momentán nem ellenőrizhetem. Tudom azt, hogy a statisztikák általában hogyan készülnek, ezért nem hiszek semmiféle statisztikának, annak sem, amit mi készítünk el, és annak sem, amit a képviselő urak készitenek. Kiss Menyhért: Ezt Kovács Alajos készítette. Az jó! Fábián Béla : Én csak egy statisztikának hiszek, annak, amelyet közhivatalokban köztisztviselők készitenek el. A köztisztviselőkben megbizom, hogy őket semmiféle faji, felekezeti, osztályszempont nem vezeti, különösen nem, ugyebár a mi javunkra. Ezekben teljes mértékben megbízom, de nem bizom meg sem Kovács Alajos egyetemi tanár ur, sem nem tudom melyik képviselő ur statisztikájában. Kiss Menyhért: Kovács ministeri tanácsos, tehát közhivatalnok ! Fábián Béla: Ezt a statisztikát nem közhivatalnoki minőségben állította össze. Én arról beszéltem, hogy mikor egy közhivatalnok közhivatalnoki minőségben csinál valamit, abban megbízom. A lateinerfoglalkozásuakra nézve megemlítette Gömbös képviselő ur, hogy azt hiszem 46 százalék az orvos, mennyi az ügyvéd, a mérnök stb. Nem tudom, szokott-e a képviselő ur vicclapokat olvasni ? Gömbös Gyula: Hogyne, a Borsszemjankót! (Derültség.) Fábián Béla : Én más vicclapot akarok említeni, olyat, amely vezércikket irt arról, hogy a zsidókat a magyar fajvédelmi politika kényszeriti, hogy legyenek közhivatalnokok, igy biztosan éhen pusztulnak. Most már sajnos, a lateinerekkel is ugy vagyunk, hogy ez az intelligens osztály a legnagyobb nyomorban él, mert nem tud megélni; Budapesten az orvosoknak 70 0 /o-a ma már épugy eladogatja tárgyait, mint a köztisztviselők. (Ellenmondások a középen.) Ott van a képviselő ur háta mögött Benárd képviselő ur,. tessék tőle megkérdezni. Csupán 30% tud élni, de ez sem keres megközelítőleg sem annyit, mint békeidőben. Tessék megkérdezni azokat a hires egyetemi tanárokat, akiknek nevét mindennap méltóztatnak olvasni az újságokban ... Kiss Menyhért : Húsz-harmincezer korona egy operáció ! Fábián Béla : . . . keresnek-e annyit, mint békében? A képviselő ur azt mondja, hogy 20 — 30.000 korona egy operáció. Tessék ezt átszámítani, 5 métermázsa búza, .A békében 5 métermázsa búza ára 100 korona, az operáció 2, évi július hó 24-én, hétfon. dija pedig 500 korona; az orvos tehát még mindig csak egyötödrészét kapja annak, amit békében kapott. Tessék megtanulni számolni. Abban az esetben, ha az urak számolni fognak, a számok fogják diktálni a magyar faj védelmi politikát, és a számok fogják diktálni az integritás politikáját, de nem azok a hideg számok, amelyekről ugy tudom meg, hogy kétszerkettő négy, hogy először leirom a 2-t, azután utána irom a másik 2-t, megszorzom, és ha kiderül, hogy 4, csak akkor hiszem el, hogy 4. Tessék megnézni a magyar lateinerek életét, azt a nyomort, szenvedést, amiben ezek vannak, a sokat irigyelt ügyvédeket, orvosokat. A képviselő ur azt mondja, hogy egy orvos harmincezer koronás óriási honoráriumot kap egy sebészeti műtétért. Tessék elképzelni, mit vesz rajta. Még egy ruhát sem. Tessék elképzelni a legnagyobb ügyvédi honoráriumokat. Békében a bíróságnál a legkisebb megállapítás 10 korona volt. Ha most is ez a megállapítás volna érvényben, ugy túl haladná sok esetben a pertárgy értékét. Ha vannak is Magyarországon óriási honoráriumok, azokból sem lehet rendesen és becsületesen megélni. Méltóztassék végigmenni a magyar lateinerek, orvosok, ügyvédek életén, tessék megnézni a mérnököket, nem is beszélek a tanárokról, akiket a köztisztviselőkhöz sorolok, és akikre a magyar ifjúság nevelése van bízva; azoknak élete nem egyéb, mint szenvedés, nyomor és gond. Ne irigyeljék tehát ezeknek az embereknek pozícióját, ne gondolják azt, hogy a magyar fajvédelem szempontjából kívántatik meg a numerus clausus, az a numerus clausus, hogy csak a magyar fajhoz tartozó emberek jöhessenek ide és a magyar fajhoz tartozó emberek határát nagyon szűken akarja megvonni. Ha én a képviselő urnák volnék, arra törekednék, hogy mentől szélesebb határokat vonjak, amint az a liberális Magyarországon volt, amikor a magyar nemzeti gondolatnak az volt az alapelve, hogy mindenkit bevesznek a magyar nemzet sáncaiba, aki oda beleki vánkozik. Mindenkiről elfogadják, hogy magyar. Sőt tessék megnézni, Erdélyben mi volt az egész magyarosító politikának alapja ? Tessék megnézni a Felvidéket, hogyan lett magyarrá Kassa, Igló, Lőcse, később valamennyi a nmgyar kultúrának gócpontjai? Ugy, hogy mindenkiről egész egyszerűen megállapították: te hozzánk tartozol, te magyar vagy. Egész egyszerűen mindenkit velünk egy közösségben soroztak. Kiss Menyhért: Kun Bélát is? Fábián Béla: Nekem kevesebb közöm van Kun Bélához, mint a képviselő urnák. Sokkal kevesebb. Engem becsuktak. Vázsonyi Vilmos: Önt nem! Kiss Menyhért : Nem Vázsonyira értettem ! Fábián Béla: Engem is becsukatott. Első letartóztatottja voltam a kommünben. Százszor mondom, hogy kenyérről van szó, kenyérről, a kis családok kenyórkérdéséről beszélek, ne mél-
